Bár réges rég túl vagyunk már a caterhames bulin, az összes cikk, blogposzt, gyárlátogatás, publi megjelent, amit írtunk a közel egyhetes út kapcsán, sőt, még visszakoztunk is ordenáré tulokságunk miatt, a háborús taposóaknák nem alszanak.

Béreltünk, ugye, egy Ford Fiestát az AVIS-től, rögtön aznap belezártuk a kulcsot, aztán tesztet is írtunk róla, csodával határos módon karc nélkül sikerült visszavinnünk.

Erre most kaptunk egy levelet a londoni közlekedésfelügyelettől, vagy minek is hívják azt arrafelé, hogy kihágást követtünk el. Behajtottunk a dugómentes zónába, ahova csak engedéllyel lehet, meg személyszállító kisiparosoknak, meg talán még buszoknak is. Biztos úr, mi csak a többiek után mentünk, és személyeket szállítottunk…

Rendesen megörökítettek bennünket, kikockázták a videót, a legjobb fotókat elküldték nekünk. A bírság 60, vagy 120 fontról szól, ezt még ki kell nyomoznunk. Éljen az EU, éljen az akadálytalan adatáramoltatás, mindenkire egységesen vonatkoznak a szabályok, még a villogó szemű balkáni jöttmentre is. Alapvetően támogatom.

De azért az ember mindig érez egy kis bosszúságot, amikor bírságot kell befizetnie, pláne egy olyan kihágás miatt, aminek elkerülésére alig-alig lett volna módja. Mert London egy agyonszabályozott város, telis-tele táblákkal, szemre szabálytalankodónak tűnő, agresszívan udvarias vezetőkkel, akik valójában már többnyire betartják a szabályokat. Aki itt lassan halad, eltiporja egy Austin FX4, vagy egy Leyland busz, esetleg három Ford Transit és negyvenkét biciklista Bruszilov-offenzívaként támadó együttese. Lélekvesztve pedig nehéz apróbetűs táblákat figyelmesen betűzgetni. No mindegy, fizetünk, mert lecsuknak, mint a NASA-feltörő hekkert.

De Anglia még a szigorú bürokrácia szintjén is más. Korrekt, a maga módján még figyelmes is. A német(!) szövegezésű bírságpapíron az alábbi magyarázó szöveget találtuk:

Értik? Angol bírság, német nyelven, magyar pontosítással. Le a kalappal.