A minap gumibemutatón jártam, bár ilyesmiről nem szoktunk írni, egyszerű megfontolásból. Marha nehéz megmondani egyáltalán, hogy jó-e egy gumi, illetve hol helyezkedik el a konkurensekhez képest, hiszen nehéz memóriából észrevenni egy-két százalékos különbségeket, ehhez műszer kell. Hát ezért publikáljuk inkább az olyan szervezetek teszteredményeit, mint az ADAC.

De néha nem árt belátni a gumikereskedelem kulisszáiba, amiben az ilyen ügyfélpartik is benne vannak, szóval elmentem a finn Nokian gumik bemutatóra, ahol egy vidéki, a Nyíregyháza-Debrecen-Miskolc háromszögben ténykedő kereskedő prezentált elképesztő mennyiségű Fordot, amelyekre a az importőr négyszer annyi Nokian gumit szerelt. A tréningen a szokványos kunsztokat mutogatták, kivéve azt az állomást, ahol vegyesen szereltek téli és nyári gumikat az első és a hátsó tengelyre, majd fellocsolt műanyagon kellett elkanyarodni velük. Ez ugye azt a problémát próbálta szimbolizálni, hogy ha van két rosszabb, kopottabb gumink, és nincs lé négy újat venni, akkor melyik tengelyre szereljük.

Hát alapvetően semelyikre, ahogy a videón ez kinéz.

A fellocsolt műgyanta felnagyítva mutatja a dolgokat, tehát ötvennél már egészen durván ki lehetett csúszni, mindegy, hol van a kevésbé tapadó (esetünkben a nyári) gumi. ESP nélküli autókkal talán jobban látszana, hogy a hátsó tengelyre szerelt gyengébb gumikkal bármikor megpördülhet a kocsi, ám a Focus elektronikája küzd, mint disznó a jégen, és ez ennél a tempónál még enyhíti a következményeket. A bénábbnak tűnő orrtolós verzió picivel jobb, mivel ott egy átlagosabb tudású vezetőnek nagyobb az esélye, hisz már enyhe lassítás is segíthet abban, hogy a kocsi visszatérjen a jó ívre. De mondom, orral előre sem jó kicsúszni, úgyhogy akkor teszünk jót magunkkal és a környezetünkkel, ha mind a négy abroncs tapadása egyforma.

A hasonló gyakorlati próbák között fejtágító előadásokat is hallgattunk, olyasmikről, hogy mi az a latyakkürt, a trombitaminta, nem is beszélve a polírozott mintablokkról és a kavicskivető barázdáról. Az mindenképp új volt nekem, hogy a Nokiannak van olyan SUV-abroncsai, amelynek az oldalfalát aramidszálakkal erősítik meg – ez az anyag a kevlár alap szilárdságáért felelős szövet alapanyaga. Így például remekül lehet felszáguldani a padkára ötvennel, anélkül hogy a Q7-tulajnak a gumi sérülésétől kéne tartania.

Mégsem ezek nyűgöztek le, hanem a legegyszerűbb ötlet, ami sajna nem az én fejemből pattant ki. Ez ni:

A vízcsepp azt jelzi, mikor szeretné a Nokian, hogy lecseréljük a nyári gumit

Más gumikon is elhelyeznek kopásjelzőket, de ezek lényegében csak azt mutatják, ha már kukás a gumi. A Nokianról viszont egyetlen szempillantással leolvashatja az ember a profilmélységet, milliméterben. Mondhatni, ez egyfajta digitális kijelző.

A trükk annyi, hogy milliméteres lépcsőkkel belesütik a számokat a futófelületbe, és ahogy kopnak lefelé a milliméterek, úgy tűnnek el fokozatosan a számok. Amelyik még megvan, annyi a profilmélység. Van még két apró jel is: a nyári gumiknál egy vízcsepp, a télieknél egy hópihe jelzi, hogy meddig igazán jó vízen vagy havon a gumi.

Téli gumin a hópihéig az igazi a profilmélység, állítják, ilyenkor kell eladni használtan a magyaroknak

Remélem meggazdagodott rajta, aki kitalálta, megérdemelné.

Ráment egy csomó idő a hétvégéből, de az a pár Pioneer hangfal (cirka 1979), amit idestova másfél éve vettem, bent lakik a Foltosban. Eddig egy szem, Borsi Miki barátomtól kapott ősrégi, monó Blaupunkt rádió szolgáltatta nekünk a talpalávalót, kis csalással egy kék (amerikai tervezésű, nagyteljesítményű) modern Blaupunkt oválhangszórón át, ami a szabványos helyre, a műszerfal tetejébe költözött, kis karton közdarabbal, mert a régi fajta ovál szabvány hasasabb, mint a mai, a hátra menő hangokat pedig tilos összekeveredni hagyni az előre menőkkel.

Úgy gondoltam, amikor Foltos megvásárlását követően betettem ezt a cuccot, hogy pár hónapra jó lesz, de már akkor elkezdtem valami korban megfelelő hangszórókat keresni hátra, amihez nem kell megbontani a kalaptartót. Két régi MBC hangszóró rácsa ugyan ott van, de az csak a takaró posztón, ami másik autóból származik, a lemezt ugyanis még senki nem vágta meg, és amíg Foltos az enyém, nem is fogja. Nem teszem tönkre a zajkomfortot ilyen butaságokkal. Aztán meglett egy pár Pioneer, de amikor megérkezett, rájöttem, hogy az a pár hangfal már a maga korában is az olcsók közé tartozott, hangja tehát annyi lesz, mint a sokat dicsőített, de csak a KGST-ben jónak számító klasszik Videtonoknak, ezért később lett egy másik szett is a vateráról. Ez előre két, felfelé egy hangszóróval sugároz, rég volt használva, ami miatt eleinte nyilván döglött lesz, de majd szépen bejáródik (aki ezt nem hiszi, sose támasztott még fel bolhapiacról vett hangfalat).

Aztán megláttam ŐT

Egyvalami biztos volt, hogy kupét szeretnék. Ehhez képest lett egy 5 ajtós, zöld Peugeot 207-esem, 1.6VTI motorral, "sporty" felszereltséggel, ami kb. kimerül egy amúgy tetszetős fehér számlap, króm kipufogóvég, krómkeretes ködlámpa összeállításban :)

A helyszín Lengyelország, de történhetett volna mindez akár idehaza is. Kopasz nepperünk emlékezetes történetei jutnak eszembe róla, amikor az RS2-es Audira jöttek a gyerekek és a fogalmatlanok, mint a legyek. A baj csak az, hogy nem értik: ezek a dolgok nem csak gyorsan mozognak, hanem minden más is gyorsan történik velük. Vagy jön szembe.

Így járt ez az úriember is, aki próbakört kért az RS6-ossal. Tudják, ez az az autó, amely úgy lép háromszázzal, hogy közben csak suhog a szél és túrjuk az orrunkat. 560 lóerejével a világ leggyorsabb szivarszalonja, egy döbbenetes pusztítógép. Na, akinek lövése nincs arról, mit takarnak ezek a számok, ennek ellenére meg van róla győződve, hogy tudja, az így jár.

A China Airlines Tajvanból Frankfurtba késett másfél órát, így buktam a budapesti csatlakozást. Az ölembe hullt négy órában viszont jól körül tudtam nézni a frankfurti légikikötőben, ahol mindig van néhány kiállított új autó. És persze ha az embernek ilyen sok az ideje, előbb-utóbb a fényezést is elkezdi nézegetni.

Ezt tényleg nem vettem volna észre, ha nincs rajta az a bazi nagy EV-matricázás. Á, valaki csak hülyéskedett, ez egy legkorábbi fajta Toyota RAV-4, ilyenből sose volt elektromos.

Aztán leszálltam a bicikliről és alaposabban körbejártam. Oppá, hol is van a kipufogó? Mi ez a rács a hátsó sárvédőn? És nini, itt egy érdekes, kipattintható fedél a hűtőmaszkon. Basszus, ez tényleg elektromos. Továbbmegyek, szinte biztosan valami gyári kivitel.

Egy amerikai középkategóriás a ´80-as évekből

Mikor megvettem, ismerőseim mondták, hogy drága lesz az alkatrészellátás, nehézkes a beszerzés, sokat fog fogyasztani az autó.

A Jumeirah Beach Residence-et nehéz lenne egy magyar helyhez hasonlítani, talán a Váci utca és a füredi Tagore sétány pénzzel telepumpált szerelemgyereke állna hozzá a legközelebb. Három évvel ezelőtt még semmi sem létezett a korzóból, butikokból, szalonokból, és a homokos partból, ma mégis annyira egyben van az egész, mintha évtizede alatt alakult volna ilyenné. Az építkezéseknek messze nincs vége, pár száz méternyi vízfelület után egy óriáskerék épül, amely – ki nem találnák –  a világ legnagyobbja lesz.

Ránk szakadt a monszun, amit Tajvanon nagyon vártak, mert a száraz évszak nem csak száraz volt, de hosszú is. Most osztozunk a helyiek örömében, hiszen kaptunk esernyőket, és folytatjuk a gyárlátogatás-maratont. A Federal már a harmadik gyárát építi Taoyuan városában. Mondhatnám, hogy sem a bejáratnál elhelyezett óriásfeliratra, sem a reci előtt elrendezett autógumikra állított bizarr gumilovacskára nincs mentség, de ez mégiscsak a Kínai Köztársaság, náluk volt már női lovaspóló a Krisztus utáni 600-as években (!!!), úgyhogy inkább mégsem élcelődök.

Konfuciánus szentély a Vacron-központ kerítésénél

Ma a sokadik dashcam-céget látogattam meg a Taitra által szervezett úton. Nem csoda, Tajvan igazi fedélzeti kamera-világhatalom, a tajvani cégek gyakorlatilag egymással versenyeznek. Utazás előtt rémálomnak tűnt a program, mondogattam is, hogy gyárlátogatási világrekordot fogok felállítani egy hét alatt, de a helyzet egyáltalán nem ilyen rettenetes.