A Jószág

Az autóról: Megbízható, kényelmes, dinamikus, tágas. Persze azért teherautós szemmel nézve.

Kicsi lett a Micra.

Amikor vettem, ingázásra egyedülálló szülőként, egy-két gyerek szállítására ideális választás volt. 850 kilós testét szépen viszi az 1,3 literes benzinmotorja. Magyar papírokkal nem is kaptam volna ennyire jól felszerelt példányt, klímával, légzsákkal, elektromos ablakokkal, központizárral. Osztrák papírokkal vettem, majdnem benyelve az NKH 70 ezer forintos tévedését.

De tavalyelőtt alaposan megváltozott az életem. Megtaláltam a nagy Őt, s összetettük, amink volt. Két hozott gyerek meg két hozott gyerek az négy, ami már sok, erre hamar rájöttünk. Hirtelen nagycsaládosok lettünk. Az elmúlt nyarat még végigszenvedtük a Micrával. Nyaralni két részletben mentünk: a fél banda és a csomagok a kocsival, a másik fele meg tömegközlekedéssel. Nem volt kényelmes. Ősszel el is kezdtem a használtautó-hirdetéseket böngészni.

Ahmed burnuszban térdel a Land Cruiser mellett, a szeleppel babrál. A levegő halk sziszegéssel távozik az úszóguminyi kerékből, hogy aztán az palacsintaként terüljön szét. Közben egyre erősebben fúj a szél, a finom, aranybarna homok konok állhatatossággal lep el mindent, nekünk is indulni kell lassan. A sivatagban 30 psi az ideális, ezzel már nem süllyedünk el, vagy legalábbis nem olyan könnyen - mondja sofőröm, aztán bevágja magát a kormány mögé, majd int nekem is, hogy szálljak be. Közben két H2-es Hummer megy el mellettünk a homokban, de a rendes safari driver csak legyint az ilyen dísztárgyakra. Jellegtelen hanggal felzúg a V6, aztán nekilódolunk egy jó tíz méter magas dűnének. Nincs olyan isten, hogy itt felmenjünk.

A nyárnak még csak az első felénél járunk, de úgy tűnik, ennél jobb buli már nem lesz. Félre ne értse senki, sok jó találkozó van ilyenkor, klubok bandáznak, versenypályákon a legjobb időre hajtva vagy reptereken driftelve múlatják az időt az autóbuzik, és ez mind őrületes élmény. De amit a Lakeside tud, azt nem tudja semmi. Nap közben sem lehet rossz ez az alapvetően amerikai autós-motoros, de még inkább rockabilly rendezvény, de Winkler régi fotóit nézegetve (amiket akkor csinált, mikor a Cougar tetejének javításához vadászták le Hot Rodos Ricsit), a reggeltől estig tartó időszak „csak” egy amerikai autós találkozó.

Az ilyen autóktól itthon sikító frászt kapnának az OT-vizsgahelyeken. Pedig ezen a kocsin vagy hat évtized történelme látható, hosszú évek munkája van benne a kaliforniai/texasi napnak, hogy annyira elégesse a fényezést, hogy a rozsda a a lemezek közepén jelenjen meg

A tuning 1303-as Bogaramról már sokat írtam, akik kint voltak pályanapon láthatták is, meg is előzhettek, ha kellően gyorsak voltak. Ez a Bogár bizony elég gyors volt, még a kisebb, 40-es Weber karbikkal is tudott fékpadon 143 lóerőt, aztán a 44-es karbikkal még gyorsabb lett, csak nem vittem el méretni. Ha szerény vagyok, akkor is azt mondom, hogy volt 150 lóerős. 975 kg teli tankkal, mechanikus sperrdiffi, 2100 köbcentis motor 200 Nm-es nyomatékkal. Ez bénán vezetve is kiadta a Hungaroringen a 2:38-as köridőt úgy, hogy a fordulat nem ment 5000 fölé sehol. 944 Turbo Porsche kerékagyak és fékek, keményített gátlók, kemény rugók, egész jól mozgott az autó, volt benne akarat. Vagy ahogy Vályi Pista szokta mondani, arrébb lehetett vele állni.

Kis rohadék

Szóval kabriót akartunk de nem keletit, mai agyammal lehet hogy egy Escortba nyúlnék,vagy Peugeot 205-be nem ebbe a csodába amiből nincs igazán sok az országban. A vételár olcsó volt de már a hazahozatalnál kiderült hogy valószínű ipari tanulók gyakorlóeszköze lehetett, mert valahogy minden máshová volt kötve és azért egy-két dolog hiányzott belőle, és a gányolás egyik mintaképe lehetne, sőt ez a szó nálam e kocsi megismerése után kapott igazi értelmet.

Naiv voltam. Amikor megvettem a BMW-t, persze alaposan átnéztük, mérlegeltünk, hogy mire lehet számítani. Az tisztán látszott, hogy a karosszéria törődést igényel, és az is biztos volt, hogy a fék és a futómű is megsínylette a hatévnyi állást. Mindenképpen biztató jelként értékeltem, hogy a motor rövid küszködés után beindult, és viszonylag egyenletesen járt. Voltak azonban olyan hibái is az autónak, amelyeket ott és akkor nem vettünk, talán nem is vehettünk észre.

Csendélet lavórral

Ez van, ha az ember felelőtlenül fogyasztja a totalcaros és indexközeli tartalmakat. Kezdődött azzal, hogy olvasom a vízmellé kihelyezett kommandónk sztorijait, amiket felváltva írnak a srácok. Koncz Jani már több anyagban is beszámolt a történésekről, ami az ő esetében egyet jelent néhány pusztító szóvicc tömeg közé dobásával. Ilyenek, mint hogy "Ezek ketten élnek a halért", vagy hogy "a festői Lenke községen vágtunk át (mivel nincs több ilyen nevű falu a szlovák állam területén, ezért megkapta tőlem az Egyetlenke nevet) ", esetleg "a terepen álló asztal (röviden: terepasztal) mellett felejtettem". Nem is folytatom tovább, Janink pszichológiai hadviselésre alkalmas (szerintem egyébként minden vonatkozó nemzetközi szerződésben betiltott) nyelvi leleményei nem csak az adott pillanatban, de utána még hosszasan kifejtik az agy normális működését tönkretevő, romboló hatásukat. Ennek iszom most a levét.

Koncz úr a dokumentálással van elfoglala, így az általa készített képen is csak a két kukacáztató szerepel

Ugyanis az történt, hogy Index címlapon kattintgatás közben ráakadtam az emberre, aki acapella énekli a Neoton Familia méltán híres slágerét, a Kétszázhúsz felettet. Ez önmagában is nagy hiba volt, mert bár látom és értem, hogy nagyon sok meló volt ebben a kis klipben, meg ügyesnek kell lenni, hogy az ember ilyen szinten ízekre szedje és aztán szájjal, kézzel, térddel előidézett hangokkal újra egésszé varázsoljon egy számot, de ez valami iszonytató. Nekem erőltetett, túlságosan jófejkedő a produktum, de sebaj, nem én vagyok a célközönség, nem kell nézni. De a Kétszázhúsz felett pár sora a fejemben maradt.

És azóta nem jövök rá, hogy miért gonoszok a versenyt néző emberek. Mi mulatni való van a pálya mellet? De tényleg, miért derülhet mindenki a hajtűkanyarban? Na, ugye, ezt teszi a konczi agyzsibbasztás. Átállította az agyamat, és most egész nap ezt ismételgetem magamban - Hajtűkanyarban mindenki derülhet. És minden ismétlés után legszívesebben orrba csapnám magamat, mert csak egyre mélyebbre fészkeli magát a tekervényeimben. De azért a dolognak van jó oldala is, mert elgondolkoztam.

Elgondoztam, és most tovább kattog az agyam, hogy tényleg a Neoton száma a legrégebbi, autósporttal foglalkozó zenei művünk? Mert hirtelen más nem is nagyon jut az eszembe -ami leginkább hiányos műveltségemnek tudható be. Talán csak a Road együttes "Vissza három" klipje ugrik be, jó kis zúzós rali-himnusz.

De mi van még ezen kívül? Most a TC-olvasóinak össznépi tudására számítok, jöjjenek ide kommentbe az autósporttal foglalkozó zenék, ha lehet meghallgatható, megnézhető formában, találjuk meg a legrégebbit. A tisztán autós témájúak is érnek. Először valamiért azt hittem, hogy a Száguldás, Porsche, szerelem az igazi őslelet, de aztán fejemhez kaptam, hiszen ott a Meseautó, szerintem annál nincs a régebbi autós szám (erre a szerzeményre asszem nyugodtan használhatjuk a bétótlászlói fordulatot, miszerint nóta). Jut eszembe, ennek az Sz-P-sz-nek micsoda egy cseles szövege van.

Mert sokan - így Winkler is valamelyik Égéstérben - azon akadnak fenn, hogy micsoda marhaság már, hogy "Nyolc henger, majd szétvet az erő". Hiszen mindenki tudja, a Porschék hathengeresek. Már persze, ha nem számoljuk a négyhengeres motorú bokszereket, meg kihagyjuk a számításból a sornégy 924-et és a 944-et (a 968 most nem játszik, arról prózai okokból sem énekelhetett Charlie és Cserháti, a szám asszem 1984-es, a 968 meg 1992-ben jött ki). És semmiképpen sem gondolunk a számomra az egyik legizgalmasabb Porschéra, a 928-ra. Ami aztán tényleg nyolc henger, és kraft is van benne.

Na de akkor mi a baj a szöveggel? Nem füstölhetne a radiál? Már miért is ne. Nem elegáns egy Porsche? De, simán. Fénye krómacél, tükrös metál? Hát ez az, a 928 lehet tükrös metál (a kedvencem az aranymetál, a Matchboxom is ilyen színű volt), de sehol egy gramm krómacél. Ez egy modern, átkozottul áramvonalas autó, nincs hely rajta fém lökhárítónak, krómcsicsának.Mondjuk ez már szinte díszléc-trollkodás, annak van igaza, aki szerint ez hülyeség, és az Eszpéesszt nem elemezgetni kell, hanem üvöltetni a szerpentinen. Hánem? De.

Utóirat by Pista: A borzalmas Neoton-feldolgozásról jut eszembe, hogy ebben a műfajban azért a remek szvettereiről ismert Reggie Watts a samplerkirály. Érdemes meghallgatni pár szerzeményét.

Uróirat 2 by Rudi: ha autós témájú zene, akkor alapmű Sub Bass Monster Sebességmámor című száma.

Az első rally versenyek, „ej!” még annyi csodát,
A VFTS Ladák, és a kihegyezett Skodák
Sok fantasztikus típus, és rajtuk sok-sok logo,
És a mindenkit megfogó, spéci Koppány kipufogó

Aki nem ismerné ide kattintva meghallgathatja.

Sosem volt még Mazdám. Kis autóm már akadt pár, Corsa-k meg egy Saxo, erre most felbuzdulva az Audiról írt értekezésemen, alám tolnak egy hétre egy ilyen kis piros izét. Tüchtig ékszerdobozt, egy egész hétre. Fehér-piros bőr üléssel, extrákkal, meg minden. Mintha kilóra akarnának megvenni, mintha szőke hajam hossza egyenesen lenne arányos a rám a forgalmazónál várakozó Mazda 2 (G115 revolution Top) provokatív könnyedségével. Üvölt a magassarkúért, meg azért a bizonyos színű rúzsért, amim persze egyáltalán nincsen.

Fürge, megbízható, takarékos málhás elfogadható hibákkal

2 éves korában nem nyíltak az ajtók fagyban, hiába volt fenn a gomb. Érdekes módon, ha bemelegedett, nyílt. Aztán szétszedtem, működött minden királyul. Ekkor gondoltam egy bátrat: bereteszeltem (mintha bezárnám a helyén), betettem egy zacsiba, és be a fagyasztóba (-18 fok).. Kivettem, kireteszeltem, ami a gombot felnyomja az felment, csak épp a retesz maradt ott... Ledermedt a Jürgenék gyári zsírja a zárban. Kimostam, bezsíroztam egy puhább zsírral, összeraktam, azóta volt 2 tél:tökéletes...

Azt, hogy a festéket szállító útkarbantartó teherautó egy MAZ, csak a videó leírásából tudom, hogy a hátulról belerohanó másik egy Kamaz, azt magamtól is megfejtettem, pedig nem nagyon emlékeztet eredeti formájára. A két teherautó márkából kiderült, megint az oroszok. Nem mint ha ez bármit jelentene, festékes vödörrel megrakott autót törtek már a világ több pontján. Az eredmény, ahogy azt Csodabogár mondta a Kelly hőseiben, mikor a festékes lövedékek alkalmazásának előnyeiről beszélt: mi színes ábrákat kapunk, az ellenség meg a frászt. Annyi különbséggel, hogy ilyen balesetek látványától nem az ellenség kap frászt, hanem mindenki, különösen a segítők.

Mert persze, ha nincs nagy baj, az ember akár jót is röhöghet a látványon, de ha csak több tíz liter diszperzit borul is valaki nyakába, az sem valami egészséges, különösen nem, ha esetleg nyílt sebet is okozott az ütközés. De a Kamaz sofőrje szerintem valami durva oldószeres cuccot kaphatott az arcába, útfestéshez ilyesmiket szoktak használni. Ennyi folyékony festékből kivakarni valakit komoly feladat lehet, de ráadásul emberünkre jó eséllyel rá is fog kötni a sárga trutymó, a fülke vagy egy méterrel hátrébb csúszott az alvázon és bő fél méternyit zsugorodott, a sofőr beszorult a műszerfal és az ülése közé.

A leírás szerint nem lett semmi baja (ezt a képek alapján nagyon nehezemre esik elhinni), de innen csak a tűzoltók és komoly feszítő-vágó felszerelés segítségével, nem kevés idő elteltével szabadulhat. Ha tényleg megúszta komoly sérülés nélkül, örülhet, hogy a figyelmetlensége miatt pár napig esetleg hétig az ismerősei mind azzal húzzák majd, hogy micsoda színes egyéniség, és hogy mindig is tudták róla, hogy irigy típus.

Leborulok, zokogok és megadom a trollkodás brilliánsokkal díszített aranyfokozatát. Hogyan piszkíts bele egy japánautó-találkozóba. Hiszen éppen mindenki fotózza a wankeles RX-7-est, aztán a következő pillanatban...

(A videóért köszi Eckhardt Balázs cimborámnak.)