Bár sokat foglalkoztunk vele, mindenképpen kellett legalább egy rövid, tisztességesen leforgatott összefoglaló. Íme, itt van, ez az, de...

...a java még csak holnap jön. Ad hoc és instant szervezett hangértékelő versenyünk, melyben a frissen a csarnokból kitolt autók hangját és a show-t pontozta a szakmai zsűri nagyon jól sikerült, rég nevettünk annyit, mint ott, akkor. Felszabadaultan, hogy már vége van. Maradjanak velünk, holnap jön a folytatás!

Általános bölcsesség, hogy azok a gumik, amelyek remekelnek az üzemanyag-fogyasztás és a kopás terén, vizes úton általában rossz teljesítményt nyújtanak.

Mai cikkünk blogposztja.

A nagy, jellemzően közjogi méltóságoknak kijáró, temetések legalább annyi embert mozdítanak meg világszerte, mint ugyanezen emberek esküvői. Morbid vagy sem, de mindenképpen remek alkalom ez minden autóbuzi számára, hogy újfent képbe kerüljön a pompakocsi-piacot illetően. Mik a trendek, mely autók adják a legjobb alapot, mi a menő és kik a lúzerek a piacon? Hiszik, vagy sem, a pompakocsi-bizniszben öldöklő harc folyik. Az utóbbi években leginkább a patinás német Binz és a feltörekvő, modenai székhelyű Intercar között.

Lech Kaczyński lengyel köztársasági elnök és felesége, Maria, temetése roppant érdekes esemény volt, hiszen jó eséllyel földi halandó ennyi érdekes verdát mondjuk csak az OT Expón láthatott.

Természetesen a legtöbbet fotózott kocsi az elhunyt elnököt szállító Maserati Quattroporte volt, melyet valójában Cinqueporténak kellene nevezni, hiszen öt ajtaja van négy helyett. Azonnal le is csapott rá minden, magára valamit is adó, autós blog, és kórusban zengték a hangzatos jelzőket: gyönyörű, elegáns, ó, csodálatos.

Pedig valójában bűnronda az egyébként égbekiáltóan szép limuzin. Szerintem az övvonal még elmegy, de kár volt meghagyni az eredeti tető ívét, így egy idétlen háromszög kell ahhoz, hogy a „doboz” egyenes oszlopa úgymond megtámaszkodhasson a C-oszlopon. És vajon mekkora a kardántengely? Szerintem a Daewoo-FSO Roy hosszúfülke-hosszúplató 1.9D-ből is ki lehetett volna hozni ennyit.

A fehér példányon viszont látszik, hogy platósként teljesen jó, arab milliárdosként biztosan ezzel ganéznák ki Overdose alól. Na de vissza az eredeti témához.

Szép dobás volt az Intercarstól, hogy Kaczyński temetését megnyerték, 1:0 ide, ráadásul egy olyan modellel, amelyet csak május 13.-15.-én mutatnak be a BEFA 2010…ehm… RészvétExpón/Hullafesztiválon/Temetkezési kiállításon, a pontos definícióért Tibi csokit adok.

Képzeljék csak el, milyen lehet egy ilyen kiállítás. A hosztesszek cilinderben, fekete csipkeharisnyából villantanak bokát, a standok körül félhomály, túlvilági chill-out zene szól halkan, a szpíkerek is csak suttognak, a kivetítőkön nagy temetések, a vicc-standon a bakik, gyerekeknek Addams Family és a nap fénypontja a siratóverseny, de kapható itt műkönny és jajgatógép is, vasárnap délben pedig szimulált temetés és tombola.

Na de félre a tréfát, nézzük a többi, érdekes kocsit. Közvetlenül a Maserati Cinqueporte mögött egy Chrysler 300C, avagy CR400 haladt, ez rendelhető tisztán elektromos hajtással is. Természetesen hibrid-temetés is lehetséges, ez esetben egy ilyen ótvar Priusban kell utazniuk a méregzöldeknek. Fuj. Ráadásul még csak extra csillagos LED-égbolt sem rendelhető hozzá.

Természetesen – a gazdasági helyzetre való tekintettel – az olcsóbb, kisebb kategóriájú modellek is keresettek lettek, a Renault Laguna kifejezetten cool, feltéve ha használhatjuk ezt a jelzőt egy pompakocsi esetében. A low-cost kategória leginkább tetszetős típusa azonban kétségkívül a Citroen C5, annál a márkajel és a felépítmény krómja remek összhangot alkot. Simán árulnám C5 SW típusjellel.

A Binz azonban Binz, a Mercedes pedig még mindig a legjobb alap. Nézzék csak meg az Otheost vagy az Omnielt, ebben még az is jól néz ki, aki életében sosem. Mondjuk az is igaz, hogy a hatvanas évek Cadillacjeit a jóisten is pompakocsinak tervezte, a maradi dolgokat kedvelők kétségkívül ezeket választanák. Ha lehetne. És a Nissan President?

Tán korainak tűnhet, de a jelenlegi munkatempó és életvitel mellett akár ideje is lenne elgondolkodnom ezeken a dolgokon, hiszen ki tudja? Lehet, húsz év múlva egyszer majd lábbal előre visznek ki az ajtón, Bende csak megcsóválja a fejét, hogy „ez a Pista megint mit talált ki”, Balázs Vitya felveszi a földről a zsebemből kiesett cigarettásdobozt, Angéla pedig töröl az Excel-táblázatból és ennyi, aztán már késő válogatni.

Éppen ezért előre jelezném, hogy ha lehet, engem egy nyitott, platós Maseratira rakjanak és a sofőr ütemesen rugdossa a gázpedált (tiltásig is, alkalomadtán), hogy a benzines V8 (az összes többi dízel) köpködje tele minden kárörvendő bámészkodó arcát jófajta üzemanyaggal…
 

Egy 1949-es Jaguar Mark V még Angliában is feltűnő jelenség, pedig érdekes és szemrevaló autókkal nap mint nap találkozhat az ember. A jólnevelt autóbuzi tehát udvariasan kopog, kérdez - és ettől a pillanattól kezdve sajátos, bizarr események sora veszi kezdetét...

Pedig David Russell egyszerű vidéki nyugdíjasnak tűnik: él-hal a virágokért és naphosszat a kertben kapirgál. Igaz, kicsit furcsa, hogy a virágoskert látogatóitól fejenként másfél font belépti díjat szed, hogy aztán szétossza mindenféle jótékonysági szervezetek között, de az sem mindennapi, hogy a kert végében nem repceföld, vagy autóbontó, hanem a warwicki kastély áll. A ház előtt pedig egy 1949-es Jaguar Mark V.

- Felőlem kérdezősködhet, de sürgős gereblyéznivalóm van. Kövessen! – szól Mr. Russell, és máris eltűnik a bokrok mögött. 
- Eredetileg motorkerékpárhoz való oldalkocsikat, később sportos autókarosszériákat gyártott a cég – kezdi a sztorit nem sokkal Ádám és Éva után az öreg – de a háború alatt Angliában nem csengett túl jól az SS mint márkanév (Swallow Sidecar), így '45-től Jaguár néven futottak. Jut eszembe: volt egy tankom is, az nem érdekli? – kérdezi, s rezzenéstelen arccal gereblyéz tovább.
- Dehogynem – feleltem, s fél szemmel körbesandítva alig vártam, hogy valahonnan feltűnjön egy fehér köpenyes ápoló.
- Tudja, a Churchill. Ismeri a Churchillt?
- Hallottam róla. Ha jól tudom, a londoni Imperial War Museumban is van egy kiállított példány.

- Igen, de az nem működik, ez viszont igen – morogta, s közben vízmértékkel ellenőrizte a gereblyézett ágyást. '86-ban vettem meg egy roncstelepről, aztán szép lassan helyrepofoztuk. Pár éve voltam vele Normandiában partra szállni. Majd mutatok képeket, ha érdekli. Mit is mondott, honnan jött? – kérdezte.
- Magyarországról.
- Az jó. Van itt a szomszéd városban egy csehszlovák emlékmű, mindenképp nézze meg – jelzi, hogy körülbelül el tud helyezni a térképen, még ha az aktuálpolitikai viszonyokkal nincs is egészen tisztában.
- Feltétlenül. A Jaguárnál tartottunk ugye…
- Ja igen, a Jaguár. Eredetileg virágot venni indultam egy faiskolába '82-ben – avat az impulzusvásárlás rejtelmeibe Mr. Russell – és ott láttam meg az út szélén. Gyönyörű volt.
- Azaz tizen… nem is: huszonnyolc éve. És mi történt azóta?
- Nem sok minden. A beltér nem nézett ki valami fényesen, azt újrabőröztettem, meg a faelemek is kaptak egy kis gondozást. Képzelje: padlószőnyeg volt a lábtérben, az nagyon fájt… de most már az is rendben van.
- És a mechanika? Kellett valamihez nyúlni az elmúlt harminc évben?
- 97.000 mérföld van benne, az nem sok. Pár éve a váltót azért felújíttattam London mellett egy kis cégnél.
- És a motor? Soha nem volt még megbontva?

- Soha… Tartós szerkezet ez a három és feles sorhatos… illetve… húsz éve cseréltek benne valamit…
- Csapágy, dugattyú, dugattyúgyűrű?
- Dugattyúgyűrű, azaz! Azt cseréltek!
- És mi az eredeti foglalkozása, ha meg nem sértem?
- Egy faiskolám volt, azzal foglalkoztam egész életemben.
- És a tank, meg az öreg autók… a technika csak hobbi?
- A technikához nem sokat értek. De nézze meg ezt az autót… – mondja, és egy pillanatra megtámaszkodik a gereblyén - ezek egyszerűen… szépek… a történelem egy kis darabja...
- Látom, itt áll a ház előtt. Gyakran használja?
- Utoljára tavaly szeptemberben mentem vele egy kört Tudom, havonta mozgatni kéne... Van, hogy csak lemegyek a garázsba, álló helyzetben beröffentem, és gyönyörködöm benne. Ez az autó még soha nem volt vizes.
- Ezt Angliában gondolom, nem könnyű megoldani.
- Hát nem. De nem is jut rá sok időm. Tudja a tank, meg rengeteg munka van a kertben is…
- Tényleg: mi lett a tankkal?

- Eladtam pár éve. Egy amerikai akarta megvenni nagyon, de végül inkább egy brit gyűjtőnek adtam. Tudja, hogy van ez.
- Persze – bólogatok, hisz mifelénk is magától értetődő, hogy üzemképes harckocsik értékesítésekor az ember a nemzeti szempontokat az anyagiak elé sorolja.
- És a Jaguár? Azt nem adja el?
- Mihez kezdenék a pénzzel? Inkább gyönyörködöm benne…

Valójában nem is akarunk nagyon semmit írni a videóhoz. Szép szimbolikája van, pedig megrendezett jelenet. Egy nagy, narancssárga papuccsal verik itt pofán a kispolgárt, de nagyon. Punk és profi. Vas kontra plasztik.

Emlékeznek a Sebhelyesarcú legendás, éttermi jelenetére? Ugyanaz, autóval. Badass. (Pedig a film, melyből a jelenet származik - Hazárd megye lordjai - borzalmas, a sorozat nyomába sem érhet.)

Az Oldtimer Expo harmadik napja is jól kezdődött. Ilyenkor, reggel még tart az otthoni hideg zuhany utáni sokk, az ember friss és szinte boldogan esik neki ismét a 12 autó polírozásának. A KGST-s gazemberek mindenféle külföldi valutával (többek között trinidadi dollárral is) próbáltak megvesztegetni, hogy nyomjam le az ő ezerkecskéjüket is. Viccelődnek, de bosszúból majd jól végigkulcsozom a lábbalhajtós Moszkvicsot, ami standjuk dísze is egyben. Jó gyerekek, a reggeli – nyitás előtti – hangulat az igazi.

A lányok korán érkeztek, ki is pakoltunk mindent, Flóra és Angéla már ezerrel árulnak.

Tegnap este jött el a történelmi pillanat, amikor először láttuk zavarban Bendét. Véletlenül éppen akkor kaptuk lencsevégre, amikor az üzlet bevételét számolta és ez egy olyan bensőséges pillanat volt, mintha letolt gatyában kaptuk volna rajta egy csalánbokorban. Zavarba jött, de fél másodperccel később már fel is vette a bevételt számoló kalmár-arcot és halkan elcsoszogott a zsetonnal. Volt tegnap hajtányverseny is, természetesen beneveztünk. Nyegleóval, Sipossal és Polyák úrral (Tie) mi négyen alkottuk a Szemérmes Ajkak csapatot, azt hiszem ,értékelhető eredményt nem értünk el (18:53 alatt értünk célba a 19 másodperces távon). Jó móka volt.

Ja, még valami. Tegnap sebtében beszerveztük Pistát, Sipos Zoli barátját és autója ezentúl a mi színeinket képviseli odakint, a bejárat előtt. Maga a gépezet zseniális, a Tökéletes patkány, imádjuk mindannyian és a gerillamarketing szabályainak megfelelően igyekeztünk felmatricázni. ha megjön, majd gurulunk vele egyet egyet, bivaly hangja van és kivétel nélkül mindenki vigyorog, mikor elpöfög mellette.

Egyelőre ennyi, érdemes kijönniük ma is, van itt bőven látnivaló.

Verőfényes, szép jó napot mindenkinek!
Bár fizikai mivoltunkban már régen halottnak nyilvánítottak volna, mi még élünk. Az emberi szervezet csodálatos, például aránylag zökkenőmentesen képes átállni a napi két-három órányi alvásra. Illetve kómára inkább, hívjuk annak.
A nagy kérdés az, mikor üt majd le hirtelen és váratlanul. Ha netán egy hangosan horkoló embert látnak egy fehér díványon, ne ébresszék fel, mert olyankor mogorva vagyok.

A tegnapi nap azért volt jó, mert egyfajta előpróbája lehetett annak, ami ma vár ránk. A reggel természetesen autótologatással telt, ez már egyfajta kötelező torna lett, ezúttal az este hét órakor kezdődő hajtányverseny miatt vágták a szőnyeget, naná, hogy pontosan a 12 autó alatt.

Sebaj, a buli jó, a hangulat remek, szeretettel várjuk önöket ma is. Sok-sok fotó itt.

A sietség az ördög míve, mondják a bölcsek, vagy a lusták, nem tudom eldönteni. Az Oettinger replika bogárhátú nagyon lassan készül, de ez ne tévesszen meg senkit, az autó tervszerűen, pontosan halad a megvalósítás felé. Ez akkor is igaz, amikor még magam is azt érzem, soha nem érem el a célt.

Üdvözlöm önöket tömött standunkról. A standról, ahol tulajdonosok mutogatják autóikat a látogatóknak, a standról, ahol mindent szabad, feltéve ha óvatosan csinálják.
Reggeli hivatalos sajtótájékoztatónk után megnyíltak a kapuk és mi – bevallom – kicsit félve figyeltük a hömpölygő tömeget. Vártuk a reakciókat, vajon jönnek-e, viszik-e a portékát, megnézik-e az autókat.

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy a két póló és a dupla DVD óriási siker lett, három óra alatt elvittek százötven darabot, mindkét pólóból legalább ennyit. Mondjuk ebben óriási szerepe van Angélánknak és a két – meglehetősen csinos – hosztesszünknek is. Az autók mellett tulajdonosaik és jelenleg is több tucat érdeklődő, kedves olvasó, egyedül egyvalaki lépett oda úgy a Winklerhez, hogy „miafaszérthoztátokkieztazalfátazenyémszebb”, de őt már a kijárat felé láttuk távozni, mintegy öt perce. Neki nem jött be, sajnáljuk.

Vendégeink, barátaink igazán kedvesek, kivétel nélkül van egy-egy jó szava mindenkinek. Jómagam jelenleg a színpadi heverőn üldögélek, mellettem Asszur írja a híreket bőszen, köröttünk zsivaj és csicsergés. Néha-néha szívünkhöz kapunk egy pillanatra, amikor felugat mellettünk a Lotus Europa C16-os Opel versenymotorja, de ez idővel megszokható.

Temérdek hiperritka autó, többek között egy egyedi karosszériás Ferrari 250 GT egy Aston DBS, mindenféle Rolls-Royce, Sport Quattro Audi (egy), öreg és új Mercedesek, fakarekűtől csöves rádión át MG 131-es Messerschmitt gépágyúig van itt minden.

De tényleg minden. Ami valamilyen szinten mechanikusan mozog, abból biztosan van itt legalább egy.

Most megyek, megkeresem Csikóst, mielőtt örökre beszippantaná őt a veterános milliő. legutóbb Karesszal láttam somfordálni. Merre csillog a Kopasz? 

(Telós bandi pedig ráállt egy hosszabb cikkre. Remélhetőleg, estére elkészül.)
 

Az autóbontó nem a világ biznisze, de sok autós számára az egyetlen lehetőség volt a youngtimerezésre.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Egy óra harminchárom perc. Három nap minimális alvással és reggel nyolckor megint ott vagyunk. Amit azonban mára elterveztünk, azt meg is csináltuk. A tegnapi szopóroller tovább gurult, megint egy méterrel közelebb a hegy csúcsához.

Ott van minden, a helyén. Autó, motor, shop, kanapé, fények, kamerák. Már csak a polírozás és a DVD-k előkészítése, a póló elhozatal, a bögrék, matricák és pár ezernyi apróság maradt holnap fél kettőig, amikor is megnyílnak a kapuk.

Döbbenetes autók mindenfelé, vér- és izzadtságcseppek, száz meg száz liternyi szétfolyt ideg. Ordibáltunk, vitatkoztunk, csapkodtuk lélekben az ajtókat és öltünk-gyilkoltunk, de minden összeáll.

Köszönhetjük ezt persze mindenkinek, aki ma ott volt és önzetlenül segített, vagy csak egyszerűen tette a dolgát. Sokszor erőn felül, mindegy, hogy öltönyben vagy szakadt farmerben, de tolta az autót, hozta a rongyot, polírozott, takarított. Milliószor körbe-körbe.

Köszönjük, srácok, sőt. Köszönjük, barátaink! Holnap (azaz ma), megyünk tovább.