Kocsma- és amperszag a levegőben. De hová tegyük a villanymotort? És mégis mekkorát?

Vélemények az azonos című írásunkról.

Hétfő van. A lábak még rogyadoznak kicsit, aki az Ágyúgolyó Futam után ma munkával kezdte a napot, az nyilván igyekezett minél kevesebb megerőltetéssel megúszni, és sztorizással elcsapni estig az időt.

Mert a hétvége nehéz és fárasztó volt, a vasárnap pedig a nehéznek és a fárasztónak olyan esszenciája, amely mindent vitt. Szombaton túlestünk a törvényszerűen jelentkező holtponton, amikor Sümegen elhangzott a "Hol van az a k*rva jegyzetfüzeted, akkor menjünk haza a p*csába!". Megvolt a pépessé ázás, túl voltunk a leghidegebb szakaszunkon is, és persze ezeket nem sikerült tökéletesen kipihenni. Ráadásul tudtuk, hogy nem állunk túl fényesen, legalább 15 pontot vesztettünk el a kimerültség és a figyelmetlenség miatt.

Így amikor vasárnap reggel az első feladat teljesítése után kiderült, hogy elválasztanak bennünket, már nem is idegeskedtünk. Leszünk mi még utolsók is, de legalább kemények voltunk, megpróbáltuk.

Persze, haladjunk sorban.

15, vagy ilyesmi - 35-ből. Pontosat holnap, mert sok volt a holtverseny.

Most fürdünk, alszunk.

A hétvége két kedvenc mondata:

Te is jársz sminktáborba?

A leggyorsabb utat választottuk, nem a legszélesebbet.

Ja, és gratulálunk a carstyling.hu csapatának a győzelemhez!

A csapatokat szétszedték, a gyalogos fele telefon nélkül vonatra szállt. Vidám tere-fere alakult ki az "ellenfelek" között, lelkesen keresték együtt Jónás doktort. Természetesen a kalauz egyből leszidta a csoportot  és utasitotta Ritát (ő is versenyző), hogy most már csináljon rendet az osztályában, különben leszállítja az egész bagázst.

Minket, autósokat egy parkolóba irányítottak, ahol ötös csapatokat kellett alkotnunk. Hogy, hogy nem, én a Gáz meg Fékkel kerültem egy brigádba, akik vállalták a navigátori szerepet. Kétszeri erős  tévesztés után végre irányba álltunk, de  két extrém lassú autó azért rendesen visszafogta az iramunkat.

Ezután legalább két meddő órát töltöttünk el Várpalotán, mire végre felvehettük gyalogos társainkat Gárdonyban.....

Azóta újra ketten ülünk a Trampban, Tündér veszettül kapaszkodik, jómagam folyamatos erekcióval küzdök a hegyi szerpentineken, nálam jóbban csak a Tramp élvezi az útvonalat, folyamatosan sikkantgat a kanyarokban.

A feladatok megoldása közben nem nagyon van időnk bejelentkezni - Tündérem is inkább kapaszkodik, mint ír - azért ha tudunk, még jelentkezünk Budapest előtt.

Elszakítottak minket egymástól, a GPS pedig végleg feladta a harcot, nem tudni, mi lesz velünk.

Öten megyünk együtt, Gázmegfék vezet minket. Rossz irányba indultunk el.

Szopatós nap volt.

(Péntek este a 60-70-80-as évek jegyében zajló jelmezverseny zajlott, erről néhány kép akad a galériában)

Reggel simán elaludtunk. No nem annyira, hogy lemaradjunk a rajtról, de azért annyira igen, hogy az utolsók között, talán legutolsónak induljunk. Mivel a futott időt a pontos indulástól számolják, ez nem feltétlen volt hátrány. Sőt, sokszor jól jött, a helyszíneket ugyanis sokkal könnyebb sokadikként megtalálni, mert ott már valószínűleg kóvályognak matricázott autók.

1. Dominó

Megkaptuk az első feladatot. A papír menet közben messzire vitte a szél, de a lényege annyi volt, hogy Szabó Vendel lát vendégül bennünket, és használjuk az ajándékunkat. Mellesleg erősen javasolt sárga gumicsizma viselni.

A Google első találata Szabó Vendelre elárulja, hogy ő Sármellék polgármestere. Tökéletes lesz, éppen benne van abban az 50-70 km-es távolságban, amire számítottunk. Irány tehát nyugatra. Zuhogó eső, harminc kilométer autópályán, ami-a-csövön-kifér. Közben megejtettük harmadik tankolásunkat. Szerencsére, mint eddig is, fél tankokat tolunk csak, még nem jártunk a kiszáradás szélén.

Egy kis koccanás

Mellesleg a starttól nagyjából három kilométerre találkoztunk a sárga Corvette-tel, mellette pedig egy Pajeroval. Félrehúzódva, elakadásjelzővel. Ilyenkor az ember nyilván nem az időt nézi, így mi is félrehúzódtunk, hátha segítség kell. Gyorsan kiderült azonban, hogy mi ehhez kevesek vagyunk. A Pajero megütötte a Corvette futóművét, így egyikük sem tudta folytatni az utat. Estére megtudtuk, hogy a Mitsun egy eltört kormányösszekötő cseréjével tovább tudtak menni, a Corvette-et pedig lecserélték, és egy másik autóval visszatértek a versenybe.

Sármellékre beérve a főúton hamar megtaláltuk a Dominó Pizzériát - itt kerül képbe a tegnapról maradt, ajándékba kapott dominónk.

Beköszöntünk hát a csekpoint-embernek, majd felkaptam az akril spray-vel fújt, még mindig ragadó gumicsizmát. Az ott álló BMW anyósüléséhez kellet mennem, ahol a csizma azonnal 5 pontot ért, a találós kérdésre adott válasz újabb ötöt. A kérdés a képregényre vonatkozott - milyen felirat van a pecsétgyűrűn. Fejből persze, segítség nélkül. Hát, nem tudtam. Volt még egy mentőkérdés is - hány órakor hívta Mike a professzort. Ezt sem. Mindegy, öt pontunk azért csak-csak van, ráadásul beelőztünk pár autót.

2. Behajtani tilos

A következő borítékban két papírt találtunk. Az egyik így szólt:

Keresd azt a helyet, ahová csak ZV hajthat be, te egyik irányból sem! (elvileg)

Mellett pedig egy kisebb cetli, kis, dudorodó pettyekkel. Hoppá, Braille-írás! Először ebből a képből kezdtük megfejteni, de persze nem lett komplett. Hiányoztak ugyanis a magyar betűk - ékezetek, kétjegyű mássalhangzók. Aztán jött a Wikipédia, és a pontsorozat átalakult Tüskeszentpéterré. Akkor indulás, van majd egy óránk kitalálni, mit keressünk.

Öt perc múlva jött szembe egy busz, Zala Volán felirattal. Az ugye ZV, akkor egy buszmegállót, sőt, valószínűleg buszfordulót kell keressünk, ahol mindkét irányból behajtani tilos tábla van. Nem volt nehéz rálelni, de nem volt körülötte checkpoint vagy kontaktszemély, viszont ismét utolértünk néhány autót.

Felhívtunk pár vizsgaállomást és állatorvost, aki ki volt plakátolva a megállóban, de senki sem tudta, mit is akarunk tőle. Aztán az egyik gerendán találtunk egy diszkrét matricát az ÁF logójával, és persze egy telefonszámot.

Ott pedig ezt kaptuk:

A célpont első két betűje Dé, ú. Az utolsó kettő Ká, A. Az információ hozzá: zsákolj!

3. Duka

Persze, Duka. Épp ésszerű távolságra van, menjünk. Félúton jutott eszünkbe, hogy a tegnapi Göd-Gödre után ez túl egyszerű. Végignéztük a térképen a környékbeli (100km-en belüli) településeket, de nem találtunk mást, ami megfelelne, így maradtunk az eredeti tervnél.

Szerencsére a környéken könnyű dolgunk volt. Találtunk egy kosárlabda-pályát, itt egyikünknek kosárra kellett dobnia. Húsz másodperc alatt, ahányszor csak sikerül. Nekem például ötször, az öt pont. Aztán kaptunk egy papírt:

Pont: fok/perc/mperc
47.3305264 17.465483

Feladat: Kapcsolatfelvétel

(Megjegyzem, ez nem fok/perc/mperc, hanem fok, sok tizedesjeggyel...)

4. Pápa

Ez bizony Pápa főtere. Elindultunk a szemerkélő esőben, ami hamarosan durva viharrá változott. Amikor a "durva" szót használom, nem viccelek. A balos oldalponyvánk nem volt fent, de szerencsére nem kellett emiatt megállnunk, mert a túloldalról vert minket a víz, de csúnyán. Mindeközben megelőztük a Gázmegfék Hondáját, tehát eddig előttünk voltak. Szerencsére Pápáig nem tartott ki.

A főtérenkét mosolygó rendőr fogadott minket. Kaptunk egy KRESZ-tesztet, ezt gyorsan kitöltöttük, reméljük, hibátlanul. Tündérem ugye nemrég vizsgázott, én meg KRESZ-mániákus vagyok, nem volt szabad hibáznunk. A papírt leadtuk, már csak a kontakt-személyt kellett megkeresnünk - Mag Zolit, aki egy buszmegállóban rejtőzött.

A következőt kaptuk tőle:

Ez egy eltévelyesztés... "Hol VÁR állott, most még mindig az áll... De ez titeket ne zavarjon, mert nem oda kell menni... Vagy mégis? Ügynökeink zöld területen át megközelítve, K. Sándor és S.T. István ölelésében, Kisfaludy S. és Szent L. társaságában VÁRnak!

 

Na itt sokat gondolkodtunk. Az első tipp Sümeg volt, de ahhoz gyakorlatilag visszafelé kell mennünk, majdnem arra, amerről Pápára érkeztünk. Mi lehet még?

Szép lassan kizártunk mindent, és amikor megtaláltuk Sümegen a VÁR tövében a Kisfaludy teret és a Szent István teret, már tudtuk, hogy ezek ölelésében kell keressük a következő pontot. Némi kínlódás és házassági válság, valamint navi teljes összeomlása után megtaláltuk, de ezzel megint veszítettünk egy rakás időt - a Gázmegfékkel együtt landoltunk a helyszínen.

A park Zenepavilonjában megtaláltuk a kontaktot. Itt is teszt következett, a támogató Pajzs védelmi rendszerről, szerencsére nem volt nehéz. Cserébe megkaptuk a következő feladatot, valamint egy óvatos tippet Blikk-vásárlásra. Előbbiről később kiderült, hogy a nap egyik legnagyobb szívatása és időcsapdája volt.

5. A finnyás sejk

Ezt kaptuk tehát:

Informátoraink jelentették, hogy Amir Al-Zayed ismét felbukkant a környéken. Utasítok minden résztvevőt, hogy azonnal vegyen magához a legközelebbi természetes forrásból feltörő isteni ajándékból, és juttassa el Amir Al-Zayed sejknek! A beszerzést fényképpel dokumentáljátok!

A tanösvény intelmeit jegyezzétek fel!

Amir Al-Zayed ezeken a koordinátákon állomásozik: 46.8776583, 17.7086028

A koordináták a Zánkai Gyermekvárosba vezettek. Mi azonban először megpróbáltuk felkutatni a legközelebbi forrást - ez Sümegprága és Sümeg között, az erdőben, sz*rrá ázott domboldal tetején volt. Mindegy, megoldottuk, kissé morcosan, de megmásztam a sártengert, és megtöltöttem a sejk kulacsát. Fotóval is dokumentáltuk, hogy érezze a törődést...

Irány Zánka, be a Gyermekvárosba, ahol a vasútállomásnál a checkpoint hűlt helyét találtuk. Előttünk éppen az ott fél órája várakozó lányok adták fel, és indultak tovább. Mi meg észrevettük az épület háta mögött a Red Bullos autót :)

Na és persze a sejket, aki ott ült, és várta a forrásvizet. Én odaadtam, és megmutattam neki az elkészített fotót.

Hát istenem, ez volt a legközelebbi feltörő forrás... :) Persze nyilván nem ezt vittem a sejknek, bár ő gyorsan bele is szagolt a kulacsba, aztán megnyugodott. Viszont nem fogadta el a vizet. Bepróbálkoztam a Tesco-ban vett palackos ásványvízzel is, de az sem tetszett neki.

Később kiderült a turpisság - már megint ott volt a hiba, hogy szó szerint értelmeztük a feladatot, ahogy egyébként a legtöbben. Ha azonban a keresgélés helyett beütjük a naviba a Sümeg-Zánka útvonalat, kiderül, hogy útba esik Kékkút, némi guglizás után pedig azt is megtudjuk, hogy a forrásnál indul egy kiváló tanösvény... Tehát ez lett volna a megfelelő folyadék, így ismét buktunk öt pontot...

A sejk ennek ellenére ellátott két jótanáccsal. Ha jól emlékszem, így szólt:

- a következő lépésben a főtámogató segít neked, méghozzá 6 és 14 között;

- ne feledd, hogy nem mindenki szeret, valaki át akar téged verni.

Ahha, ahha, van nekünk egy Blikkünk, a 6 és 14 pedig oldalszám lesz...

6. Most utálunk meg mindenkit, de nagyon

A nap megkoronázásaképpen igazán csontig szopatós feladatot kaptunk.

A hatodik és tizennegyedik oldal között találtunk pár apróhirdetést, közöttük egy, amely Gizike, a titkárnő búcsúztatójáról szólt. Itt jön képbe ismét a képregény, Gizike ugyanis a prof. titkárnője volt, és a telefonbeszélgetésből kiderült, hogy sajnos elhunyt.

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy szerettt titkárnőnk, Gizi búcsúztatóját 28-án, Keszthelyen, a Hunyadi és a Park u. kereszteződésénél tartjuk. Emléke mindörökké velünk él!
Professzor és a labor munaktársai.

Irány tehát Keszthely. A sarkon milliónyi matricázott autó, tehát megint utolértünk egy rakás ellenfelet. Gondoltuk, jók vagyunk. Akkor még nem sejtettük, mennyi ideig fogunk itt rostokolni...

A parkban egy élénksárga dzsekiben, kezében Blikkel állt egy fószer. Betámadtam. Elmesélte, hogy az információért cserébe szüksége volna egy számra. Van neki egy kedvenc celebe, Regina. Az ő vezetékneve szerepel itt egy emléktáblán. Azon az emléktáblán kellene összeadni az összes számot, és ezzel visszajönni hozzá.

Gondoltam, nem lesz nehéz - amíg rá nem jöttem, hogy a parkban legalább 50 emléktábla van valamilyen formában... Azért meglett. Dukay Takách Judit, 1795-1836, állítva 2002-ben, az összesen 44. Vissza, mire közölte, hogy éhes. Van itt a parkban ehető gyümölcs, abból hozzak neki. Hiába ajánlottam, hogy van nálam ropi, no meg vadgesztenye a földön, az nem tetszett. Egy kutyasétáltató helybéli úriember szíves segítségével sikeresen abszolváltam a kutatást, és két szem szamócával, péppé ázott edzőcipőben tértem vissza. Megköszönte, majd közölte, ő nem tud hazasegíteni, de van még itt a parkban olyan, aki igen.

Ó, csezmeg, akadjon a torkodon a szamócád :) No mindegy. Kicsit arrébb, a park közepén már kiszúrtam egy tétlenül álldogáló hölgyet. Most odamentem, és közöltem bánatos arccal, hogy nagyon szeretnék hazamenni, segítsen!

Szívesen, mondta, ha megmondom, mit alapított 2003-ban az SZDSZ. A választ megtalálom itt a parkban. Óóóóóó... Persze, megtaláltam, az Európa-ligetet, de addigra még vizesebb, még fáradtabb, még türelmetlenebb lettem. Ellenben lefotóztam minden érdekességet, ami az utamba került, és ez jól jött később. Kaptam tőle hálából GPS-koordinátákat.

Ja, és a rohangálásban elvesztettem a check-kartonomat, úgyhogy volt még egy alapos köröm, de megtaláltam. Plusz tíz perc...

A GPS-koordináták a parkon belülre mutattak. Találtam a megadott helyen egy fát, rajta számmal, lefotóztam. Persze később kiderült, nem kell senkinek, tehát ő volt az egyik kamufeladat...

Tovább sétáltam, találtam egy újabb téblábolót. Neki egy nagy magyar népdalgyűjtő születési idejére volt szüksége.Ó, ezt lefotóztam :)

A jutalmam a következő volt:

Balaton mellett, kétszer le.

Ohó, megyünk haza, az Balatonle(l)le. VIszont figyelmeztetett, hogy lehetőleg MINDEN feladatot hajtsak végre a parkban, ugyanis mind pontot ér. Így hát megkerestem a már kiszúrt negyedik kóricálót. Ő valami dátumot akart, már nem emlékszem pontosan - aztán irány a Tramp, és tűz haza. Húsz-harminc kilométer pályán, nyitott oldalponyvával - már mindegy, csak hazaérjünk :)

Nos, nem tudom, hol állunk. Most állítólag minden eddiginél szívatósabb nap vár ránk. A végállomás Budapest és a Rio, a Petőfi-híd budai hidfőjénél. Nagyjából hat körül futunk be (várhatóan), ha valakit érdekel az érkezés, az eredményhirdetés és az azt követő buli, várjuk oda!

Most pedig újra indulunk, valószínűleg megint utolsóként :)

Rendben, túloztam a címben. A teljes büdzsénk kicsit több volt öt százdollárosnál, de nagyjából ennyit szántunk az autóra. Ennyiért akartunk venni valamilyen gépet, hogy átguruljunk vele New Yorkból San Franciscóba nagyjából két hét alatt. Hogy sikerült-e, majd kiderül a végén, ugorjunk inkább a sztori legelejére, hogy minden világos legyen.

Ez volt ma. Nagyjából 350 km, elején-végén esővel, kabrióban, gyakorlatilag fűtés nélkül.

Kemények vagyunk, na! :)

Hamarosan bővebben.

Ágyúgolyó Futam 2010 nagyobb térképen való megjelenítése

Festeticséknél utolértünk szinte mindenkit, azt hittük jók leszünk, de kiderült, most jön csak az igazi büntető feladat. Nagyon sok tennivalónk volt, nagyon kevés támponttal, és tudtuk, a fele átverés. A zánkai sejk ugyanis megsúgta, nem mindenki a barátunk. 

Feltúrtuk a vizes aljnövényzetet, elolvastunk minden táblát (volt belőlük gazdagon), és ha jól válogattuk szét a búzát az ocsútól, akkor jól megérdemelten tarthatunk szálláshelyünk felé. Megjegyzem ideje, emberesen elfáradtunk a mai megpróbáltatásokban.

Nem nagyon van időnk posztolni, mert a feladatok nehezebbek a tegnapinál és így ezek megfejtésével bíbelődünk. Halvány elképzelésünk sincs, hol állhatunk a mezőnyben - indulás óta alig láttunk matricás autót. Vagy mi vagyunk nagyon lemaradva, vagy sokan értelmezték félre a feladatot és már Putgardenben ejtőznek.

Az egyetlen visszatérő ellenfelünk a Gáz meg Fék, őket vagy megelőzzük, vagy ők hagynak le minket, vagy szembe jönnek velünk. Érthetetlen.

Az előbb egy szomjas sejknél (aki előtt már sajnos vagy húsz palack víz hevert) sok pontot veszítettünk, pusztán azért, mert rossz pocsolyába merítettük csajkánkat. Fene a kényes ízlését!

Jelenleg ismerős utakon járunk, ma már láttuk ezeket a kilométerköveket.

Egy békés nyári este letámasztottam házunk előtt Doxát, hátsóm hóbortos ám hűséges és halhatatlan hordozóját. Mint minden este, most is álmában rozsdállt egy kicsit és megjelelölte területét egy apró olajpöttyel. Közben biztosan megint arról álmodozott, hogy bizony európaiként ő lesz az első, aki megnyeri a Piston Cupot. Ráadásul dízelként.

Doxa nagyságra hivatott. Egész pontosan már bizonyította nagyságát. Túlélt már egy cuccolós magyar tulajt. Túlélte Lőrke barátomat, aki ugyan nagyon szerette Doxát, de számára a gázpedál digitális: ON/OFF. De legfőképpen engem is túlélt...egyelőre. Közel harminc éve teszi a dolgát. Ha nem is gyorsan, de biztosan eljut a sofőrje által kijelölt célhoz. Mindezt úgy, hogy a legbonyolultabb elektronika benne a szivargyújtó.

De ez  valahogy böki a csőrét sokaknak. Egy kehes, rozsdás tofladék az út szélén. Ráadásul potenciális gyilkos! A forgalom hárombetűtlen rizikófaktorja, mert biztos csak egy fránya kontrafék van benne, amely sosem fogja megállítani. Ha mégis megállna, biztos felrobban. De az igazi közellenség a gazdája! Mikor épp nem az emberiséget és a Földet gyilkolja a vén tömegpusztító fegyverével, akkor biztos panda-pörköltet eszik, bébifóka-szőrme kalappal a fején. Mindezek tetejébe, a haladás és gazdasági növekedés kerékkötője. Már rég le kellett volna cserélnie. Jobb az öreg bontószökevénynek kenyérpirítóként újjászületni. Először csak gyöngéden kell a tulajt a haladás irányába fordítani. Csilliárdokból összekalapált marketing-kapmány keretében búgják a fülébe a THM-szirének a negédes dallámot. Hogy biztosra lehessen menni, némi extra adó itt, egy kevés túlszabályozás ott, és már haladunk is. Na jó, ez valahol rendben van, fejlődni kell, és az új autók valóban sok tekintetben jobbak. Csak én nem akarok se fejlődni, se új autót. Punktum! Még szabadon választhatok. De rémálmaimban felsejlett egy sötét jövő. Hatalmas Sweeper Robotok járták az utcákat, és minden ódivatú, korszerűtlen autót bedaráltak. Hátul meg üdítősdobozokat, törölközőtartókat, postaládákat potyogtattak ki. Egyelőre ez csak rossz álom, de ennek a sötét jövőnek a hírnöke már küldött egy levelet. Doxa ablaktörlője alatt hagyta. Még nem fenyeget! Még nem vesz el semmit! Csak felajánlja Sweeper-szolgáltatását:

Szép levél, kedves üzenet. Nagyon kedves! EMBER, EGY VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ AUTÓ! Teljesértékű tagja a forgalomnak! Nem roncs! Ez nagyjából az a fajta kedves figyelmesség, mintha odamennék egy elhízott emberhez az utcán, és azt mondanám neki:

- Van egy isteni fogyókúra-programom. Megveszi?

Érdekes üzletpolitika. Kiváncsi lennék mennyire sikeres. Mindenesetre dühítő. Valóban ez a jövő? Innen tényleg csak egy lépésre van a Robotokból ismert Sweeper. Nem tetszik. Amikor megláttam a papírt, köpni-nyelni nem tudtam. Azért ha valaki haszontalan rozsdaboglyának, útszéli roncsnak tartaná Doxát, szegény öreg vas válaszát már tudnám:

Konklúzió? Nincsen. Az autó megy, megáll, világít, dudál. Tud mindent, ami elő van írva. Nem adom el. Se használatra, se felújításra. De főleg nem bontásra.