Még ki sem hűlt hűséges Mazdám motorja a garázsban, mikor már ezerrel töltöttem le a képeket, videókat az idei év talán legrövidebb sajtóeseményéről.
Rövidnek rövid volt ugyan, de szerencsére a szervezők nem estek abba a hibába, hogy unalmas PR-rizsával, kimutatásokkal, statisztikákkal és fellengző, giccses közhelyekkel tömjék a fejünket. Tartalmas, apró villanás volt ugyan, cserébe emlékezetes. Több okból is.
Nem veszi fel a telefont? Nem hívja vissza? Hülye kifogásokkal traktálja, amik azonban akár igazak is lehetnek? Szerelője valószínűleg rossz irányba fejlődik.
A párizsi kirándulásunk egyetlen fix pontja a Nissan Leaf próbája volt. Az adott időben megjelenve a Nissan standján, fityulás hosztesz vezetett minket az autóhoz, egy másik épületbe. Itt, a francia áramszolgáltató által szponzorált villamos csarnokban alakítottak ki töltőpontokat az elektromos autóknak.
Mindenféle rejtélyes izék a villanycsarnokban
Itt állt a Nissan Leaf is, háromnegyed töltéssel. A kijelző szerint ez 95 kilométerre elég. Egyben az első eredeti villanyautós ötletet is a Leafben láttam: a navigáció fehér körrel mutatja a térképen, hogy mi az a távolság, ahová biztosan eljuthat az autó a benne lévő töltéssel. A halványszürke a necces zóna, ez már a vezetési stílustól, forgalmi helyzettől, domborzattól függ. A sötétszürke pedig a Leaf számára nem létező világ: a fotón látható kör sugara az aktuális – saccolt – megtehető távolság, azaz 96 kilométer, ennél messzebb nem nagyon juthatunk, de idáig is csupán nyílegyenes, vízszintes úton, állandó sebességgel.
Jó tudni, meddig mehetsz el
Ránézésre a Leaf egy normális méretű autó, amit egy picit elborult agyú dizájner tervezett. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a szép szó alkalmazható rá. Mondjuk azt inkább, hogy meghökkentő. Persze, az ilyen hatalmas technológiaváltást jelezni kell valahogy, gondoljunk csak az első Priusra – hát a Leaf is elüt minden eddig látott autótól. A legfurcsább a feneke. Biztos kellett egy kis plusz hely az akkuknak, de akartak csomagtartót is. Így lett kissé farban erős a Leaf.
Izé, hát, fura. A lepényhal lenyelt egy vasalót?
A csarnokban kialakított, belső, kanyargós rutinpályán még a gyári ember vezet, közben minden lényeges dolgot elmutogat. Minden a villanyautós szisztéma szerint működik, a kardánalagúton lévő irányváltó bütyökkel lehet P-ből D-be és R-be tenni, azaz parkolóállásból előremenetbe és hátramenetbe. Ha a bütyköt másodszor is D-be húzzuk, a Leaf Eco üzemmódba vált.
Először D-ben próbálom, és így tényleg nagyon megy, a városi forgalomban. Hogyan kell elképzelni a dinamikáját? Talán egy turbódízelhez lehetne hasonlítani, úgy, hogy nincs turbólyuk, csak a hatalmas tolás. És ez a tolás nem is ér véget. Gázelvételre nincs túl nagy motorfék-hatás, sőt. Mindezt úgy, mintha mellesleg füldugó lenne a fülünkben. A másik fő benyomás az, hogy rendkívül halk, még a villanyos gépek magas zizegését sem hallani benne.
Katt a Nissan Leaf gelériájáért!
A kormány természetesen villanyszervós, sok mindent nem érezni rajta, könnyű, és kész. A fék is egész normálisan fog, egyértelműen az lehetett a fejlesztők célja, hogy a Leaf vezetése ne legyen szokatlan egy normál autó után – leszámítva a hangtalanságát.
Furcsa belül is, de sokkal autószerűbb. Tágas és kényelmes
Sajnos sokat nem mehettem vele, pár kanyar után visszaértünk a szalon területére. Utána beszélgettünk még egy picit a gyári emberrel, aki saját bevallása szerint 158-cal tudott menni a Leaffel – bár a szériamodell 140-re korlátozva lesz.
A Nissan nagyon komolyan gondolja a dolgot, eleinte ugyan csak Japánban fogják a típust gyártani, de egy-két éven belül Sunderlandben, Angliában is. A harmadik Leaf-üzem az USA-ban lesz, azaz három kontinensen készül majd. A Nissan egyik fejese egy interjúban azt mondta egyébként az Automotive News újságírójának, hogy a legnagyobb konkurensnek a VW-t és a kínaiakat tartja.
A képre kattintva megnézhető az összes elektromos Renault
Természetesen a nissanos ember a Renault-t azért nem említette, mert ők egy cég. A villanyautózás fejlesztésére költött pénzeket is egyben számolják: most négymilliárd eurónál áll a számláló. Azt nem árulták el, hogyan oszlik meg a két márka között az összeg, de tény, hogy a Renault standján is ott ált jó pár elektromos autó. A legfontosabb a Fluence, amely kicsit furcsa volt – kiderült, hogy ez 27 centivel hosszabb, mint a normál változat, de még így is kisebb és kacifántosabb formájú a csomagtartója. A Renault a Schneider Electric cég töltőrendszerét alkalmazza az autóihoz, érintős kártyával: így egyszerűen intézhetők az anyagiak.
Feltöltőkártya...
Az Automotive News Europe szerint az európai villanyautó-menetrend így fog alakulni: Peugeot Ion/Citroën C-Zéro: 2010 Ford Transit Connect: 2011 Mitsubishi i-MIEV: 2011 Nissan Leaf: 2011 Renault Fluence/Kangoo/Twizzy: 2011 Audi R8 e-tron: 2012 Ford Focus: 2012 Renault Zoe: 2012 Smart Fortwo: 2012 BMW Megacity Vehicle: 2013 VW Golf Blue-e-motion/ e-Up/ e-Jetta: 2013
Sipos Zolinak van egy természetfeletti adottsága. Mindig ott hesszöl, ahol a történés van. Ha nem adná olyan meggyőzően az ártatlant, még azt hihetnénk, ő keveri a bajt. Pedig most is csak úgy véletlenül ott volt a paddockban, kezében a fényképezőgéppel. Így történt, az ő szavaival:
„Bár azt hittem, csak gyorsan körülnézek a 24H series sorozaton belül a Hungaroringen szombaton megrendezett 12H Hungary hosszútávú verseny esti részén, a dolgok másképpen alakultak. Nagyon másképp. A fülemből csorog még most is az adrenalin.
Kicsivel negyed kilenc előtt a boxutcába hajtott a holland Baskoeten Racing csapat Audi RS8 autója. Mivel gyakorlatilag csak a boxban tudtam a kis gépemmel használható képeket csinálni, odarohantam az üzemanyagtöltő boxokhoz, hogy a lámpák fényénél tudjak párat kattintani a kocsiról. Még oda sem értem, amikor egy gyomorrezgető hang kíséretében a kocsi oldalán, a betöltőnyilásnál egy óriási tűzgömb jelent meg. Meglepetésemben kicsit lassan reagáltam, a kezemben remegő gépet éppen csak el tudtam kattintani, már a lángokkal küzdöttek. Gyorsan átváltottam videóra, rögzítettem a porraloltók utolsó pár fújását. Megnyugodva állítottam le a felvételt — apró malőr a verseny során, kellemetlen, de előfordul.
Éppen hátat fordítottam, mikor csak annyit hallottam: whouuufff!! A sportkupé ismét lángrakapott, de már sokkal hevesebben. Az előző lobbanásnál az utántöltést végző szerelőre ráfröccsent némi versenybenzin, melynek gőze a lánggolyó hőjétől azonnal begyulladt.
Az üzemanyagtöltő berendezésekhez beosztott tűzoltók a kocsi oltásával voltak elfoglalva, a lobogó ruhájú holland szerelőt észre sem vették, egyik csapattársa sietett segítségére. A tűzálló overallba öltöztetett technikus kőprofi módon ellépett a lángoló kocsitól — és nem utolsósorban az üzemanyagkannáktól — széttette a karjait, és várta, hogy eloltsák. Utólag belegondolva, hidegvérű profizmus az is, hogy a kézenfekvő, sok helyen tanított földönhempergést mellőzte: a szétfolyt üzemanyagba vetve magát csak rontott volna helyzetén. Szerencsére senkinek semmi baja nem esett — ha valakinek kétségei lettek volna a homológ versenyoverálok és tűzálló kámzsák hasznosságát illetően, az kérdezze meg a holland szerelőt, vajon miért csak a szemöldöke pörkölődött meg.
A csapat egyik fiatalabb tagja könnyekben tört ki, a kocsiból kipattanó pilótán is látszottak a sokk jelei, egyedül a hollywoodi kaszkadőröket megszégyenítő idösebb szerelő arcán nem lehetett látni nyomát sem a dolognak. Pedig a láthatósági mellénye igencsak amortizálódott, és a nomex-ruha karja is láthatóan megperzselődött.
Mint utólag megtudtam, a boxba kihajtáskor a holland Audi a csoportjában első helyen állt. Ezután jöttek a lángok, boxba visszatolás, technikai ellenőrzés, majd fokozott óvatossággal, hosszú percekig zajló tankolás. Talán nem meglepő, hogy az egész csapat ordítva, örjöngve ünnepelte, hogy mindezek után nem csak visszament a pályára az autó, de meg is nyerték az SP2 GT3-A osztályt. Minden elismerésem az övék — miután alig több, mint két méterről, a lángok hőjét az arcomon éreztem, azt hiszem, nem túlzás, ha a nap hőseinek tartom őket.”
A kommentvihar majdnem elsodorta a videót, amely kicsit nagyobb távolságból készült, viszont lekövethető rajta az egész esemény. Aki lángot akar látni, íme:
A Cougar alakul. Avatatlan szemlélő azt mondhatná, hogy állandóan szerelőnél van, de ez csak az ő optikai csalódása. Néha szerelőnél van, és abból írok egy posztot, de azokról a napokról, amikor egész nap a Cougarral jöttem-mentem, nem írok. Amerikában sincsenek minden kukoricatáblában lácfűrészes gyilkosok, csak a gyilkosmentes kukoricaföldekről nem könnyű izgalmas filmet forgatni.
A Cougar egyébként megdöbbentően üzembiztos. Oké, a vásárlás után pár héttel beállt a motorja, aztán kiderült, hogy kell bele egy új hengerfej is, meg hogy a szilózás miatt tele vannak trutymóval a vízjáratok, meg hogy valaki fogalmatlanul állítgatta az előgyújtást, stb, stb, de a Zsolti-féle generál, meg egy önindítócsere óta az van, hogy beülök a Cougarba és megyek. Bármikor. És ezt az üzembiztosságot meg tudom becsülni, hiszen nekem volt Lada Nivám, és az alig tizenéves Nivával heti szinten volt valami gebasz. Folyamatosan cseréltettem ki rajta dolgokat, hátha egyszer összeáll, de egy tíz éves orosz és egy negyven éves amerikai között az a különbség, hogy a detroiti vas meghálálja a gondoskodást: a Cougaron érezni, hogy egyre összébb áll.
A fenti mondat a South Park 14. évadjának promójában hangzik el, melyet nemrég dobott ki a Jalopnik. Cartman, - kedvenc figurám -, ezúttal egy versenyautóban ül a rajtrácson, Butters pedig a boxutcából kérdi tőle: - Biztosan meg tudod ezt csinálni? A válasz: - Ne aggódj, megtanultam mindent a szegénységről és hülyeségről, készen állok a NASCAR-ra.
Aztán persze nem indul el a kocsi, Cartman pedig rémülten konstatálja: - Nem mozdul a kocsi Butters! - Le kell nyomnod a gázt, az egy olyan pedálszerű izé a jobb lábadnál!
Érdekes módon, a Family Guy-sorozatban is előfordult már, hogy a megjelent türhőt csak így magyarázták: - Hagyd, ő NASCAR-t néz...
Tényleg a bunkók sportja? Ez esetben lehet, konfrontálódnom kell magammal, mert bizony, néha én is nézem. És korántsem olyan könnyű, mint első blikkre látszik. A 14. évadot ettől függetlenül nagyon várom.
Mostanság lassan minden autóban találkozhatunk a stop-start automatikával, de nem gondoltam volna, hogy egy Barkasban vagy Wartburgban is előfordulhatott már.
Gondolom a VW irányából érkezhetett az eredeti technika, hiszen nyugaton az 1980-as évek elején már boldog Polo tulajdonosok is élvezhették áldásos hatását.
Vannak testrészek, amelyek védjegyként határoznak meg egyeseket. Ilyen például Jack Nicholson szemöldöke vagy Angelina Jolie ajkai. Lehet, az összes testrész hibátlan, mégis van egy apróság ami mindent visz. De mi van ha fröccsöntött, kamu Jolie-ajkakat ragasztunk Anettkára? Látatlanban ki merem jelenteni: nem lesz szebb az összkép. Jolie-féle ajkak vannak a Maserati Quattroporte oldalán, a három gyönyörű kopoltyú. Az olasz luxuslimuzin az érzékiség netovábbja, ha autókról van szó. A képzeletbeli spektrum másik végén pedig világ legésszerűbb autója található, a Toyota Avensis. Érett, megfontolt családapák tökéletes kompromisszuma, a szó pozitív értelmében. Annyira érzéki, mint egy porszívó, bár ilyen téren is láttunk már csodát. Az alábbi Avensist ellenben viszont nem sikerült párezer forintból érzékivé varázsolni. Ehelyett inkább megdőlt egy újabb dogma, miszerint az Avensis nem tuner-téma.
Érdemes megfigyelni hogyan lehet sportos...khmmm...spórolós tuninggal egyedivé tenni az utak szürke eminenciását. Legártatlanabb még a dísztárcsa, de például az ablaktörlő kamukróm betéteit már nehezebb megmagyarázni. Ugyanúgy titok a fényszóró fölötti csipa funkciója.
De két „extra” igazán fáj. Egyrészt a sárvédő krómbetétei, amik annyira követik az ívet, mint egyszeri amerikáner a szóbeli utasításokat. Másrészt (és legfőképpen) a három kopoltyú. Próbálom nem bántani a költséghatékony tuningot, hisz egy Daewoo Raceren fel sem tűnne. Talán még dobna is rajta.
Ellenben a saját reprezentatív felmérésem szerint az összes Avensis-tulajdonos érett, megfontolt apuka. Mindannyian szerethető szerszámként tekintenek a Toyotára, és eszükbe sem jutna a vélt vagy valós állatot némi extra műanyag felragasztásával előcsalogatni. Teszem hozzá, mindössze három Avensis-tulajdonost ismerek, úgyhogy ennyit az előítéletekről. De a dogma akkor is megdőlt!
Zoli, a crxforum egyik oszlopos tagja küldte be az alábbi értesítőt és egyben meghívót, melyben tán a nyárutó utolsó nagyobb autósrendezvényére invitál mindenkit, aki bármilyen szinten kötődik a Honda márkához, vagy szimplán csak érdeklik az autók.
Ez még idáig csak egy szokványos meghívó lenne, ha ezúttal a bevétel nem jótékony célokat szolgálna. A Máltai Szeretetszolgálat kapja, akik az árvízkárosultaknak jutattják el. Ha önnek a Hondáról leginkább az üveghangon tépő sztrítrészer jut legtöbbször eszébe, akkor tán kellemesen csalódni fog: nem mindegyik Hondás ilyen.
Íme a lényeg:
Időpont: 2010.10.10. Helyszín: Budapest Honlap A belépő 1500 Ft / autó. Mindenki részvételi oklevelet kap.
Tervezett programok:
9-10 óráig gyülekező XV. ker., Újpalota Pólus parkoló 10-13 óráig hangnyomás verseny (jelentkezés 500 Ft) ill. egyéb programok. 14.30-tól szépségverseny (jelentkezés 500 Ft) 15.30-16.30 óráig felvonulás rendőri kísérettel Budapesten
A programok 18.00 óráig tartanak, rengeteg egyéb éredekességgel és persze a hang ill szépségverseny sem marad el. Természetesen értékes nyereményekkel.
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem