Olvasónk és egyben autóm megvásárlója totálkárosra törte a Subaru Forestert. Ennek a történetét meséli el, okulásképp mindazoknak, akik azt hiszeik, nekik mindent lehet. Kapnak a belső sávban szöttyögők is.

Az ominózus napot megelőző három éjszaka igen rövid volt, a normálisnak mondható nyolc órányi pihenés fele is csak jóindulattal volt meg, tehát biztos nem voltam túl friss. De mentem már sokkal fáradtabban is Pestre.

Reggel fél nyolc körül már az M3-ason utaztunk a főváros felé édesapámmal. Jó hangulatban beszélgettük át az utat, mint mindig. Amint elértük Budapestet, mindenki ment a saját dolgára, különváltunk. Aznap nekem nem alakult minden a legjobban, és ezek az apró sikertelenségek mérhetetlenül idegesítettek, igen nagyon feszült voltam hazafelé. Délután négy körül indultunk vissza Miskolc felé, fáradtan, feszülten a pesti dugóban araszolva, egymást összetelefonálva a városban. Mire újra az autópályán voltunk szinte ott folytattuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk.

Nagyon erős volt forgalom, mindenki a belső sávban furakodott, 110-zel döngetett a sor. Türelem. Elkezdett oszlani a tömeg, ahogy az agglomerációba hazafelé igyekvők szépen leszállingóztak a lehajtónál. Egyre feszültebb voltam. Már csak egy mikrobusz szerencsétlenkedett előttem a belső sávban, kilométerek óta. Előtte szabad az út. Véletlenül sem tartott jobbra. Villogtam, fényszóróztam, balra indexeltem semmi, ott tötymörgött százzal. Több versenyzőt elengedtem, gondoltam majd ők megoldják, de ez sem vezetett eredményre. Jobb sáv régóta üres ö pedig "áll" a belsőben.

Ekkor elfogyott a türelem. Rágyorsítottam, 130-cal plusz padlógáz. Villogtam, természetesen semmi sem történt. Bár nagyon ritkán teszek ilyet, de ezúttal úgy döntöttem, majd jobbról, szabálytalanul megelőzöm. Amint beértem a mikrobuszt – 140-150 – körül mehettem akkor, húzom át a szélsőbe az autót, és ekkor Édesapám csak ennyit mond teljesen nyugodtan:

- Ott egy autó.

Hát igen. Hozzávetőleg százzal haladt egy kis öreg autó a külső sávban. Innentől nem teljesen világos a kép, de megpróbálom összeszedni. Enyhe fék után - vagy közben - magabiztosan visszakormányoztam a Subarut mikrobusz mögé a belső sávba. Ez is rossz döntés volt, mert elment az autó keresztbe. Ellenkormányzással próbálkoztam, de nem történt semmi. Az autó menthetetlenül a szalagkorlát felé csúszott.

Csatt! Pörgés úgy nagyjából: 12 méter.
Az autó a seggére esett, a szalagkorlátra.
Újabb pörgés, ezúttal kb: 8 méter.
Az autó már a tetején, a szembe lévő sávban csúszik tovább, irányíthatatlanul.

Már a szembe sávban egy Corsa egy kamion előzött, a belső sávból épp kisorolt, hogy elkerülje a feje tetején csúszó autót, így csak a visszapillantója bánta.

A keresztbe fordulás kezdete óta úgy 150 métert tettünk meg tehetetlenül, a szembe oldali leállósávban való megállásig. Aztán az autó megállt és csend lett. A sofőr oldali ablakon apukámmal ki tudtunk mászni, zúzódásokkal és apróbb sebekkel megúsztuk az esetet. Délután háromnegyed öt körül volt. Rengetegen megálltak, értetlenül néztek, csodálkoztak és a segítségüket ajánlották.

15 percen belül egy mentő is ott volt, ami épp arra járt. Fertőtlenítették a sebeket, és biztos, ami biztos alapon javasolták a Hatvani Kórház látogatását egy-két röntgen végett, ezt köszönettel nem vettük igénybe. Kisvártatva a rend őrei is megérkeztek, lezárták a szélső sávot, végig korrektek és segítőkészek voltak.

A szétszóródott tárgyakat és alkatrészeket összeszedtük. Elvégeztük a szükséges papírmunkát.

Megszondáztattak, trélert hívtunk, éjfélre hazaértünk. Fáradtak voltunk, itt-ott már kezdtek fájni a sérülések, de örültünk, hogy élve megúsztuk, rosszabb vége is lehetett volna.

Hasznos tanács magamnak, és másoknak is:
1. Utazás előtt aludd ki magad
2. Légy türelmes és elnéző a többi közlekedővel
3. Ússz az árral, ne akarj mindig az élre törni
4. Tartsd az eszedben, hogy 140-nél nem tudod azt a „hibát” korrigálni, amit 70-nél könnyedén
5. A cél a megérkezés legyen, és ne az, hogy menyit tudsz javítani a legjobb idődön

Köszönet mindenkinek, aki segítségemre volt, kezdve az életünk megóvásától a gép jelenlegi tárolásáig. Külön köszönet azoknak, akik rávilágítottak, hogy nagyon fontos, hogy az autó törésmentes legyen, mert egy ex-totálkáros gépben ott maradtunk volna.

u.i.: Csak 3 hónapot használhattam a Forestert, de nem bántam meg, sőt...
Csak ajánlani tudom (annak akinek van esze)
Cascóm nem volt, de 2,2 M-ért két élet ajándék.