Célravezető volt a múltkori klubhelyszínkereső poszt. Mert a beérkezett kommentekben ugyan inkább csak olyan tanácsokat kaptam, amelyek egy ingadozó tagságú, ezerféle érdeklődési körű egyedből összetevődő, erősen heterogén klubnál nem működnek (azért kösz a tippeket!), privát mélben jött nekem egy rendkívül gáláns, és még annál is konkrétabb ajánlat: harminc autós parkolóhely, fűtött pince, mindez ingyen, kizárólag autóbuzériából felajánlva.

András, a házigazda maga is öregautózik, van egy 1985-ös Cadillac Fleetwoodja, a vonzódása tehát megvan a régi vasakhoz.

De arra talán nem készült, ami október utolsó péntekjén a telepén zajlott: körülbelül ötvenen lehettünk a csúcsponton, a parkolót megtöltöttük, a telephely közepén asztalokat, padokat állítottunk fel, ömlött a chips, kenődtek a zsíros deszkák, mindenütt folyt a gyümölcslé (konkrétan így történt).

Még veterán dögök is eljöttek, pedig a tizenkét éves tapasztalatom szerint a klubtagok ilyenkorra már javarészt elteszik az autóikat. Ott volt például a Totalcarban is bemutatott Renault R16-os, azóta másik tulajnál, kicsit rendbe téve, OT-s rendszámmal.

Meg egy Volvo P1800 „Angyal”, egy felül meggypiros, lent fehér, kupé állólámpás Mercedes, amit utoljára három éve láttunk, de akkor még másé volt. Néhány fekvőlámpás Daimler-Benzéktől, egy zsebes Zaporozsec, egy 6-os BMW, egy kombi 601-es Trabi, és még Karotta ex-Terranója is felbukkant, már Gracza Zoli (szintén volt TC-szerző) kocsijaként.

Én Bazeget vittem utolsó, eladás előtti búcsúklubjára, vagy öt vidámparki kört mentem vele váltott nézőkkel.

Mivel vendéglátónkat éjfélkor elszólította a kötelesség, otthagyta ránk a telepet, csak annyit kért, hogy az utolsó kapcsolja le a villanyt és zárjon be maga után. És állítólag mehetünk november végén is, addigra a raktár is nyitva lesz. Megmenekültünk. Legközelebb talán már buszt is hozunk. Köszi András, nagy vagy.