Szeptemberben múlt két éves a magyar Logan-klub, isten éltesse! Ennek örömére a klubtagok össze is gyűltek Csatkán bográcsozni, beszélgetni, Bakonyt nézni. Mivel a klubelnök tiszteletre méltó elhivatottsággal követi a Loganok nemzetközi és magyar sajtóját, én is meghívást kaptam a rendezvényre, családommal és partneremmel, a tartós Daciával egyetemben. El is mentem.
Egy ilyen születésnapi találkozó korántsem a legnagyobb társadalmi esemény a loganosok életében. Az igazi buli tavasszal, az éves nagytalálkozón esedékes, ilyenkor a mostani 20–25 helyett 60–70 autó is összegyűlik.
Kedves emberek az elkötelezett, klubéletet élő loganosok. Két fő csoportra oszthatók. Egyrészt vannak a többgyerekes családosok, akik kimúló öreg autójuk utódját keresve rájöttek, hogy ennyi helyet ennyi pénzért más új autóban úgysem találnak. Másrészt vannak a fiatal párok, akik rájöttek, hogy ennyi helyet ennyi pénzért más új autóban úgysem találnak. És persze akad, aki kilóg ezekből a skatulyákból, például az a srác, aki – csak ő tudja, miért – épp egy új dízel Daciát szemelt ki arra, hogy jelentős optikai átalakításokkal és motorizmosítással tegye egyedivé és sportossá, már amennyire ez lehetséges.
Végigballagtam a kocsik díszsorfala előtt és mögött, lefotóztam pár érdekes részletet, megköszöntem a kedves szavakat, amiket az eddigi blogolásért kaptam, megfogadtam, hogy továbbra is csak az igazat írom a Daciáról (ezt valamiért többen is a lelkemre kötötték), ettem a babgulyásból, és tíz percre megtuningoltam a tesztautót. Bizony.
19 lóerő negyvenezerér’
Egy kellemesen eszelős Logan-tulaj felkínálta a lehetőséget, hogy átmenetileg őrjöngő vadállattá változtathassam az autót. Vagy legalábbis 68 helyett 87 lóerőt szedhessek ki belőle (állítólag ennyit mért fékpadon az ő autójával). Persze, mondtam, nézzük csak. Ez a móka nemigen árt a Logannak, hiszen a gyár épp most dobta piacra a 86 lovas másfél literes dízelt: ugyanez a motor, ugyanez a turbó, csak más elektronika.
Nem mondom meg, milyen dobozt kötöttünk a Dákóra, nem akarok reklámozni egy forgalmazót sem. És személy szerint helytelenítem is az ilyesmit, garanciás utcai autó motorját piszkálni, fuj. Ha valaki mégis kedvet kap a vajákolásra, innen elindulhat kedvére, amerre jónak látja.)
A beszerelés nagyjából két perc: motorháztető fel, takaróműanyag le, gyári vezérlőstekker motorról le, dobozba be, motorba doboz stekkere be, műanyag vissza, gépháztető le, oszt uzsgyi. A cucc állítólag semmi mást nem csinál, csak a közös nyomócsöves rendszer befecskendezési nyomását emeli (1600 barról 2000 fölé), ezáltal pörgősebbé teszi a motort. Ettől jobban kihasználható lesz a felső fordulatszám-tartomány.
Biztos így van. A rövid próbaúton mindenesetre annyit még a kanyargós bakonyi utakon is észrevettem, hogy mintha érdemesebb lenne pörgetni a motort, van élet 3000 felett is, és 120-ról is lehet érezni némi gyorsulást, ha padlógázt nyomok.
A hajszolás nyilvánvalóan meglátszik a fogyasztáson, az addigi 300 kilométerre vetített 5,3 körüli átlag a tíz-húsz kilométeres mókával azonnal feljebb mászott pár tized litert, de a tuningolt tulajok szerint ha nem használjuk ki az új lehetőségeket, valójában még kevesebbet is eszik a dízel Dacia a kis fekete dobozzal, mint anélkül.
Logikus, hiszen a finomabb porlasztás jobb hatásfokot jelent, más kérdés, mit szólnak majd a nagyobb terheléshez hosszú távon a porlasztócsúcsok. Élményben mindenesetre nem osztott, nem szorzott a doboz, a nagy kombi bizony 87 lóerősen is ásítósan lomha – tán a kisebb, könnyebb négyajtóson nagyobbat dobna a trükk.
Aztán visszaértünk, a dobozt köszönettel visszaadtam, és most kíváncsian várom, mit tud majd a gyári chiptuning. A Renault Hungária ugyanis valamikor november elején adja ide a 86 lovas Logan kombit egy összehasonlításra a tartós Daciával. Ha az is csak annyival megy majd jobban az alapnál, mint amennyire ez most a dobozzal jobban ment, nem fogja megérni a 150 ezres felárat – de hát majd meglátjuk.
Sznobság és Dacia
A hajsza után még pár percet beszélgettem a klubelnökkel. Kérdeztem, hogy állnak a Logan-tulajok azzal a faktorral, ami engem még mindig gátol abban, hogy 
a nevemre vegyek egy ilyen, minden racionális érv alapján nekem, a nem különösebben jól eleresztett magyar családosnak tervezett autót: a sznobsággal. Mardossa-e őket a kétség, hogy nem inkább egy rendes, igazi nyugati ótót kellett-e volna venni? Feszegetik-e le a kék pajzsos emblémát, hogy krómtól csillogó női nemi szervre cseréljék?
Nem jellemző, mondta. Elvétve akad, aki hangsúlyozza ugyan a rönóságot, és takargatja itt-ott a Dacia feliratot, de aki belépett a klubba, inkább büszke választására, és egyáltalán nem alszik nyugtalanul, amiért nem ugrott be mondjuk inkább egy használt Volkswagenbe. Szóval a loganosok klubja cseppet sem anonim alkoholisták gyülekezete, inkább büszke dámaegylet, ha teccenek érteni.
Szeretik az autójukat, szeretik azokat, akikkel összeköti őket a Logan. Jó nekik.
Dacia Logan MCV tartósteszt
2007. júliustól decemberig nálunk van egy hétszemélyes Dacia Logan MCV, Laureate felszereltségben. Minden héten olvashatnak róla itt a Belsőségen (bár most kimaradt egy, mert a szerző elkavarta a fényképeket). Az eddig megjelent epizódok:
Befogadtam egy románt (2007. július 19.)
Pezsgés a Dacia körül (2007. július 27.)
Első tankolás a tartós Daciával (2007. augusztus 3.)
Hátamon a váram (2007. augusztus 10.)
Anzix a negyedik daciás hétről (2007. augusztus 17.)
Dákó a Belsőség szemével (2007. augusztus 24.)
Belestem a szoknya alá (2007. augusztus 31.)
Dízel Daciával dübörögtem Dalmáciában (2007. szeptember 16.)
Dacia a Zasszony szemével (2007. szeptember 23.)Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a tartósteszt okos könyvjelzőjét (RSS).
