A múltkor írtam, hogy Kormos mester balatoni (nem a tó, a falu!) rezidenciájáról elkerül az autó Csabihoz, hogy rakja össze forgalomképesre, ahogy odavittem. Amúgy a rendkívül gördülékeny kelet-magyarországi ügymenetre jellemző, hogy amikor azt hittem, még a fényezőmesternél van a kocsi, már Csabi hívott, hogy egyrészt jó lett a fényezés, ami az ő mércéje szerint komoly elismerés, másrészt meg vigyem az autót a francba, mert útban van
- Hogyhogy útban van, még össze is kell raknod nem? Azt mondtad, az jó pár nap.
- Már össze van. Tegnap hozta, holnapra kész, haladjunk.
- Tudsz ott vizsgát?
- Ülés és öv nélkül nem, kérj útvonalengedélyt.
Majd felhívtam az okmányirodát, hogy lesz nekem útvonalengedélyem? Nos engedély úgy lesz, ha vagy az eredeti meghatalmazás és a forgalmi, vagy a tulajdonos és a forgalmi egy GPS koordinátán van az éppen nyitva tartó okmányirodával. Hö. A forgalmi Egerben Csabinál, én itthon, szombaton hoznánk haza Prokeeval, akkor meg szerda volt. Szabadnapot kivenni nem tudok. Szerencsére a sors egy Pesten tanuló, de Eger környékén lakó barát képében kisangyalt küldött nekem. Eljutott a meghatalmazás.
Péntekre útvonalengedélyem is lett, indulhatott a buli. Prokee hívott este fél tíz körül, hogy már most berakta a kocsiba a szerszámokat, mert indul Zirig Árpi feleségéért az M7-esre, ahol lerobbanttak a Pandával, meg a gyerekkel. Meg a kutyával. Árpi persze sehol. Úgyhogy késni fog reggel, de megyünk. Őrület.
Odaértünk Egerbe, megláttam az autót, és nagyon tetszett. Már rajta voltak a lámpák, a szép kerekek, nézegettük Prokeeval, nézegettük, és Csabi is csak annyi mondott, jó lett azért' nem?
Hát persze, hogy jó lett, ezúton is köszi mindenkinek.
Egy izzót kellett megigazítani, és indulhattunk Balatonba Kormos mesterhez, gondolván, hogy az összerakásból fakadó anomáliák inkább ezen a rövid távon derüljenek ki, mint az M3-on. Minden oké volt, érzékeny búcsút vettünk egymással a Mestertől, és hazaindultunk, ezt a pár képet hazafelé lőttem.
Az autó teljesen normálisan viselkedett, nem melegedett, nem rakoncátlankodott semmit, a zaj kisebb lett benne, mint mikor vittem, ennyi tűnt fel.
Aztán beálltam vele a parkolóba, napokig tartott, mire turnusokban végignézték a srácok itt a cégnél, hogy milyen lett. Nagyjából elégedettek voltak, Bandi úgy fogalmazott, hogy a saját autóját is rá merné bízni, tudják, a 02-est. Most a hőségben szépen csöpög ki belőle a Mike Sander's zsír, amit még tavasszal rendeltem, mert logisztikai okokból a Bandi-Csikós közös beszerzésből került a kocsimba, ők meg kaptak szép újat, bontatlant Mike bácsitól.
Most jön a szeretet rész: kipucolom a lámpákat, kifényesítem a krómokat, lefestem az éleket a díszlécek alatt, az ablaktörlőkarokat, meg nekiállok szőnyegeket pucolni a visszarakás előtt. Gondolkodom a motortérzár és a kerékcsavarok kadmiumoztatásán (igen, horgany, tudom), teljesen elment az eszem?
Innentől csak az olvasson tovább, aki szeret könyékig turkálni a szarban! Vigyázat, alanyi autóbuzéria következik, otthon ne csinálja, veszélyes!
A múltkor nézegettem az üléseimet, hátul megvan az eredeti zöld, de még első bálozó koromban kidobtam a két első zöldet, mert töröttek és szakadtak voltak. Ezzel egy bő százezer forintos gödörbe léptem bele, de azt is ki kell érdemelni, csak pénzzel nem megy, szívni is kell hozzá dögivel.
Abban a tudatban tettem, hogy a BMW szállítja ezt a fajta zöld kárpitot, csak fel kell húzni az ülésvázra és kész. Aztán amikor elmentem megrendelni, kiderült, hogy hopp, elfogyott, már csak a szövet van folyóméterben. Gondolkodtam, ülés kerestem, aztán mire nem lett ülés, szövet se lett. Püffneki.
Szóval kidobtam a két zöld ülést - még amit Viktorbácsival szereltünk ki belőle - Motörhead koncertre menet egy konténerbe. Két évvel ezelőtt történt, Trabencétől kaptam két másik zöldet, de az nem szövet volt, hanem plüss. Fél évre rá az is eltört, így megcseréltem a két ülést. Fél év múlva megint eltört. Ekkor Sabctól szereztem be két barnát, ami kockás volt, hathengereshez való.
Így ment az autó a szétszedésig. Elöl a kockás barna, hátul a napszítta zöld. Aztán a szétszedéskor elhatároztam, hogy minden ülésem zöld lesz, mégpedig szép, nem szakadt, nem törött. Jelentkeztem is egy hirdetésre, ahol szinte-komplett zöld belet árultak, ennek igencsak megörültem, megvettem, tízezerbe került. De sajnos hiányzott a vezetőülés, és ismét más volt a kárpit: zöld szövet, de a hathengereshez való mintával. Ráadásul hiányos.
Azért kimentem a raktárba, és egy szép tavaszi estén kipucoltam a volt, és a jelenlegi garnitúrámat, ez összesen hét darab ülés. Béreltem egy takarítógépet, vittem magammal porszívót is. Kiporszívóztam, aztán átmostam a géphez adott vegyszerrel, majd addig öblítettem, amíg tiszta víz nem jött belőle. Ha már ott voltam, a Merciét is kipucoltam, óriási élmény éjszakába nyúlóan, lámpa nélkül összeszerelni a Merci belterét, mert üléseket úgy lehet rendesen pucolni, ha ki van szedve. Főleg a vizes ülésekben menni hazáig, és reggel rájönni, hogy a csavarok fele rosszul áll, megint szétszedni és összerakni. Olyan furcsán mozgott az ülés hazafelé...
Másnap ott volt Sabc is, hirtelen felindulásból az ő Audiját is kipucoltuk, szép lett. Padlókárpitot is tisztítottunk mindkét autón. Segített összerakni a Merci belét, mindenki boldogan távozott.
Nézegettem, gondolkodtam, és nem voltam elégedett. Hirdetést adtam fel, hogy zöld ülés kellene, de síri csend, két olyan levelet kaptam, hogy volt, de pár éve kidobtam, mert ilyen úgyse kell senkinek. Aztán hirdetést adtam fel a német E28 központi weboldalon, és megindult az áradat.
Jöttek mindenféle ajánlatok, egy közös tulajdonságuk volt: a komplett garnitúra 300 Euró, és pont olyan kopott és szakadt, mint az enyém. Aztán beesett a tuti, kicsit északra Hamburgtól. Ez csak 200 Euró volt, de szép, olyan plüss, mint ami Trabencétől kapott volt. Már épp azt tervezgettem, hogy hogyan hozatom onnan haza, de az sehogy se akart ötvenezer alá menni árban. A szállítás. Ez érthető, egy raklapnyi helyet foglal a négy ülés, a két hátsó hosszú is, a két első meg nehéz. Kértem egy kis türelmet, és közben válaszoltam egy ajánlkozónak, hogy küldjön képet, mert azt előzőleg nem küldött, csak azt mondta, hogy 200. Euró.
Aztán kerültek képek is, sötétben fotózva, vakuval, vagy anélkül egy padláson. Leírta, még az enyémnél is döcögősebb angolsággal, hogy nem szakadt, egy extrém keveset futott autóból van, zöld színű, de a finomabb verzió, nem pont az az alapszövet, mint ami az enyémben van. De itt van Dingolfingban, ami Passau után van nem olyan sokkal, további nevezetessége, hogy ott a BMW gyár maga is. Ez azért mégse Hamburg, itt már életképes alternatívát nyújtott a kocsival elmenés és elhozás is, hiszen csak 590 kilométer. Oda.
Tanakodtam, hogy mi legyen. A merci nyolc literes fogyasztása azért sok volna, és be se fér a cucc rendesen. Végül Sabc felajánlotta kölcsibe a saját Audiját, azt, aminek a kárpitját kipucoltam neki. Kombi, 2.5 TDI. Itt most leírom, hogy egy tankkal megjártuk, úgy, hogy hazafelé még negyed felett volt a mérő. Ötegész valamennyire jött ki, pedig kihasználtuk a szabályok adta lehetőségeket, ott is, ahol nincsenek szabályok. Sipos úr ajánlkozott útitársnak, így két hete szombaton hajnalban felkerekedtünk, és elindultunk a festői Dingolfingba. Reggel hatkor.
Délre akartunk megérkezni, csak húsz percet késtünk, de nem volt belőle gond. Bajorország az egymillió boldog tehén országa, Windows háttérkép szerű táj, békés emberek, rendezett porták, és végre meglett a Bandi által sokszor emlegetett fészer-pajta-padlás élmény is. Schwarzwaldklinik-like ház, sok muskátlival, a domboldalban szélben dülöngélő kukoricatáblák. Laza településszerkezet, útpadka. Madárcsicsergés. Itt bontódnak az E28-ak, a fészerben, boldog halál ez. Legkevesebb hat kocsi volt az oszlásnak valamelyik állapotában, plusz a srác sajátjai. Ez a szülői ház, itt folyik az üzlet. A garnitúra ki volt készítve, és tényleg olyan volt, mint az új. Került még pár dolog, díszlécek, tetőablak-tekerő, tankszellőztető, kalaptartó, mind jó állapotú, beszerezhetetlen kincs.
Telebuggyantottuk az Audi kombit, és sok száz euró boldog elköltése után hazaindultunk, az boldogított, hogy ha ezeket újban rendelem meg, sokkal-sokkal rosszabbul jövök ki, nagyon sokat spóroltam.
Így várja most a BMW, hogy megrendeljem azt a sok-sok apróságot, ami az összerakásához kell. Bolhák, patentek, kédergumik, takarólécek. A Belsőség-találkozóra ezzel szeretnék menni, bárhogy is áll akkor.
