Hétfő este pöccintett át Pista egy linket, hogy nézzem már meg. Azonnal elborult az agyam, fém lökhárító, króm dísztárcsa, első tulaj itthon, garázsos, 518i. Cápa. Zöld. Metál. Tetőablak. Ott beleszerettem.

Megemlítettem a Ritának, mit szólna hozzá, csak annyit mondott, nézzem meg az excelt és látni fogom, hogy nem csak hogy BMW-t nem veszünk, de semmit se. Hülye vagyok én? Mi a francot képzelek.

Aludtam rá egyet. Nem túl sokat, mert a TC szülinapja kicsivel több előkészületet kíván, mint egy esküvő, tudom, mert az is volt már. Szóval aludtam rá egyet, reggel felhívtam Balázs Viktort, aki gyakorlott öregjármű rohasztó, és megint a Pannóniájával szív, amikor szóba hozom, csak annyit morog, hogy nem akar erről beszélni. Biztos valami megint van vele, bár a múltkor büszkén újságolta, hogy van kettes. Tapsoljuk meg őt!

Felhívtam tehát Viktort, akinek elmondtam a száraz tényeket, és segítséget kértem a döntéshez. Meg pénzt. Ez utóbbitól hangosan nevetett, ez nem esett jól. Alapvetően támogatta az ötletet, csak egyszer nevezett szánalmas rozsdakupac hörcsögnek, a péniszhosszabbító szó is elhangzott. Az egyetlen értelmes ötlete az volt, hogy hívjam fel az eladót és beszélgessek vele, hátha kiderül valami.

Felhívtam az eladót, hogy mégis mi újság a kocsival, meg mikor lehet megnézni. Az édesapja vette Svájcból 90-ben (akkor volt öt éves a kocsi), és azóta náluk van. Sajnos hagyatéki ügy lett a dologból, így eladják, mert fél éve áll, senki se vezeti. Az akksit megpróbálta feltölteni, de fordítva dugta rá a drótokat és szerinte tönkre ment. Küld képeket mailben.

Visszahívtam Viktort, elmondtam, buzdított, nézzem meg a kocsit, max otthagyom.

Ekkor felhívtam Ritát, hogy mégiscsak megnézném az autót, nem néz ki annyira szarul és amúgy is kellene venni valamit, aminek vasból van a lökhárítója. Jajveszékeltem magamban, de érdekes módon nem zárkózott el, mint este. Vegyem meg, ha tetszik.

Csikós következett, hogy eljönne-e- velem megnézni, mégiscsak látott már ilyet, meg öreg autó, ő ért hozzá, elküldött a fenébe, hogy bevállalt egy csomó mindent a szülinapra, felejtsem el, ha megszakad se megy. Tudomásul vettem, hogy nem ér rá.

Felhívtam Viktort, hogy egyedül nem nézem meg, az nem buli, kit hívjak? Pár perc tanakodás után bontottuk a vonalat, nem volt épkézláb ötletünk. Közben beértem az irodába, megjöttek a képek, Stump Bandival - akinek 02-ese van - megszakértettük, azt mondta jó lehet.

Szerencsére felhívott a Motordoktor, akitől egyszer már vettem egy Mercit (W124 E420), de akkor még nem voltunk kollégák, volt nagy csodálkozás, mikor kiderült, hogy én elsején kezdek a TC-nél, ő meg évek óta itt dolgozik. Szóval Viktor buzdítására felhívott, hogy eljön velem megnézni, hisz volt már ilyenje, meg ért is hozzá.

Ekkor visszahívtam az eladót, hogy megyek hatra, ne csináljon semmit.

Egész nap rohantam, a barátoknak hála, még pénz is lett hamar. A kikiáltási árnál szándékosan kevesebbet vittem magammal, nehogy baj legyen.

Odaértünk, egy kedves hölgy nyitott ajtót a szemerkélő esőben, mi pedig betömörültünk a lépcsőházon át a füves udvarba. Az utolsó garázsban állt a kocsi, arccal befelé. Amikor a hölgy kinyitotta a garázsajtót, elpityeredett: a férjéé volt, nélküle semmit se ér az egész, ez volt az autójuk 20 évig. Ajjaj.

Kitoltuk az autót, megpróbáltuk beindítani, meg se nyekkent, csak a kontrollámpák pislákoltak. Bikakábel, az kell ide. Motordoktor Zsolt kiment a kocsijáért, addig szemrevételeztem a helyzetet. Kis rohadás a bal küszöb végén, kicsi a motortérben az akksi alatt. Nem működik a motortértető teleszkópja, nem tartja meg. A jobb hátsó ajtó fényezve volt, a bal hátsó lámpa repedt, a szélvédőben kavics, a vizsga lejárt egy hónapja. Sárga matrica. Műgyanta padlójú garázsban állt fél éve. Tudom, mert poros volt a padló. Egyetlen-egy csepp olaj sem volt alatta.

Azért indítsuk be, hátha. Szépen elkapta, kicsit zajosak a szelepek, hiányzik a viszkó burkolata, de szépen jár. Menjünk próbakörre, a közben megérkezett sráccal, akivel telefonon beszéltem reggel. A fék dobál, a kuplung fent fog, az ablaktörlő nem megy.

Visszamentünk, hümmögtünk, verdikteltünk, bemondtam az árat, amit még elképzelhetőnek tartottam, hogy kifizetek a kocsiért. Rövid tanakodás elmondták, hogy nem ennyire gondoltak, hanem harminccal többre, erre azt mondtam, hogy én is arra gondoltam, de sajnos akksit kell venni bele, ha jót szeretnék, az kb ennyi lesz. Megállapodtunk.

Megálltam a kúton tankolni, addigra nem dobált a fék. Tankolás után beindult egyből, pedig Sípos úr készült Pótakksi-Sigmával, mert közben ő is befutott. Ismét elkezdett cseperegni az eső, a BMW vidáman törölgette a vizet az üvegről.

Ma reggel is beindult, nem lesz itt komoly baj, pár napig kibírja ez az akksi, de tovább nem hiszem.

Az első szerkesztőségi szemrevételezés eredménye: megvan a szerszámkészlet, kivéve a vízpumpafogót, nem repedt a műszerfal, nem laza a középkonzol és a kardán burkolata, de egy váltókulissza felújítás nem árt majd, mielőtt a rükverc teljesen elhúzza.Hiányzik a viszkó takarója, de cserébe megvan a tetőablak fémkarja. Termosztát cserére szorul, szelepeket kell állítani.

Összességében jó, most megy szépen vizsgára.