Gyűlölök és szeretek

  2009. augusztus 13. - Csikós Zsolt Címkék: mercedes belterj totalcar flotta

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Öt gang az állólámpában!
2015-07-19 07:25:12

Annyira régóta van hosszú ötödik (hatodik, hetedik és nyolcadik) az autóinkban, hogy már csak a veteránosok

Totalcar a Múzeumok Éjszakáján!
2015-06-18 08:03:55

Ez most más lesz. Most mi állítunk ki autókat, s várjuk, hogy jöjjenek a nézők, lehetőleg jó sokan. Volt

Szép autót keresünk!
2015-06-08 17:52:23

A folyóvizek élővilága után a Totalcar most a kultúra irányába evez: kivesszük a részünket a Múzeumok

Bent a kövület-Pio!
2015-06-02 16:00:17

Ráment egy csomó idő a hétvégéből, de az a pár Pioneer hangfal (cirka 1979), amit idestova másfél éve


„Odi et amo quare id faciam fortasse requiris, nescio sed fieri, sentio et excrucior.” Catullus

Ez hosszú lesz, ezért szerintem csak az kezdjen bele, akinek bírják az idegei, az ideje, és szereti a nehezen emészthető szellemi nyűglődést három felvonásban. Jobb-e a fekvőlámpás, mint az álló-, autós mélypontok és magaslatok, egy kis szerelmi szál és rettenet unalom a poszt teljes hosszán át. Végiggondoltam - borzalmasan hosszú lesz. Én szóltam. Akkor kezdjük.

Lerohadt a sógorom az 57-es kilométerkőnél hazafelé a Balatonról. Tizenkilenc éves a Favorit, első tulajos autó, apósom vette még 1991-ben (oké, ő a második gazda, mert nyereményautó volt, de akkor is nullkilométeresen jutott hozzá, mert addig egy garázsban állt, és tréleren vitette haza), pár évvel ezelőtt megkapta a feleségem bátyja, azóta havi négyszáz kilométert tesz hozzá a kilométerszámláló karrierjéhez, nem sok ez talán. Most sincs meg még benne a százezer.

A motorja sosem volt megbontva, kasznija lakatolva sem, eredeti a fényezés, két éve még casco is volt rajta, mind a mai napig hivatalos Skoda-szervizbe jár évente. Egy időutazás az egész a maga csörgő-zörgő, barna kárpitjaival, Videoton-rádiójával, de sógornál valahogy egészen normálisnak tűnik. Ám az idő azért egy Favorit felett elég rohamosan röpköd, valami például most történt a vizével az autónak. Az M7-esen, előzés közben a vízhőmérséklet-mutató hirtelen felugrott a pirosba, s mire Ari kiállt a szélsőbe, valami nagyobb baj történt. Bár még volt alapjárat, inkább leállította a motort. Nem tudta többé beindítani. Megszorult, gyűrű tört, esetleg víz került a hengerbe. Lett egy lerohadt Skodánk vasárnap délelőtt, hatvan kilométerre a mentőövtől, azaz a számításba vehető vontatóautótól.

Pedig hétvégére meglett az Autobianchihoz az önindító szabadonfutója, azt szerettem volna összerakni (majd esetleg leírom, mert az is szétment a múltkor), kicsit motort szerelni, akadt volna egy médiaajánlatom, amit meg kellett volna írnom (ez pénz), Corába szerettünk volna menni családostul, mert üres a hűtő, meg persze a gyerekek apázni akartak, satöbbi. Kuka az egész. Vasárnapra sárgaangyalosdit dobott nekem a randomgenerátor, ami kutyának öltözve minden napra szarik egyet.

Ilyenkor nyáron keveset ülök autóba, mindenhová motorral megyek inkább, ameddig csak feszíteni tudom a húrt. Ha óriási tárgyat kell szállítani, szakad az eső, családdal mozgunk, persze nem. De ha már autóval, akkor is inkább a Bianchival, mert azzal úgyse indulunk sehová rossz időben, ki kell használni a júliust, augusztust. De vontatni tényleg a Merci-kombival a legjobb, még ha dobál is a kuplungja megint. Legalább nehéz, nem rángatja a másik autó, az öthengeres dízelmotor meg szépen elvisel mindenféle erőltetést, nincs szelepcsörgés, túlmelegedés, kis fordulaton, csak a komótos rötyögés. Ja, és jól ki lehet látni belőle hátra, nem utolsó szempont ilyen helyzetben. Tehát nem a Kati 190D-jével, hanem Erával indultam útnak.

Bevágtam Bálint fiamat a hátsó ülésre, hogy legalább együtt is legyünk, ha már vasárnap van, és elindultunk a Skodáért. Az agárdi lehajtónál hevert szegény Favorit, csekkoltam, tényleg meg se moccan a motor, hát akkor indulás Kareszhoz, Visz onnan alig kilencven kilométer.

Szépen leértünk, a kötél csak kétszer szakadt el (sógor még életében nem volt vontatva, a rövid eligazítás, hogy lassításnál és lejtőn MINDIG ő fékezi a szerelvényt, máskülönben hurkot vet, majd a kerék alá kerülve szakad a kötél, egészen bevált, a hosszú út nagy része eseménytelenül telt; két filmszakadás belefért, két csomóval még lehetett vontatni). Kareszéknál rögtön terülj asztalkám, elmélkedés, lehet, hogy motorsülés, de ő inkább a vízre gyanakszik, ami, ugye, összenyomhatatlan, ha két henger közt szakad a tömítés, akkor folyik befele, és mivel a víz nyomás alatt van, el is önti alaposan a két hengert, s utána mozdíthatatlan a motor. Igaza lett, azóta egy hengerfejtömítéssel és néhány liter fagyállóval gazdagabban már ismét zizeg a Skoda-motor, Ari megy is az autóért mindjárt.

Vissza a vasárnaphoz, búcsúztunk, aztán hazaverettünk a pályán. Bálint hátul aludni próbált, Ari a gondolataiba mélyedt, és meg zenét hallgattam. És ekkor, mint ilyen helyzetben mindig, a régimerci-aura ismét belém mászott. Összetettek az érzéseim ezzel az autóval kapcsolatban. Olyan, mintha lenne egy szuper csajom, tökéletes köztünk a szerelem, de az ex-faszija minduntalan felbukkan az életében, és olyankor  romokban hever az életünk. Hál'istennek ilyet még nem éltem át, de barátaimnál láttam a küzdelmet, valami ilyet vívok Erával magam is.

Nem tiszta köztünk tehát a viszony, sokszor lehangoló, máskor lángoló a kapcsolat. Életben tart, ez tény, nem unatkozom. Ez a poszt igazából a kettőnk, autó és ember közötti lelki viaskodásról szól. A szokásostól eltérően nincs benne olaj, szerelés, lóerő, semmi, ami az autóbuzikat érdekli, majd legközelebb.

Volt eddig életemben talán negyven autóm röpke huszonhárom év alatt, még nem számoltam, majd egyszer talán összeállítok egy listát. Mindig azokat a kocsijaimat szerettem a legjobban, amikkel együtt rezgett a lelkem. Sose tudtam megmagyarázni, melyikkel jön majd össze a nirvána, ha tetszett, megvettem (ha tudtam), aztán vagy bejött, vagy nem. Néha a konstrukció nem fogott meg, néha az adott példány volt pocsék, ritkán voltam igazán boldog. De kristálytisztán emlékszem arra a néhányra, amit imádtam.

Kedves Ibi, most már elmondhatom neked: semmit nem éreztem irántad

A negatív csúcs például a patent Seat Ibizám, amihez semmilyen érzelmi szál nem fűzött, csak egyfajta agyatlan büszkeség, hogy fősulisként, a rendszerváltás pillanataiban jobb autóm lehetett, mint a szüleimnek, vagy akár az összes ismerőseimnek. Ötéves, 120 ezret futott, fekete, motoros ablakos, spéci alufelnis, 85 lóerős, svájci gép volt. 600 frankért, azaz akkori 36 ezer forintért vettem, majdnem pont ennyit kerestem vendégmunkásként Neuchatelben egy hét szőlőszedés alatt (ahol vásároltam). 340 ezer forintért adtam el itthon, pár hónappal később, de nem fogtam rajta egy buznyákot sem. Zűrös a sztori, most inkább kihagyom. Utáltam, pocsék a konstrukció, kényelmetlen, szűk, sokat eszik, zsákutca volt - de főleg azért gyűlöltem, mert az autószeretet legkisebb szikráját nem csiholta ki belőlem.

Balra a kék Puchom, középen a hárommal korábbi 850-esem, mellette a tulaj, aki nem sokkal később szívinfarktust kapott. A 850 Sport Coupét akkoriban adtam el, tehát a Puch itt abszolút friss szerzemény

Volt viszont ugyanakkor (azaz párhuzamosan is) egy vén Steyr-Puchom, amit egy barátom (amikor még az övé volt), korábban teljesen tönkretett, két évig rohasztotta az udvarukon, én megvettem, harmincezerért kilakatoltattam, a maradékot (motor-, fék-, futómű-, elektromosság-generál, fényezés) magam javítottam, újítottam fel egy utcai parkolóval, a Rege szállóval szemben.

Pálos utcai idill, 1990 júliusa. Kispolgári környék volt, inkább csodaszámba ment az ilyen

Reggel nyolctól éjfélig tartott a napi műszak, heti hét napon át, három héten keresztül. Ma is megtekinthető az parkoló, talán még a kék nyomok is ott vannak, ahová a kölcsönkapott, rezgőnyelves kerítésfestő szerkezettel odafújtam. Szép, az nem lett.

Valahol Ausztriában, Heidelberg felé

Kedd este fékpróba, szerda hajnalban vizsgára jelentkezés a Camping és Caravanning Club vizsgaállomásán (ott akkoriban eléggé hunyorított szemmel nézték a Puchokat), szerda délre plecsni a szélvédőn, forgalmiban, majd rövid bevásárlás a Skála Metróban, délután Slick 50 a hengerbe, magnó a műszerfal alá, két húszliteres marmonkanna benzinnel hátra, Carol King be a zenegépbe, indulás a távoli Heidelbergbe.

Az egy hónapig kint levő, ösztöndíjas barátnő, akit meglátogatni készültem, majd hazahozni a küldetés végeztével, nem hitte el, hogy összerakom a roncsot, azt pedig pláne nem, hogy utánamegyek. Igazából akkor már javában ki akart rúgni egy hároméves, a végén elég sok viharral járó kapcsolat után, ezt viszont én nem akartam elhinni.

Középen, a kék az én Puchom, ez az erősen átalakított kombi Imre Gergő barátomé volt a hármas házból, legelöl a roncs, amit közösen vettünk 5000 forintért

Mint minden hülyegyerek akkor is, ma is, én is autóval akartam bizonyítani a rátermettségemet, vagy tudja a fene, mit is, de eszközként nem lóerőket és küszöb alá szerelt kék neont választottam nagy zenével, hanem egy lehetetlenül szétmállott, elképzelhetetlenül gyenge, viszont igen kedves kisautó felmutatását egy kedvesnek tűnő, de meglehetősen rideg, távoli, német városkában. CR-04-32, ez volt a busz-kék, Volán-ponyva tetős Puch rendszáma, Pilis-valamire adtam el később, de most még a sztori elején tartunk.

1990 augusztusának elején járunk, a barátnőm 21 éves, elég érett gondolkodású, és épp elmebetegnek tart, én 23, halálosan szerelmes, és még érőfélben, ahogy azóta is. Szóval ott, Heidelberg főterén, a viszontlátás emelkedett és egyéb esetben nyilván meghatónak alakuló, de itt rossz vágányra tévedő pillanatában, három szóval kirúgta azt az egy hónap szerelés és aggódás alatt kilenc kilónyit lefogyott, csenevész emberi vázat, aki történetesen én voltam. Bár más lett volna.

Ma már én sem tennék máshogy, pláne a bővebb részletezés után kiáltó részletezés után, amit viszont nem kezdek el. De akkor kis híján belehaltam a dologba. Ott aludtam – pontosabban nem aludtam, hanem átdarvadoztam az első emeleti ablakban – egy éjszakát a lánykollégiumban, óriási szenvedésem felkiáltójelként meredező jeleként pedig megettem egy tál banánt, ami a szobában lakó három lánynak nyilván a kétheti készlete volt. Bámultam az utcát, utáltam a (nyilván egészséges lelki életű, menő, jobb világba született, gazdagabb, boldog párkapcsolatban élő) heidelbergi diákokat, akik alant szórakoztak. És arra gondoltam, legjobb lenne meghalni.

Vagy oda-, vagy hazafelé, de Heidelberg közelében, az biztos

Másnap próbáltam könnyed búcsúval távozni, mint valami lecsúszott, de jó neveltetésű nemes ivadék, talán el is adtam a dolgot, bár azért nem hinném, hogy teljesen sikerült. Aztán nyakamba vettem a 23 éves, félroncs autóval az ezer kilométert hazafelé, mindezt úgy, hogy napok óta lényegében nem aludtam. Áttételesen annak az autónak köszönhetem az életemet, mert az autó mindent megtett, hogy jó legyen nekem, pedig legszívesebben nekihajtottam volna valamelyik autópálya tartópillérjének. Puki, öreg, nyekergő atomjaival, bokszermotorja megnyugtató dörmögésével, 16 lóerejétől valószerűtlennek tűnő dinamizmusával, a vénautós rigolyák legkisebb jele nélkül hazahozott, boldogan röfögve az osztrák alagutakban – ugyanis hazafelé a fáradtságtól véletlenül délnek mentem Salzburgnál, és tettem egy jó kétszáz kilométeres kitérőt. Esküszöm, még beszélgettem is vele, nézzenek csak idiótának, nem hinném, hogy ebből a sztoriból máshogy jönnék ki akárhogyan, már mindegy.

Egy hülye, későkamasz, szerelmes pöcs voltam, józan eszemmel már hányok önmagamtól, de az akkori világfájdalmam tengereket vetett ki a medréből. Egyvalamit megtanultam – 16 lóerővel is lehet egy autó szuper, csak észre kell venni benne a finomságokat, ahogy egy nőt sem a mellbősége, a magassága, vagy aszerint mérünk, hogy hány köbméter biogázt tudunk fingani a Jókai bablevese után.

Puki még másfél évet velem volt, kisegített jóban, rosszban, igazából őt kellett volna megtartanom, sajnos az Ibiza hazahozatala után fontosabbnak tűnt. De szerettem a 127-es Fiatjaim mindegyikét, a 1802-es BMW-met, az Alfa Giuliámat is, bármelyikért odaadnám bármelyik kollégám autóját, utólag is.

Egy időben ezek voltak az autóink. Fiat - Katié, Merci - enyém, Alfa - hétvégére

És e sok közül is kiemelkedik az állólámpás Mercedes, ami egész vonalat, avagy folyamot alkotott az életemben. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy azért veszek-e meg a típusért, mert pici gyerekkoromban két ilyen autónk is volt, vagy azért, mert ennek a kocsinak különleges érzéke van ahhoz, hogy beszéljen az emberhez. Mindenesetre lett belőle több is, egy most is van.

Ha reális akarok lenni, azt mondom, egyszerű felprogramozás történt, az ember azt szereti, amiben a legfogékonyabb korában ült, én meg éppen egy szerencsés suttyó voltam. De a veteránklubom, meg az ismeretségi köröm telis-tele van olyan emberekkel, akik anyagi helyzettől, kortól, felprogramozástól függetlenül, mintegy véletlenül csöppentek bele az öreg Mercedesekbe, és minduntalan, szinte kényszeresen az állólámpáshoz térnek vissza.

Itt olyan másfél millió lehetett benne

Az első, egy éjjel a taxidroszton vett állólámpásom túl volt a negyedik szabványosan kihordott motorján. Ez rosszindulatú számítások szerint egy-, kicsit romantikusabban számolva kétmillió kilométer, maradjunk a másfélnél.

Dánia, tengerpart, 1993

És első útján (öt nappal a megvétele után) egy kétszer 1600 kilométeres, majd egy évvel később 6600 kilométeres útra mentem vele (igaz, akkorra becsúszott egy motorgenerál), és igazi mercedeses kényelemben, kultúrával elvitt körbe a térképen, ma is elszédülök, ha végigjárom gondolatban. Mellesleg sokat mentem vele itthon is, 18,50 volt a HTO literje, a havi 3000 kilométer simán belement, mindenkit, de MINDENKIT én szállítottam haza mindenféle buli után.

Kedvenc állólámpásom, többször is megmentettem a sírtól. Aztán nyolc év után elbontottam

Aztán a következő, drapp állólámpám családtaggá vált, nyolc éven át használtuk Katival, ha meglátok egy képet róla, ugyanúgy összeszorul a szívem, mint amikor az ember valami rég nem látott, már halott barátjáról előtúr egy fotót. Ne is beszéljünk róla, nincs autó, ami azt pótolhatja majd.

Állólámpásban, messze menni, zenével - áááááhhhh... Spricc, spricc...

Meg volt egy rakás másik állólámpásom még, és mindben kivételes élmény volt Crosby, Stills, Nash & Youngot, Dionne Warwickot, ősrégi Pink Floydot (pl. The Nice Pair) hallgatni. Az állólámpa nem autó, hanem közeg, tudatmódosító, szívesebben vagy benne, mint az akármilyen szuper házad kandallós nappalijában, még ha szakadt is. Mármint az állólámpás. Mert úgy mozog, olyanok a hangjai, olyan finom érzékkel adja elő a kevés valódi attrakcióból összerakott számát (mert lóerők nincsenek, csak zaj helyette), hogy valami nagyon furcsát művel az ember tudatalattijával. Főleg egy dízel. Főleg velem.

Az állólámpa miatt nem lettem soha igazi fekvőlámpás-fan, pedig mostanában az a divat, hiszen az a most fizetőképes hallgatóság emlékeiben a rózsaszín ködből előtűnő öreg Benz. Az állólámpa túl drága, öreg, fenntarthatatlan, és elsősorban közeg nélküli lett. Aki emlékszik rá, az már légkondira vágyik, és az Assistance-kártya biztonságára. Aki még bevállalós, az túl fiatal hozzá, annak csak a fekvőlámpás kongatja a harangot.

Litvániában egy 60 km hosszú és 2 km széles földnyelven

Pedig az állólámpás hangulatosabb, koherensebb, stílusosabb autó. Dühös, büszke, halálában is bizonyítani próbáló jármű, miközben egy öreg fekvőlámpás morgós, lottyadt, szemölcsös vénemberré válik, mint Walther Matthau a "Szomszéd nője mindig zöldebb"-ben. Mindkettő működik hét számjegyig, más kérdés, melyik, hogyan adja elő. Az állólámpásé a diadalmas halál (még élek, még élek! – idézet a Monty Pythonból), a fekvőlámpáé az "azért még elvonszolom magam a sírig"-fajta vég.

De ma már nem lehet állólámpást tartani napi üzemre, vagyis nagyon sok pénzbe kerül. Körülbelül öt, de reálisabban talán tíz éve elmúlt az a korszak, amikor az évi 15-30 ezer kilométer vállalható volt egy ilyen autóval. Nagyon gazdagoknak, nagyon bizonyítani akaróknak oké, de ma a fekvőlámpás a kloákán kihulló, még napi használatra éppen, hogy alkalmas vén Merci. A többség fele aranyos veteránnak, a másik fele gyűlöletes bontószökevénynek látja.

Én meg az utolsó autónak, amely legalább nagy vonalakban képes felidézni az állólámpást.

A fekvőlámpás butább. A belseje például kopár, látszik rajta, hogy a tervezők utánamentek az E12-es BMW-nek, de nem sikerült meggyőzően. Meg a kormánya is sokkal pontatlanabb, a futóműve kenődik az állóhoz képest. A korábbi modell hozzá képest nyers, de pontos vasgép. A fekvőlámpás nem gyötri meg úgy az embert hosszú úton, de a puhasága miatt mindig petyhüdtnek érzi, aki az állólámpa felől jött. Meglepő, de mozgásban a fekvőlámpás utódja, a 124-es széria kicsit állólámpásabb. Pontosabb a futóműve, nem ring annyira. Ezt felismerve pár évvel ezelőtt úgy döntöttem: Csikós Zsolt számára van túlélési lehetőség: a 124-es kombi Merci. Hosszas kutatás, próbálgatás, az anyagi limitek végletekig húzása (1M Ft) után vettem egyet. Mekkora baklövés volt, istenem…

Hans, az 1,7 tonnányi ballépés

Idegenkedve jártuk körül egymást. Kicsit szimpatikus voltam neki, ő is nekem - akkor még -, a kapcsolat elején jártunk. Én például nem szerettem, hogy zörög a hajtáslánca és lóg az eleje. A sok korábbi öreg Mercedes után úgy éreztem – ha már ennyi pénzt kiadok egy autóért, akkor legyen jó is, ha a sokkal olcsóbb és öregebbek tudtak azok lenni. Hálából Hans minden sarkon lerohadt, igazából jobban jártam volna egy lyukas Lada Samarával. Viszonyunkban fokozatosan megjelent a rettegés, majd a gyűlölet. Ő nem tudta, mikor gyújtok alá a tankjában lévő, öt liter maradék gázolajjal, én meg azt nem, hogy mikor dobja el bosszúból a jobb első futóművét, amikor az egész család benne ül.

Nem mernék megesküdni, hogy nem utáltam jobban az Ibizánál. Pedig a 124-es minden öregmerci-rajongó szerint a márka létező legjobb autója. Köszönöm, nekem akkor sem kell többé ilyen, ültem több másikban is, azok is kísértetiesen hasonló széthullást mutattak, csak a kétmillió forintosok nem. Ja, még a zenéimet se volt jó hallgatni a 124-esemben, pedig nem a hifije volt szar (mert az az állólámpásaimban is rendre az volt), hanem a hangulata hiányzott.

Jól ment, de nem volt eléggé ízes: a benzines 230.4-em. Most is árulják, egy vagyonért

Lett utána állólámpásom, de benzines, nem nőttünk össze azzal sem. Meg persze volt közben millió autóm, és rájöttem – engem sem a lóerők, sem az extrák, sem az ilyen mindenféle vevőcsalogató izék nem hatnak meg. Csak legyen jó ülni a kocsiban, hosszú távon zenét hallgatni. Legyen az autó haver, vágyjak arra, hogy a volánja mögött kuksolhassak valami hosszú úton.

Kicsit okkult ez így, nehéz elmagyarázni manapság, hogy nem érdekelnek a lóerők, a klíma, a szervokormány, a felfújható deréktámasz és a 245-ös gumik. Viszont a hangulat, a hangok, a régi szakok, az autó mozgása, a nagy üvegek, egy domborodó motorházfedél sokkal többet számít, igazából mindent. Új autóban úgyis ülök eleget, még pont sokat is, ebből az öregautósdiból, pláne Mercivel pedig bármennyit be tudnék nyelni.

Aki érti, érti, aki nem, az úgyis előveszi majd a 320 lóerőt és a dolbiprolodzsikot. Nem beszélünk egy nyelvet mi mindannyian magyarul, be kell látni, 320 lóerő ellenében nem tudok mit felhozni, csak azt, hogy nekem is lehetne, de mégsincs. Mert ezt jobban szeretem. Ez a vallomás egy Belsőség nevű blogban, ami mellesleg a miénk, talán elfér, másnak is nyilván van hasonló élménye Volvóval, Zsigulival, öreg Lanciával, tudom jól.

Fényezés után lehetett ez

Szóval az állólámpás dízel Mercedes megkerülhetetlen obeliszkként hever az életem középpontjában, rajtam kívül pedig meg még sok, egészen más életutat maga mögött tudó klubtársaméban is. Erre most egy fekvőlámpással járok. Jobb híján.

Sokat futott a kocsi, de legalább kevés volt a tulaj, évtizedeket egy kézben töltött autóról van szó – ritkáság ez mifelénk. Egy csomó minden elképesztően jó benne még mindig, egy rakás dolog nem volt még megbontva, pedig 520 ezren túl jár a számláló. Azért relativizálom a dolgot: a feleségem 190D-jében 468 ezren áll az óra, és sokkal jobb autó. Annak még egész tűrhetőek a saját ülései (az enyémnek már földbe ülték őket, ezért van most benne 2 db 126-os első ülés, valamint egy bontott hátsó pad, ami szép ugyan, de nem a sajátja), a 190D gyorsvonati csendben suhan 140-nel, az enyém azért elég rendesen morog már 130-nál is. Jogosnak is érzem, hogy a 190D-kért több pénzt kérnek a hasonló korú 123-as dízeleknél. Mert újautónak jobbak, már amennyire egy negyed százados autó szimulálni tud egy újat.

A123-as a maga puha, lottyadt, örökéletet sugalló, mindenenátmegyek-módján zseniális, már volt hasonló kombim, sokkal elhasználtabban, az is ilyen volt, meg a barátaim hasonló autói is, amikor lett erő a motorjukban a Karesz tuningja után.

Nem volt szép, nem volt jó, de azért 200-at ment és nem evett többet 10-nél. A 230 TE-m, amit azóta elbontottak

Ha soha nem lett volna állólámpás Mercim, azt mondanám, szenzációs vele utazni. Ugyanakkor, vagyis inkább ezzel az állapottal felváltva az én 123-asom egyes helyzetekben szánalmas, béna roncs.

Térjünk vissza a vontatáshoz. Ezt mindig imádtam csinálni az öreg Mercijeimmel. Ilyenkor úgy érzem: lám-lám, minden lerohad körülöttem, de ez a vénség itt alattam csak megy, és megy. Élveztem, amikor a szüleim kuplunghibás Nissan Sunnyját húztam le Vértesszőlősre szerelőhöz, meg amikor a Bojtár Peti barátom Minijét vontattam tréleren, aztán meg Trabantot, Fiat 500-at, 127-est, meg sok egyéb izét is láttak kötélen ezek az autóim.

A gyűlöletes Hans kivételével a többi Mercim soha nem volt a kötél másik, passzívnak nevezhető végén, csak azok a roncsok, amiket a földből húztam ki, hogy rendberakjam, vagy elbontsam. De sokszor még azok is a legvalószerűtlenebb állapotban is beindultak, és elvánszorogtak valahogy. Napi használatú állólámpásom még soha nem romlott el annyira, hogy ne vigyen haza, pedig 1992 óta ilyen autókba legalább 200 ezer kilométert beletettem, bejártam velük egész Európát, nem éppen kíméletesen. És a mostani 123-as kombim, az Era nevű sem csinált még soha ilyet, szép is lenne, nahát. Egy futóműállítás jót tenne neki lassanként, meg van ez a zörgés, aminek nem jutok a végére, és most kicsit ki is fáradtam, de igazából tök szuperül teszi a dolgát.

Lellén még csak egy csomó volt a kötélen

Nincs is jobb módszer egy autó gyengeségeinek és erősségeinek előhozására, mint egy hosszú vontatás. Mindent átéltem vele egy nap alatt. Hol gyűlöltem, hol imádtam Erát, egyes szakaszokon felnéztem rá, máskor legszívesebben kitapostam volna a belét. Ennek az öregautó-szeretetnek általában csak az egyik felét szokás megírni, a lelkesedők a rózsásabbikat, a kitértek és ellenzők pedig kizárólag a lerobbanást, környezetszennyezést, szívást. Pedig vegyes az élmény. És ha az ember ügyes, meg persze szerencsés, a hosszú, boldog, végtelenül kellemes szakaszok közé csak igen kevés kellemetlen perc szorul, mint például a Bazeg névre hallgató állólámpám esetében történt.

Bazeg, életem legrosszabb állapotú, viszont legkellemesebben használható állólámpás Mercije

Bazegre, erre az eleve roncsnak mondható állapotban vett állólámpásra úgy tekintettem, mint valami reménytelen nosztalgia-izére, amivel párszor autózunk majd, aztán talán elpasszoljuk még látható pénzért. De némi matatás és törődés után a képességeihez képest hibátlan autó lett belőle. Olyan jó, hogy megszakadt a szívem, amikor valami tesztautót hozzám vágtak, és emiatt nem ülhettem bele egy-egy napsütötte délutánon. Most is hiányzik.

Era – hát… Fekvőlámpás, tehát éppen annyira emlékeztet egy állólámpásra, hogy egyfolytában fájjon a hiány. De kombi és öthengeres, amit egyik állólámpám sem tudott. Felmegy az érdi emelkedőn százharminccal. Selymesen lüktet a motorja. Lehet vele gondolkodás, és hosszas előkalkulációk nélkül előzni. Pocsék úton ringat. Szuperül kanyarodik, bár közben olyan, mintha valami hatalmas szivacsot lovagolna az ember. De tényleg meglepően jó befordul, még ha csúszni kezd, akkor is. Ám ezek csak a tesztelői szempontok. Koncentráljunk az emberiekre. Az egyéniekre. Az autó lelkének szörnyű, számomra megemészthetetlen kettősségére.

Mert még hibátlanul vontat is. Kicsit dobál még mindig a kuplung, de ügyes pedálkezeléssel úrrá lehet rajta lenni, és különben egy jó célgép. El lehet üldögélni benne fél napokat, nem visel meg, mert kényelmes. Nyílt úton, ha nem kell sietni, valami olyan csodálatos egybeolvadás-érzése van vele az embernek, ami nálam addikciót vált ki. Amikor olyan 90-110 között vonul vele valami finoman kanyargó úton, a kormánya mögött ülő egy augusztusi naplementében forgatott, hetvenes évekbeli romantikus film főszereplőjének érzi magát. A 123-as ilyenkor nem istent csinál a vezetőjéből, hanem maga a vallás. Egy perccel a bontóba gurulás előtt is minden porcikája az örökkévalóságot sugallja, nincs autó, amiben az utazás, túrázás szebb értelmet nyerne egy kabrió Ferrari innenső oldalán. Egy új autóval megtett Budapest-Zürich útból csak arra emlékszünk, hogy Innsbruckban megálltunk kávézni, Zirl táján kivettük a Queen összest és betettük a Péterfy Bori cédét, ja, és hogy Hegyeshalomnál fél fokkal lejjebb vettük a klímát, mert nagyon besütött a nap. A 123-assal ünnep és boldogság minden kilométer. Persze egyáltalán nem célszerű kiegészítője a mai életnek, mert hiába autópálya-képes, azért jobban szereti a 120-at, és sose érünk vele oda sehová.

Talán éppen ez a jó benne. Rákényszeríti az emberre a hátradőlést. Egy 123-assal megtett út előtt máshogy osztja be az ember az idejét. Kockás plédet csomagol, készít néhány szendvicset, visz egy kosár almát, mert tudja, hogy úgyis vagy négyszer megáll a pihenőben, és akkor már inkább megadja a módját. Az idegeknek jót tesz, akár a jóga, pedig az is kényelmetlen tud lenni.

A 123-as képes arra, hogy kicsiben hozza a Lancia Dilambdával való odajutás élményét, de mégse törjön annyira össze, hogy a szálláson maradjunk este Salzburgban, ahelyett, hogy meginnánk két csapolt Kaisert a bárban. A határán egyensúlyoz két világnak, az öreg állólámpás túl fárasztó, az új 124-es messze túl steril, hogy megvalósítsa ezt.

De közben szerencsétlen, mint egy földön heverő drogos a Checkpoint Charlie-nál. Dobál a kuplungja elinduláskor – kevésbé, mint régen, de még mindig, sőt, most megint egyre inkább. Morog a hajtáslánca 48-55-ig négyesben – ez jobb lett, de városban gyilkos hajlamokat vált ki az emberből. Vagy engedni kell az akaratának – legyen 55-ig hármas, utána lőhető a negyedik. Kicsit üt a fékje – amikor megvettem, észrevettem, de utána nem zavart, most megint észreveszem. És valamelyik gumija is kóvályog, meg a kormánya is ferdén áll. El kellene vinnem a gumis/futóműves műhelybe, csak sosincs rá időm. Városban, kis tempónál az én kombim egy rakás, idegesítő szemét, negyvenszer gyilkosabb bármelyik állólámpásomnál. Próbálok ügyeskedni, utasok már megjegyezték, hogy milyen szépen fut, de én tudom, hogy egy okádék, mert közben terjeng az izzadságfolt a pólómon. Sok apró dolog, egy talán nem is zavarna, de több az nagyon.

De miután végigéltem vele egy húzós pályázást vasárnap délután hazafelé az M7-esen, az új autók közé beállva, a lassúakat biztonsággal megelőzve, a forgalmat nem feltartva, büszkén, kényelmesen, nyolcliteres fogyasztással, végig nyitva tartott tetővel, eufóriába kerültem. Ilyenkor imádom. Énekelt nekünk Edith Piaf, a hangulatot szilvalekvárként lehetett szelni az utastérben. Ilyenkor jogos, ha az ember meghatottságot érez az öreg Benz iránt. Nem egy lóerőbajnok, bármilyen Suzuki legyorsulja, de használni, belelakni, az öthengeres fura mortyogását visszahallani a szalagkorlátról, elmerülni a zenében, bambulni, ringatózni a rugóin, eggyé válni vele egyszerűen csodás. Semmiféle tesztautót nem tudok elképzelni, amelyik nálam a helyébe léphetne.

Aztán hazajöttünk, bevásároltunk a fóti Corában, mi családunk, meg a sógor, a csomagtartó aljában hentergett a hetvenezer forintnyi giga-költekezés, sötét lett, este, a színházivilágítás-szerű műszerfali fények teátrálisan vöröslöttek, és mintha hangosabban és megnyugtatóbban morajlott volna az öt henger, mint korábban. Halálosan odavoltam érte. Majd a kiürített autóval utána még hazavittem a sógort, nyomtunk egy régi Kispál cédét, a nyitott tetőn át susogott befelé a gesztenyefákba kapaszkodó szél, ringatott ott, ahol más autóval gödör szok lenni. Az az ötven a Rákospatak utca hosszában elegáns száznak tűnt, ringatott az epeda, halványan szikrázott a csillag a hosszan terülő orron, dőlt befelé a frissen kaszált patakparti gyom illata – ilyet megélni ünnep, pláne a napi használatú, filléres autóval.

Balra a feleségem, jobbra a kurvám

Ezért küzdök ilyen elszántan a sárga plakettes kitiltás, az évenkénti vizsga, az általános öregautó-gyűlölet, az egyéb szankciók ellen. És ezért szerelem akkor is Erát, amikor sokak szerint már hagyni kéne, mert jó így is. Mert nem szeretem, ha a csöpögő vécé elrontja a gyertyafényes vacsorát.

A bejegyzés trackback címe:

https://belsoseg.blog.hu/api/trackback/id/tr691303186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kniight 2009.08.14. 00:25:48

@Csikós Zsolt:

Bedöglött anyás (tehát ha elvágom akkor mindkét része kipottyan) csavar bontása:

Dremel és a hozzá tartozó vékony gyémánt korong.

Egy csavar max. 5 percig tart.

itti 2009.08.14. 00:26:45

Köszönöm a cikket én is !!! Még több ilyet!

m.o.p. 2009.08.14. 00:30:59

Olvasás közben hallgattam az ajánlott zenéket, utána kiültem a kertbe nézegetni az öreg hölgyet (W124). Szerelem ellen nincs orvosság. Ő klímás, 200+ lóerős, mégis, nyitott tetőablak, 120-as utazó, kedvenc zenék hm... élni jó.
Nagy kedvencem a coupe állólámpa, de gyáva vagyok :-(

Ja, köszi, szépet fogok álmodni :)

series_one (törölt) 2009.08.14. 00:38:47

@Csikós Zsolt:

"26 000 karakter. 3 db TC-s átlagcikk."

több az.
tartalmilag mindenképpen.
nekem is volt már olyanom, hogy egy egyszerű tíz soros szösszenetből lett négy oldal. írtam, írtam, egyszer csak úgy érzetem, most van a tizedik sor végén a pont. aztán sokat kellett scrollozni a tetejére. csak hát ennek a posztnak mellé se lehet állítani. kiültem az erkélyre, zuhog az eső (még nincs hideg, most kezdte, meg még megvan a meleg aszfaltra hulló eső szaga) aztán eltoltam két blázt, amíg végigolvastam. most azon gondolkodok, mit is lehet írni rá.
hozzátenni semmit, az egészen biztos, az elejétől a legvégéig benne van minden.
izé.
pont.
__________________________________
aztán meg valahol mindig csodálattal nézte az olyan figurákra, mint te.nem autós vonalon, hanem így a mondanivaló kapcsán. szórakoztató olvasni a rengeteg utalást, aminek egy részét persze nem értem, mert nem találkoztam vele, de élvezetes ilyen munkákat (ez az írás igazából ebben a formában nem munkadarab. vagy nem tömegtermelés munkadarabja, ha értesz) végigülni, nagyon jó. valahogy olyan szeretetreméltó nagypapás szaga van a dolognak, az a fajta, amikor az unokák még a csillárról is lógnak, már atomjaira szedték a jókai összest a polcról (nagyapámnak megvolt, azért az jutott eszembe) hogy kártyavárat építsenek belőle, aztán a nagypapa nem tud, nem is akar mit kezdeni az unokákkal, de egyiknek elkezd valamit mesélni.
célja nincs vele, csak beszélgetnek.
aztán odaül a másik, a harmadik, aztán egyszerre csönd lesz, mindenki a nagypapát hallgatja.
régen volt ilyen, akkor még olyan öt-hat éves lehettem, nem sokkal több, de most megint eszembe jutott a dolog.
köszönöm.

kerokaa 2009.08.14. 00:41:51

Riszpekt! Megint egy nagyon jó Csikós írás.

whale 2009.08.14. 00:43:13

óbaz+, már majdnem elfelejtettem. '92 nyara, Finnország. Kint élő cimbora meglátogatása, aki akkoriban egyetemre járt és mellette pincérkedett (azóta saját Rt.-je van hehe)
Cimbora kitalálja, hogy neki autó kell-asszem az akkori bnő egy finn farmerlány volt 50-100 km távolságban-és mit ad isten a helyi hirdetési újságban az egyik legolcsóbb-naná!-autó egy állólámpás volt. Tán 5000 finn márka volt?
Kívűlről makulátlan gyári fénnyel, alulról tenyérnyi lukakkal mindenütt..:) Kehes, füstölő, erőtlen-talán 200D?-motorral.
ÉS MÉGIS! "Mert úgy mozog, olyanok a hangjai, olyan finom érzékkel adja elő a kevés valódi attrakcióból összerakott számát (mert lóerők nincsenek, csak zaj helyette), hogy valami nagyon furcsát művel az ember tudatalattijával. Főleg egy dízel." EZ AZ, ami bennem maradt abból az autóból és amit majdnem el is felejtettem már.
Köszi, jó volt emlékezni.

Ja, és a slusszpoén. Egyik unokatestvére is meglátogatta később. Na, ő meg is vette az autót, becsavarogta vele Skandináviát, aztán talán hazahozta és itt adta el? Vagy még kint? Már nem emléxem.:)

Maybe_ · http://maybe130.blogspot.com/ 2009.08.14. 00:47:36

Basszus Zsolt, tényleg írnod kéne. Könyvet. Bármit. Menne másról is, nem csak autókról?
Néha már unom a kommentekben a Csikós-ajnározást, mert nem minden írástól borulok le a földre. Ettől leborultam. Kurvajó.
Ott voltam én is, amikor csinálgattad a Pukit, ott voltam, amikor kidobott a csaj, ott voltam, amikor be toltad a Pink Flodyot. Végig láttam magam előtt az egészet. Kevesen tudnak így írni, ez Isten adta tehetség.
Egyébként nekem a 120-as Skoda az állólámpás. Ebben nőttem fel, már a kórházból is ezzel hoztak el, talán ezzel magyarázható a dolog. Nekem ez jutott :) Kiskoromban 1000 autó közül felismertem a miénk hangját. Az első szavam érdekes módon az volt, hogy Papa, a második pedig a papakoci... Durva.
Normális embernek ez sem való. Én meg nem tudnék élni nélküle. Sőt...
Most 2 hétig nem volt itthon, nagyfelújítás alatt állt. Amikor anyám tegnapelőtt este meglátta, megsimogatta, és könnycseppet láttam a szemében. Neki is hiányzott.
Lehet, hogy klinikai eset egy darab vasat így szeretni, de amíg vagyunk páran, akik látják benne az "embert", addig semmi nincs veszve. Jöhet kitiltás, jöhet évenkénti műszaki, akkor is meg fogjuk oldani valahogy. Maximum szűkösebben. Mert nekünk ez kell. Inkább nem eszünk két hétig, de meglesz a műszaki, meglesz minden.
Hidd el, nagyon nagyot dobott rajtam ez az írásod. Eddig is leszartam, ha hülyének néztek a régiautó-fétisem miatt, mostmár röhögni is tudok az ilyeneken. Köszönöm.

Maybe_ · http://maybe130.blogspot.com/ 2009.08.14. 00:56:50

Mellesleg még soha nem ültem állólámpásban. Egyszer ki kéne próbálnom.
Patika állapotú, tényleg 74000-et futott 124-esben ültem kb. 2 hete. Jó volt. Nyomatékból, szépen, nyugisan, csendben. Nagyon megnyugtató kis gép. Viszont nem éreztem azt, hogy most azonnal vennem kéne egyet. Az állólámpa viszont felkeltette a fantáziámat (csak miből?)...

qualitaet 2009.08.14. 03:04:36

"szerda délre plecsni a szélvédőn, forgalmiban,"

Aligha mert a szélvédőre való KPM-es matricát még 1989-ben megszüntették...

hogen 2009.08.14. 05:34:43

Hi!

Pont láttalak a mentési aktus közepette, feleségem nem is igazán értette, minek is örülök azon, hogy egy öreg Merga ERA rendszámon fut...

Vanek főfoglár úr. 2009.08.14. 05:40:21

Az ember azt gondolná, hogy a szerelmi bánatból rá szakadt a legnagyobb adag, belehalós-dühöngős-átkozódós-sírós. Aztán elolvas egy autós bejegyzést, és rájön, hogy van még pár sorstárs. Ráadásul én a kirugásom után mindezt egy Trabantban éltem át, igaz csak cirka 200 km. Ritka szar érzés, mit mondjak.

atesz 2009.08.14. 05:55:53

Pazar, Zsolt, pazar!!
Tudod mit hiányoltam? Egy trabit. Legalább egy lehetett volna. :)

Más.

Megerősítem a 115 vs. 123 tapasztalatod. A mostani 123-as - bár rajongok érte természetesen - sok szempontból nem említhető egy lapon a /8-cal. Egy dolog vígasztal: nemrég mesélte sógorom, hogy egykori szerelmem - a fekete 115 - elképesztően jól néz ki, egy huszast simán letagadhatna... (Ti. az ő barátjáé lett, aki aztán elemeire szedte és restaurálta. Jelenleg 37 éves.)

Mégegyszer köszönöm, ez így, reggel éppen nagyon jól esett.

Üdv: Atesz

visszakettopadlogaz (törölt) 2009.08.14. 06:41:35

ma lattam egy feher w124 240D -t :) ( californiaban ) buzi nagy lokharitoi voltak, persze semmi rohadas csak majd nem ket muszerfal volt benne ugy szet volt repedve

csodalkoztam hogy diesel, de tenyleg az volt, hallatszott.

erdekes modon - ha mar mercizunk - a balna ( w 140 ) kopott ki hamarabb, 126-ost is latni viszonylag sokat meg 500ast is, de valahogy a 140-es az nincs.

mercim nem volt soha, a testverem merci fan de mas vonalon ( clk amg 55 meg g-series , tervben van egy 63-as valamilyen kasztnival )

engem nem fogott meg a merci, volt egy mantam regen meg magyarban, nekem o a "kurvam" - eladtam, visszavettem, eladtam, utanna egy haveromnak adtam el o tovabb adta egy haverjanak az meg totalra torte. szep 1987es fekete 5gangos szepseg volt.

Biscione · http://axl-zizzenetek.blogspot.com/ 2009.08.14. 06:51:08

OFF Nem ismerem, de tisztelem a Mergákat. Ezt viszont ismerem:
"Olyan, mintha lenne egy szuper csajom, tökéletes köztünk a szerelem, de az ex-faszija minduntalan felbukkan az életében, és olyankor romokban hever az életünk." Zsolt, ez nem olyan érzés, ez sokkal durvább. ON

nagya21 2009.08.14. 06:53:53

@Csikós Zsolt:
SZevusz Zsolt!!
Igy látatlanba (és műbört féltve)próbáld meg egy nagyobb teljesítményü forrasztópákával megmelegíteni.(nincs nyilt láng, nincs szétszoródo hő)
Elvileg 130°c-nál el kéne engednie a Loctite-nak.
Üdv Attila

Pepe135 2009.08.14. 07:26:59

Ez már fetőző!

Öt percem van, előttem a címlap lehetőségek :
Szalontai Szilvi új mellei vagy Era.
gondolkodás nélkül! :))

zöldi 2009.08.14. 07:31:58

@Csikós Zsolt: Van egy ötletem Era vibrációira. Egy komámnak van egy nagyon szép állapotú 240d. Szerzett rá szélesebb és nagyobb átmérőjű alufelnit, rávalót. Nem nagyon értettem, van neki szép korhű lemez ls alufelni is. Azt mondta, minidg kúszott a vas kanyarokban, ezért gondolta a szélesebb gumi majd segít. ÉÉÉÉs, mondta hogy előtte bizonyos tartományokban volt egy fura vibráció. Most nincs. Karesznál biztos van pár felni....

morcosboci 2009.08.14. 08:08:22

Elrontottad az utolsó képcsatolást, ott két nőnek kellene lenni ahogy enyelegnek:-)))

Faby 2009.08.14. 08:26:36

B+ Csikós, el fogok késni a reggeli (amúgy nem tervezett, csak az előbb szóltak) megbeszélésről a főnökömmel és annak főnökével.

Nembaj, megérte!

Utána elolvasom a kommenteket is.

Ui: elnézést a B+-olásért, de kiszaladt (volna) a számon (ha élőben beszélünk).

Carrotfield 2009.08.14. 08:52:15

@Il mio nome è Nessuno: Akkortájt szűntethették meg kábé, lehet, hogy igazad van. Én inkább iróniukusan írtam nem bántólag, mert szerintem még ha nem is úgy volt, tök jól illet az írás hangulatához. Én arra emléxem, hogy kb 86-88-ban kiállított zöld kétlapos forgalmi volt az első új forgalmi amit láttam. Azokba még ugyanaz a cellux szerű műanyag, színes, talán hologrammos csík került beragasztásra, mint ami a szürkékbe.

Aztán együtt futott a két fajta forgalmi párhuzamosan, mert én 1991-ben vettem az első autómat, annak még szürke forgalmija volt és 1971-es évjárata S 100 IG 36-61

arthur877 2009.08.14. 08:55:11

Vazzzeeeee, ez tényleg hosszú poszt, és sehol egy kis olajszag, de így egész éjjeli meló után, nem mehettem aludni, míg nem értem a végére... :D

6ai 2009.08.14. 09:26:25

Eszembe jutott a 2,5D Fiat Argentám... hjaajj... Hiányzik...

DL 2009.08.14. 09:28:01

Bakker, az az AUW-119 "nevú" állólámpás denagggyonszéhééép volt! Miért bontottad el?:-(((

msadmin 2009.08.14. 09:46:09

a Merci gyár igazán felkérhetné a Zsoltit a hazai reklámarcának, és hozzávághatnának vmi mercit. úgyis itt a gyár. olyan emberekben -mint én- ébreszt fel merci iránti vágyat akik soha életükben nem gondoltak mercire

ja, és írjon egy könyvet!

*fox* 2009.08.14. 09:49:01

"Ari" a tanárom volt és a mai napig baráti kapcsolatban vagyunk.Ha nem jön közbe a múlt héten egy kis egészségügyi malőr akkor én is a balcsin lettem volna.Tudtam a Skoda bajáról, pont akkor beszéltem "Arival" mikor ment a kocsiért lefele vonattal.
Jó volt olvasni a cikket, egy picit olyan volt, mintha rólam is szólna.
Csak így tovább!!!

Ratnet 2009.08.14. 10:13:44

@msadmin: Remélem azt észlelted, hogy itt öreg Mercikről van szó. Olyanokat meg már nem gyártanak.

Ja, és hiába ébreszt vágyat bárkiben a cikk, azért mielőtt bárki belevágna a nagy 'öreg-autós-kalandba' és elbaxna a hozzánemértésével egy amúgy még menthető autót, előtte gyakorlatozzon olcsóbb veteránokkal, vagy faék egyszerű, olcsó 'nyútájmerekkel'. Legyen szíves.:-)

Rengeteg nagy lelkesedéssel megvásárolt öreg autó szánalmas pusztulását láttam már, és a hülye tulajok (miután beletört a bicskájuk) még el sem adják baráti áron, hogy más esetleg megmenthesse a gépet...

beciantal 2009.08.14. 10:15:24

hat zsolt,nagyon reg olvasom a jobbnal jobb posztjaid de ehez foghato talan meg nem volt :) gratula a frappans szovegeknek, ismeros az eleje a cikknek szamomra is...:)

Ádán 2009.08.14. 10:20:10

Jó írás, de bevallom, hagytam olvasnivalót későbbre is. Tényleg hosszú.
Ki kéne már próbálnom egy állólámpást, mert én sem értem, hogy miért annyival jobb. Nekem a W126 a kedvencem.

@yenoee: nem tőled vettem kb 3 éve egy Alfa 75-öt Veszprémben?

tlantos 2009.08.14. 10:27:20

Szar skoda motor. Hengerfejes lett az enyem is.

lacza87 (törölt) 2009.08.14. 10:39:34

@tlantos: "Szar skoda motor. Hengerfejes lett az enyem is."
A miénk is... Azután, hogy előtte 7-9 hónappal egy vidéki szervíznek nevezett sufniban, elég olcsón, belehekkeltek egy utángyártott lengyel termosztátot...
Hrzrasn most eltekinthetsz a tanulság levonásáról, mert már én is tudom:)

2009.08.14. 10:48:50

Na erről beszélek, Zsolesz.
Ez az, írni kell és ne aprózd el az erőd.

A Szomszéd

marek098 2009.08.14. 10:49:11

Azért felülről a 9. képen, útban Heidelberg felé a Puch tükrében beficcen a Benz-csillag :)

davidson (törölt) 2009.08.14. 11:17:27

@KuKori: nem kell irigykedni
@Csikós Zsolt: most kemény vagy mi

davidson (törölt) 2009.08.14. 11:20:24

A
Z
T
A
K
U
R
V
A
É
L
E
T


"előzés közben a vízhőmérséklet-mutató hirtelen felugrott a pirosba,"

CSIKÓS BAZZ,ezt te sem hiszed el,amúgy én is ezt kamuznám ha elmegy a vízpumpa,oszt fél órán keresztűl megyek piros hűtővízzel,és beáll a motor

A gyerek jól szét baszta nagyfater kocsiját,de azért MUHAHAHAHAHAHAHAHAHAHHA

;)

davidson (törölt) 2009.08.14. 11:22:56

"és lejtőn MINDIG ő fékezi a szerelvényt, máskülönben hurkot vet, majd a kerék alá kerülve szakad a kötél,"-----> VAGY MONDJUK BELÉD JÖN,NEMDE!!?????

stower 2009.08.14. 11:26:25

@msadmin: na kívánd ezt szegénynek. Vlsz elsorvadna bánatában, ha hosszú távra bele kellene ülnie egy műanyag cdi-be:)
Esetleg a görög taxit hozzávághatnák a Múzeumból - azt én is elfogadnám.

mbw108 · http://mb-w108.atw.hu/ 2009.08.14. 11:30:56

Juj. Tökéletesen értem, más autóval, másképp, és mégis ugyanígy. Köszönöm.

fkorbi 2009.08.14. 11:36:11

Zsolti, mi a helyzet a zöld állólámpás mercivel? Ígértél róla anno egy hosszabb beszámolót...

Szkotti 2009.08.14. 11:50:15

Csak hogy legyen a Skodához is hozzászólás: én azért megnézném a hűtőkört vízkövesség, illetve a hűtővíz-gombát működés tekintetében. Hogy tiszta legyen az ok-okozat kérdés...

Amúgy meg: azzal értek egyet, aki írta feljebb, hogy pőrén állsz a nagyérdemű előtt ezután az írás után. Mai napság nem jellemző ez, szerencsére ebben is, és a régi technika szeretetében is az üdítő kivételhez tartozol, reszpekt érte.

Carrotfield 2009.08.14. 12:00:07

@fkorbi: mi a helyzet a zöld állólámpás mercivel?

Csikós Zsolt 2009.08.13. 22:18:17
@Carrotfield:

Most éppen beletört a múlt hétvégén négyből három csavar a vezetőülés háttámlájába, mielőtt beszereltem volna. Bekenték a menetet kék Loctite-tal. Most nem tudom, mit tegyek. Próbáltam belefúrni (persze nem sikerült pont középre), beletekerni a Gedore balos kihajtót, de egyszerűen nem enged. Megmelegíteni meg nem merem, mert ott a csodával határos módon épen megmaradt, 37 éves és 500 ezer km-t látott műbőr. Melegíteni kéne, de ott a műbőr, az afrik, csupa gyúlékony cucc.


Meghámozni nem akarom, mert félek, hogy elszakad, egy rejtett helyen már indul.

Félretettem, füstölgök, és gondolkozom.

gnme 2009.08.14. 12:10:20

@zöldi: má'én is gondokoztam ezen .. eléggé remeg az kibeba kormány a lemezfelni meg nagykalapáccsal van kiegyengetve. Az előző tulaj (eléggé cigányszagú volt a kocsi..) megpadkázta, de nem nagy ütéssel a tanulságok szerint, de az igazi remegést a szálszakadt gumik adták. Ezek már csak ilyen .. izéh .. mikroremegések.

Vaterán mindig látok fajin felniket, lehet beújítok egy szettet, a mostaniakat meg felhasználom, jó hokedli lesz belőlük.

davidson (törölt) 2009.08.14. 12:31:51

japán csak papírnehezéknek!

Csikós Zsolt 2009.08.14. 12:34:38

@qualitaet:

Hát, keverednek az idősíkok. Akkor már csak az eggyel korábbi Puchomra kaptam plecsnit. Sajna nem vezettem ezekről a dolgokról jegyzetet. De a Bianchim szélvédőjén még ott van egy '89-es, asszem piros matrica! Csak le ne szedessék velem...

Csikós Zsolt 2009.08.14. 12:46:36

@DL:

Mert az öreg autó utcán tartva, napi használatban pár év alatt elmállik, hacsak nem volt előtte csilliókért modern technológiával kilakatolva, űr-anyagokkal szigetelve. De ha ilyenre van pénzed, akkor garázsod is van, meg másik, napi járós autód. Nekem nem volt, az 1995-98-as képeken gyönyörű állólámpa 2002-re menthetetlen volt, mert a vázszerkezete mállott szét. Tűzfalig felrohadt, A és B oszlopok alja elmállott, karosszéria-csomópontok öklömnyi vasoxiddá. Kívülről még mutatott, de amikor lebontottuk a héjat, hogy restauráljuk, másfél milliós lakatolásnak és fényezésnek néztem volna elébe. Közel sem volt annyim.

Csikós Zsolt 2009.08.14. 12:47:47

@Ádán:
Nem, egy éve adtam el az én 75-ösömet.

Csikós Zsolt 2009.08.14. 12:50:39

@davidson:

Nem, ott, helyben átszakadt a hengerfejtömítés két henger között, és egy pillanat alatt telinyomta vízzel az égésteret. Kinyomta a kuplungot, kiállt, és már meg is volt a baj. Nem egy vadulós típus a sógorom, inkább túlontúl is megfontolt.

Csikós Zsolt 2009.08.14. 12:53:14

@davidson:

Ja, a belemenés is közel volt egyszer. De megúsztuk.

@gnme:

Igen, lehet, hogy a felni-gumi páros is játszik. Van is otthon egy rakás felnim, majd kísérletezek. Most egyelőre motrozok.

sufnyi 2009.08.14. 13:14:49

Nem semmi a cikk csak tényleg rövid. Mifelénk (Szlovákia anno Csehszlovákia) nem sok merci volt, de akinek volt az volt az istenkirály császár. (mármint a szemünkben) Faternak csak a 408-as Moszkvics jutott, de tulajdonságaiban tiszta merga, nem túl erős, ringatózik, mondjuk a futóművét nem lehet egy napon emlegetni a merciével, de az együtt töltött 16 év alatt az is hozzám nőtt. Aztán a fater eladta a ruszkiknak mikor vonultak ki. Akkor nagyon utáltam érte, és nem értettem hogy miért. még ma sem de már nem utálom az öreget. -))

Ádán 2009.08.14. 13:42:57

@Csikós Zsolt: Neked is volt 75-ösöd? Asszem, én yenoee-től vettem az Alfát 2006 nyarán. Szerettem azt az autót, és megérte az árát. Talán akkoriban volt Rácz kollégának is 75.

Csikós Zsolt 2009.08.14. 13:45:05

@Ádán:

A Karinak volt, a Karinak. Ő az alfás, mind a mai napig. És őt imádják az autói, még versenyez is egy GTV-vel, nézd a duenen.

Ádán 2009.08.14. 13:54:05

@Csikós Zsolt: tééényleg nem Rácz kollégának, hanem neked. Úgy emlékeztem, ő írta ezt a cikket: totalcar.hu/tesztek/alfa75nord/ Szinte ugyanilyet vettem 85 ezerért. 1.8 IE.
Karit ismerem videóról. Főleg arról, ahol Winkler kollégával próbálnak mindenféle olasz autót, asszem tökölön. GTV, 75 V6, narancssárga Fiat 131? Walter Röhl edition, az a kicsi, Fiat 1/9 vagy mi, stb.

petersen 2009.08.14. 14:37:58

Zsolti! Tényleg hosszú volt, de megérte végigolvasni! Nincs öreg Mercim, csak egy youngtimer Jawam, az is szerelés alatt, mégis átérzem a lelkesedésedet és a csodálatodat az öreg gépek iránt.
Mai gép már nem ad olyan hangulatot, mint egy jó kis olajos, csöpögős, babrálós régi autó/motor.

volgapierre 2009.08.14. 14:44:49

@Csikós Zsolt:
Én is félek, hogy hosszú számlája lesz az lakatolásnak. Jövőre megy kasznishoz... Amit lemez-leszedés nélkül meg lehetett nézni, megnéztük, és így is rengeteg javítanivalót kellett listázni. De ha valami embertelen összegbe csapó lakatolás előtt állok, akkor is megoldom valahogy a dolgot, legfeljebb letámasztom pár évre a biciklit.

Szerinted egy 36 éves Volga mennyire lehet rohadt? Csak három-négy évet állt csak, máskülönben változó intenzitással ugyan, de végig dolgozott...

Vigyázok rá, amióta nálam van, eső, pláne sós latyak nem igen érte, kíméletesen használom, mechanikus vonalon sokat javítottam rajta, hozzáértő srác szereli, szervizeli, de a kasznihoz még nem nyúltam. És bizony egy nem 100%-ig páramentes garázs is bőven elég ahhoz, hogy folyamatosan romoljon, romladozzon, szegény.

Jean-Baptiste Emanuel Zorg 2009.08.14. 15:40:25

"Állólámpásban, messze menni, zenével - áááááhhhh... Spricc, spricc..."
Na ez visz mindent :D

Csikós Zsolt 2009.08.14. 15:42:15

@volgapierre:

Szerintem készülj a nagyon rosszra. Volga - vastag és rohadós. Nem mintha a Mercik ne lettek volna azok.

The Good Boy 2009.08.14. 16:20:43

ma láttam egy meseszépen felújitott w107-est, és azon kaptam magamat, hogy már vagy harmadjára simogatom végig az oldalát,meg a csomagtartóját.
Pedig alapvetően sose vonzott se a merci,se a régiautó, de Zsolt valamit nagyon megváltoztatott bennem egy ideje:)
a cikket nem minősitem, mert már sokan megtették, én meg új jelzőt nem igazán találok.Gratula!

The Good Boy 2009.08.14. 16:29:11

ja és már több ilyen remekmű posztjában irtam, hogy életem első mercis utazása egy állólámpással történt, ami nagyon emlékezetes volt számomra, maga az isten földi helytartójának éreztem benne magamat mind a 6-7 évemmel.
De igy utólag: én sosem éreztem azt, hogy nekem egy mercit, főleg egy állólámpást kellene valahogy birtokolni. Mai ésszel inkább olyan volt, mint egy egyéjszakás kaland. egynek jó volt, ráadásul szuperjó volt az egész, de nem vágyok rá egy percig sem, hogy hosszútávra magamhoz édesgessem. sőt eszembe sem jutott.

Autopeti 2009.08.14. 16:49:22

Kedves Zsolt,
teljes mértékben értem én a régi autók iránti vonzalmadat, idegenkedésedet a modern cuccoktól, de mégis megkérdem:
Ismerve a mai forgalom tempóját, morálját és a sok tízezer sofőr nemtörődömségét nem gondoltál még arra, hogy a gyermekeid biztonságát a hóbortod elé helyezve valamilyen biztonságosabb, légzsákos autót vegyél?
Én is a veteránok híve vagyok ,de amennyiben majd a jövőben remélhetőleg családom lesz, nem leszek hajlandó kockáztatni. Az élet az első és legfontosabb, ennek védelme pedig nem hülyeség.
Legyen egy mai autó megbízható, kényelmes, csendes és takarékos, de főleg biztonságos s a többit már ahogy-úgy lenyelem.
Üdv.

Rocko- 2009.08.14. 16:55:37

@Ádán: ugye Karit és Karottát nem kevered? elôbbi sztem semennyit, tuóbbi viszont igen sokat szerepelt TV-ben.

odani 2009.08.14. 17:26:55

Nagyon leromlott a Totalcar színvonala.

Jetfighter 2009.08.14. 17:32:14

Autókról (ürügyén) ritkán lehet ilyen tartalmakat olvasni, kéremszépen.
A Captatio benevolentiae az elején rendben (inclusive tablicsku), de ha már latin, kérdhetném Ciceróval: "Quamdiu etiam furor iste tuus nos eludet?" :)
(Diu, spero)
Más dimenziókban utazunk, de már-már egyetértek. (Csak azzal nem, hogy aki olykor haladósan is szeret menni és potens verdája van, az mind rosszember :)
A lakkfekete tetős állólámpás - az igen. Lenyűgöző, egyszerű eleganciája van, mint egy perfekt, régivágású Esterházy-kockás zakónak. Ha már itt tartunk, önmagához képest ERA is okés, de a szememben ő már "csak" a jóléti kockás öltöny. (Persze, sokat dob rajta hogy bordó és kombi.)
Fekvőlámpásból taxis élményem van sok, igencsak meggyőzőek. Ha az elődje még keményebb, masszívabb vas volt (a finomabb arányú formákról nem beszélve), akkor kezdem érteni a dolgot...

Darrick 2009.08.14. 17:34:36

Nem szabad ilyet olvasnom, mert a végén még belőlem is autóbuzi lesz. =P

Csikós Zsolt 2009.08.14. 17:45:35

@Jetfighter:

Nem fekete volt az a tető, kérem. Sötét dohánybarna, asszem 521-es kód. Ízléses autó volt, gyári színkódokkal.

Jetfighter 2009.08.14. 17:57:24

@Csikós Zsolt: A felülről lőtt képen úgy tűnt. De megnéztem más képeket is, és tényleg. Tejeskávé alap, sötét dohánybarnával. Az "ízléses" nem kifejezés rá. Mint valami korabeli Armani-edition.
Ez a 200D dolog ragályos. Volt egy ismerősöm, órákat tudott mesélni arról, miért jó nyolcvannal gurulni fél napot olyan távokon, amiket más két óra alatt megtesz. Szerintem klubtag lehetett.

karlov 2009.08.14. 18:29:00

Hát nekem ma szörnyű napom volt volt egy koccanásom a munkában is minden felborult,úgyhogy leültem olvasni.Most kicsit jobb a helyzet...
Ja közben négy hete autó után futkorászok,de teljesen kiábrándító a helyzet.
Lassan feladom...

karlov 2009.08.14. 18:39:04

Az azért érdekes ,hogy relatíve hétköznapi autókért rajongsz.Nem kupé ,nem kabrió,nem nagyon ritka széria...De olvasni rólunk érdekes.

pyf 2009.08.14. 19:16:23

@Csikós Zsolt:

Hatalmas szíved van, ember! Köszönöm ezt az írást.

Épp az ilyen vallomások hiánya miatt untam rá vagy másfél évtizede az autós műsorokra és magazinokra. Ugyanaz folyt/folyik mindenhonnan: bemutatják az új Astra-t, az újjáéledt Dacia új tömegautót tervez piacra dobni, megjelent az 5-ös BMW M-es verziója, exclusiv riport egy tesztvezetésről a legeslegeslegújabb, megfizethetetlen Lamborghini-vel, stb, stb... Az Astra hidegen hagy, a Dacia célközönségét kerülöm, a BMW-re most épp nem futja, a Lamborghini... ugyan már!
Egyre több ember lesz, sőt már van is, akik -bár vehetnének új autókat- mégis a régi jó verdákban hisznek, ilyet vesznek, vezetnek, tartanak fenn, vagy -a legszerencsésebbek- újítanak fel, tökéletes állapotúra. Van fórum az ilyen embereknek is bőven, de az autós szaksajtóban szinte alig. Ezért (is!) nagyszerűek és igazi hiánypótlók a bejegyzéseid, a cikkeid.

Más. Te mégiscsak jobban tudhatod, hogy a tények puszta közlésén túl, a szakmai szervezetek vagy épp a szaksajtó foglalkozik-e azzal a pokollal, ami 2010-től az idősebb kocsikra és azok tulajdonosaira vár. Mindenki tudja, mikről van szó: sárga plakett nem mehet a Hungárián belülre fél éven keresztül, évente lehet vizsgázni, és 125kW teljesítménytől fölfelé akkor is luxusautónak számít a járgány, ha egyébként a piaci értéke még az éves fenntartás költségét sem éri el, nem számítva ebbe bele az alkatrészt, a szervízt és az üzemanyagot sem.
Szóval foglalkozik-e valaki ezek számonkérésével, tiltakozással, szakmai (hehe) egyeztetéssel, vagy mindenki csak füstölög magában, és postokat meg kommenteket írogat a Net-en, és ennyi az ellenállás.

Pedig van itt jó pár ezer ember, akiket ezek a dolgok érintenek. Csak lehetne valamit tenni!? Nem is tudom, én nem vagyok egy forradalmár típus, de talán egy jól szervezett autós demonstráció (nem forgalomlassítás, meg a többi agyrém) tán felhívhatja a figyelmet erre a pofátlanságra, amire pártunk és kormányunk készül. Minél többen megjelenhetnénk, olyan autókkal, amelyeket ez vagy az, vagy akár mindhárom dolog egyszerre érint. Persze nem OT-s kocsikkal (az más tészta), de mindenképp vállalható gépekkel. Tehát szétszakadás szélén álló roncsok (amik már meg sem jelennek a vizsgán, mert minek, úgyis meglesz a matrica) kilőve, azoknak valóban nincs keresnivalójuk a forgalomban, hanem olyan verdák, amik bár öregek, de szépek és jók. Aztán ezekkel egy szép őszi szombat délután el lehetne vonulni a pénzügy-, a környvédelmi, és a közlekedési minisztérium elé. Látványos lenne, sok embernek tetszene, végülis parádé jellege lenne, lehetne neki (megfelelő szervezés esetén) jó sajtóvisszhangja, és nem utolsósorban ki lehetne kérni a minisztériumoktól azokat az érveket, amelyekre hivatkozva úgy döntöttek, hogy márpedig mindenki járjon új autóval. Ezt nem részletezem, nyilván mindenki tudja, hogy komoly lobbiérdek, dilettantizmus és a még mindig ott gyökerező, tudatalatt jól működő, "csakazértis legyen nekik rossz" kezdetű beidegződés áll az egész baromság mögött.
Mit szólsz hozzá?

De annak mindenképp örülnék, ha legalább Te beszámolnál róla, hogy egyáltalán foglalkozik-e valaki ezekkel az igazságtalanságokkal, vagy ez is lenyelésre kerül, mint minden más.

Előre is köszönöm
Üdv
Pyf

akos696 · www.focusauto.hu 2009.08.14. 21:05:18

Szeretem ezeket a nosztalgikus cikkeket, bár a nyolcvanas években még kicsike emberke voltam, de előhoz valami furcsa érzést, ha akkori fotókat látok, pláne valami képaláírással, pl Zamárdi, 1988 júliusa (csak mondtam valamit). Az akkor megfakult fotó ad egy megfoghatatlan hangulatot. Sajnos a mai digifotóknak 20 év múlva már nem lesznek meg a sajátos hangulatai. Szeretem ezeket az írásokat, na, főleg így képekkel fűszerezve. Tényleg és a későbbi 850-es tulaj túlélte az infarktust?

Ocvt 2009.08.14. 21:50:44

Hű megint egy remek írás, élvezet volt olvasni. Kár, hogy nem hoszabb lett, az utolsó pár sor sajnos egycsapásra visszarántott a földre. Nem mondanám jó marketingfogásnak. Nem kevertem volna ide, az egy másik történet, elég mocskos és nem méltó a cikkhez.
Nem baj újra elolvastam és gondosan ügyeltem, hogy az utolsó képnél befejezzem :).

Il mio nome è Nessuno (törölt) 2009.08.14. 22:02:45

@pyf: "Szóval foglalkozik-e valaki ezek számonkérésével, tiltakozással, szakmai (hehe) egyeztetéssel, vagy mindenki csak füstölög magában, és postokat meg kommenteket írogat a Net-en, és ennyi az ellenállás."

Téged pl mi akadályoz meg benne, hogy aláírásgyûjtésbe kezdj?

Ádán 2009.08.14. 22:18:36

@Rocko-: Nem keverem. Tudom, hogy Bazsó kolléga nem ugyanaz, mint Kari King. :) Azon a bizonyos videón mindketten szerepelnek + Winkler kolléga és külsősök is. totalcar.hu/tv/2006/06/03/Totalcar_155_adas_2006_junius_3_-_Forza_Alfa/
totalcar.hu/tv/2006/06/03/Totalcar_155_adas_2006_junius_3_-_Forza_Italy/

2009.08.14. 22:25:26

"26 000 karakter. 3 db TC-s átlagcikk"

Ez sokkal több annál. Két dolgot fogok tenni. Felkeltem a feleségem, most, és elolvastatom vele ezt a cikket. Már megtettem máskor is (nem a felkeltést fél tizenegykor, az elolvastatást).
A másik. Megveszem ezt: www.hasznaltauto.hu/3021521_mercedes-benz_115_1975
(Zsolt, nincs kedved megnézni esetleg? :) )
Jó, persze nem ma. Megvárom vele a holnapi napot.

Sopánka76 2009.08.14. 22:40:24

kedves Zsolti, szívemből szóltál.
Sose voltam Mercedes-rajongó, de teljesen megértem, amit a napos meg az árnyas oldalról írtál! Én is néha elátkozom, néha meg megölelgetem a 17 éves kis csodámat. És szeretném tökéletes állapotra hozni, már amennyire ez lehetséges.

Csikós Zsolt 2009.08.14. 22:41:58

@Matiz:

Jé, egy olasz, nézd a hátsó lökhárítóját! Ezt az autót (CZZ) Én már láttam valahol. 550-ért egész tűrhetőnek néz ki. Ez a kb. 400-800 ezer között futott autó.

A kötény kicsit hullámos, a jobb alsó sarka teljesen el van nyomva, mint minden 2. szérián, picit lóg az eleje (rugók fáradnak, de hadd fáradjanak még, évekig), de szériahű, rajta a küszöbdíszléc, van jobbos tükör, megvan az alsó takaró a műszerfalon, meg a kormánytengelyen, a gyári aufpreises plusz szőnyegek is benne vannak, tehát számíthatsz rá, hogy alatta is nagyjából épek a dolgok.

Fekete ablaktörlőt lecserélni matt krómra, az ordít, és gagyi (az eredeti állólámpáséba kis matatással szuperül befűzhető az új gumi, de mindenki egyben cseréli, ami egyszerűbb, de hiba, felszedni a szőnyegeket, hogy nem ázik-e, bekapcsolni a belső szellőzést 1-es fokozaton, hogy csikorog-e a ventilátor (szörnyű meló a cseréje), csomagtérpadlót megnézni, kipufogót (nem olcsó, és randa hangja lesz tőle), megvannak-e a térképzsebek (és épek-e), küszöbvégek, motor mögött van három kis gumileffentyű a tűzfalon, azokat felemelni, ujjal nyomkodni, menet közben olajbeöntő-sapkát levenni, figyelni a kartergázt, valamennyi lehet, de ne füst dőljön olyan erővel, mint a Rakéta porszívó túlsó végén a levegő, és kimenni autópályára, nézni, mennyire lóg a kormány (kis játéka lesz, azt nem úszod meg, de ne kelljen 1/8-adokat tekerni, mert kevés már a jó kormánymű), úszik-e, 115-re felküldeni pár percre, aztán kuplung ki, megnézni, hogy 1,2-1,3-nál nem megy-e lejjebb az olajnyomás. Aztán alkudni.

Én szabadságra megyek, nem leszek, bocs. De utána mindenfélében tudok segíteni.

Rocko- 2009.08.14. 23:09:19

@Ádán: akkor mellé, bocs.
csakk arra alapoztam, h RT-t és Csiket is összekverted. :) mármint tulajdoni szerepben.

pyf 2009.08.15. 09:49:08

@Il mio nome è Nessuno:

Leginkább két dolog: nem értek hozzá, és mivel napi 14 órát dolgozom, nincs is rá időm.
És különben is: ha én, mint Gáz Géza, bekopogtatok a minisztérium kapuján, hogy információkért jöttem, meg állásfoglalásért, mittudomén, engem simán elzavarnak, tesznek rám. Ellenben ha a sajtó képviselője teszi ezt, talán ő sem ér el eredményt, de velem ellentétben neki már van rá esélye.

2009.08.15. 10:16:33

@Csikós Zsolt: már beszéltem is vele. Holnap megnézzük, próbakör. Nem egyszerű eset, az biztos. Egy éve nincs műszakija, de a tulaj szerint átmegy gond nélkül...na majd meglátjuk.
Kupplung munkahenger szivárog, azt mondja.

maczko 2009.08.16. 14:01:36

Csikós Úr, Ön egy Lírikus. Továbbá valami lelki rokonságot mutat velem, minden nehézség nélkül beleéltem magam a történetbe. Mondjunk, én nem vagyok veterános, megfutamodtam. Tizenhárom évig hajtottam egy Asconát, a leírt hol euforikus szerelem és a vitriolos gyűlölet közt ingadozva. Aztán a végén tényleg majdnem felgyújtottam. Akkor már a huszonötödik évét taposta szegény, igen kétes karosszéria állapotban. És kezdtek benne megbolondulni a különféle csövek, vezetékek. Akadt benne bőven, egy 1.8E CD volt. Már jött a vevő buszon a világ végéről, amikor kilyukadt MÁR MEGINT a benzinszűrője, ami utoljára már alumíniumból volt, pont a kilyukadás ellen. Kicsi híján úszta meg.
(Természetesen télen, péntek este fél hatkor történt.)

Így tovább, Csikós Úr, ennek előbb-utóbb könyv lesz a vége.

Saab 9.3 Cabrio 2009.08.16. 20:15:21

Az írás az tényleg jó,de el sem tudom képzelni,hogy abból a kis időmből amit pihenésre fordíthatok mennyi időt venne el egy ilyen 'tetem' ápolgatása! + valljuk be: ezek az autók elavultak,problémásak,zörögnek,csörögnek,az ülés kiülve,a fele alkatrész már valami olcsó utángyártott! Egyszóval: Valóban csak fanatikusoknak ajánlott( főleg azoknak akik ráérnek bütykölgetni hétvégente ) :-))

Rocko- 2009.08.16. 21:44:34

@Saab 9.3 Cabrio: ennek fele téves sztereoipia.

volgapierre 2009.08.17. 10:16:36

@Saab 9.3 Cabrio:

"ezek az autók elavultak,problémásak,zörögnek,csörögnek,az ülés kiülve,a fele alkatrész már valami olcsó utángyártott"

Ez típus- és talán még inkább egyedfüggő dolog. Óriási különbségek vannak. Vannak olyan típusok, amihez gyakorlatilag minden kapható, és nem is feltétlen drágán.

Ráadásul kinek mi az öreg autó. Az itteni hozzászólók jó része nyolcvanas évekbeli kocsikkal kapcsolatos sztorikat hozott. Azok pl. túlnyomórészt vállalható, élhető kocsik, akár napi használatban is.

Szerintem a hatvanas évek második felében már rengeteg olyan jármű futott, ami mai szemmel nézve ugyan elavult, de a velük való közlekedés egyáltalán nem küzdelem és szenvedés. OK, a biztonsági és kényelmi extrák listája karcsú, szokatlan az egész kocsi, de a motor, kuplung, váltó, fék, futómű kombó meglepően jó tud ám lenni. Simán előfordulhat, hogy egy negyven éves autó mindenféle előtanulmány nélkül hajtható, bárki által vezethető, kézreálló, ügyes jószágnak bizonyul. Ha pedig jó karban van (és szerintem mindig az állapot a döntő), az előírásos szervízmunkák is rendre elvégeztettek, akkor a tartós együttélés is problémamentes lehet, és láss csodát, a vén tragacs szépen teszi a dolgát.

Körben dobfék, ohne rásegítés, OHV motor, hat volt, háromsebességes, esetlegesen szinkronizált váltó, nagy szervizigény, tehát kb. a hatvanas évek, ill. onnan vissza: na, az már tényleg küzdős történet tud lenni, legyen az adott kocsi még annyira szép és jó is. De még egy ilyen autóval is lehet ám mászkálni.

És ne feledd: ezeket az autókat nem véletlenül használják hobbiautóként. Így is érdemes rájuk tekinteni.

Ádán 2009.08.17. 15:26:04

@Rocko-: Igaz, arra nem emlékeztem, hogy RT vagy CsZs írta. Az Alfa mellékszálnál maradva az Alfetta teszt a kedvencem: auto.indavideo.hu/video/Totalcar_131_adas_2005_december_3_-_Alfa_Romeo_Alfetta_20_1981
"... azt érzem, hogy kicsit megcsúsztam, kicsit sok a kanyar, és egyszerre csak megfog egy tökéletes autó." :-)

Krisi 2009.08.18. 20:57:41

Ez az írás is tökéletes, de gondolom az előző kécáz komment is erről szólt :)
még annyival egészíteném ki, hogy

citromsárgában kurvajól néz ki az állólámpás! És amúgy a benzin a vallásom, a dízelektől kiráz a hideg, de belátom, hogy régi Mercibe csakis dízel való. Legalábbis azzal a legjobb. Belsőség találkozón volt szerencsém kipróbálni egy dízel automata zőcségest, azóta megértem ezt a fajta Merci imádat.

És bár minden ember ennyire pontosan és jól ki tudná fejezni magát írásban, mint Csikós Zsolti 4/B, akkor egy boldogabb világban élnénk :)

DonVincenzo 2009.08.18. 22:36:10

@Csikós Zsolt: "menet közben olajbeöntő-sapkát levenni, figyelni a kartergázt"

Nebazdmármeg Csikós! Menet közben? Ilyet még a Cobra 11-ben sem láttam.

Suttora 2009.08.19. 11:51:34

@DonVincenzo: Nyilván járó motornál veszi le :DDD

Csikós Zsolt 2009.08.23. 10:04:43

@DonVincenzo:

Amikó mén' a motor. Nyilván a szövegkörnyezetbe ágyazott jelentést érdemes figyelni.

kovk 2009.08.24. 21:35:56

@pyf:

www.dunatv.hu/itthon/sarga_hatszogletu_matrica.html

Ez történt sárgaplakett ügyben. Én további fejleményről nem tudok.

iota draconis 2009.08.25. 16:46:16

> A Mama, aki mindig csodásakat főz,
> amikor bárki Kareszénál landol. És
> szörnyű erős is, ha nincs, soha nem
> borítunk állólámpás kasznit a kertben

Ez tudod, úgy kezdődött, hogy Karesz egyszer meglepődvén azt mondta: "Anyám, borogass"...
:D

NuMuN 2010.01.05. 22:46:58

Gratula a szép cikkhez, szeressem nagyon az ilyeneket. Jó látni még embereket, akik az autót elsősorban az autózásért veszik, nem pedig valamiféle "bár számomra is érthető, de abszolút nem alkalmazható" racionalitással. :-)
Igaz 2 napomba telt elolvasni, és a cikk végefelé a képaláírásnál a vontatókábelcsomónál az jutott az eszembe, hogy erről már valamikor olvastam xD

Daniel01 2011.05.07. 21:07:55

Zsolt! Te egyre jobban kezded velem megszerettetni az állólámpát. Itt a szomszéd utcában van egy föltéglázva és nagyon gondolkodok rajta hogy megveszem a fekvőlámpás mellé:) mondjuk nem értem minek mert jövőre kezdem a jogsit..
süti beállítások módosítása