Amikor kis híján eltaláltam az oszlopot a Subaruval, rájöttem: itt valami nem stimmel. Elfordítottam a kormányt, és az orra csak ment, ment az oszlop felé. Gázelvétel, kisebb kormányszög, és befordult. Hiszen most volt gumicserén, lekerültek az új Pirelli téli gumik, és jöttek helyette az AT jelzésű Falkenek, amik ugyan szintén újak, de nem kifejezetten nedves aszfaltra valók.

Ezek azok, amiket tavaly a Subaru birtokba vétele után egyből leparkoltam a gumisnál, hiszen kiteledett. Persze ennyire nem vagyok vadorzó, hogy a falu főterén eltaláljak egy oszlopot, pusztán az történt, hogy előtte pár napig a Rita Camryjével járkáltam, amit ősrégi (idén volt hétéves) téli gumikkal vettük, gondoltuk, kibírjuk velük a telet, aztán tavasszal veszünk rá új nyárikat. Na ez volt a baj.

Ugyanis a bizonytalankodó, úszkáló, csuszingálós, ezeréves és tengelyenként más méretű életveszélyes télik helyett felmentek a Fulda Carat Progressók (205/60, elég hülye méret), amik az idei tesztünk szerint elég jók. Az első pár napon próbálgattam a gumik határait, megpróbáltam alul- és túlkormányzottá tenni az autót, és minden esetben az volt az érzésem, az öreg Toyota oda van szögezve az útra, szuper lett. Csupa olyan dolgot csináltam, amit a feleségem feltehetően sosem fog, mégis úgy tűnt, hogy messzebb kerültek a határok, biztonságos, megáll, kanyarodik, zseniális.

Szóval a múlt héten végig a Camryt gyűrtem, aztán csak lett idő átgumizni a Subarut is. Felkerültek rá az autóval együtt érkező Falken AT-k, amiket tavaly a vétel után egyből levettem róla. Óriási csalódás a Toyotához képest; szinte kínlódik minden kanyartól, esetlenül támolyog, csikorgás nélkül 2 km/h-val se lehet befordulni, nem aszfaltra való, főleg ha némi csapadék is akad. Még az is megfordult a fejemben, hogy visszarakatom a télit, de erről gyorsan lebeszéltem magam. Arról elképzelésem sincs, mi lenne egy vészfékezésnél, de az eddig megszokott – mindenki szerint feleslegesen nagy – követési távolságot azóta megdupláztam.

Ez a gumi egyszerűen nem erre való, hanem olyanoknak, akik járnak vele földúton, oda tényleg remek, kipróbáltam. De aszfalton szar. Ráadásul a Subaru egész garnitúrája 16-os, ami szerintem teljesen felesleges, az idei projektem az egész miskulanciát átváltani 15-ös lemezfelnivel rendes nyári és téli gumira. Azért nem akarom elkoptatni az új télit, hogy csereképes maradjon. Persze csak fekete lemezfelni jöhet szóba, hiszen az autó is az.

Ja, a felnik. Idén télen a Foresterrel sikerült elkapnom egy emberes kátyúrendszert, így pár hét múlva − kora tavasszal − elvittem Mazda Mesterhez futóműállításra. Igazából nemcsak ez volt a cél, hanem az aktuális vizsgát is elintézni. Csont nélkül ment, csak a futóművet kellett gatyába rázni, mert jobbra húzott. És cseréltek még egy hátsó kerékcsapágyat. Hátra került a két első könnyűfém kerék, ezeket görgőztetni kell a kátyúzás miatt. A cserebere közben elnyíródott az egyik kerékcsavarban a menet, erre később a gumis hívta fel a figyelmemet. Azóta ez is megoldódott.

És volt egy Subaru breaking is. A gumicsere közben eléggé unatkoztam, kifogytunk a témákból: már megbeszéltük az összes válsággal kapcsolatos hülyeséget, túl voltunk az új- és használtautó-piac összeomlásának taglalásán, egymás autóinak méltatásán. És akkor észrevettem: a csomagér kárpitján van egy kis fül, amit eddig nem húztam meg.

Látják, ott a kép bal oldalán van a csodafül.

Na mi volt benne? Emelő, persze. Meg használati utasítás és szervizkönyv. Szépen látszik mindenféle elvégzett dolog, egészen 150 ezerig, onnantól semmi (most 180 van benne). E feletti felbuzdulásomban gyorsan megkérdeztem a 200 ezernél esedékes nagyszerviz árait, és nem is annyira borzasztó: motor- és váltóolaj, szűrők, vezérlés megáll 200 ezerből. Szuper, örök élet, meg egy nap.

A Toyotán az októberi vizsgáig sok fontos dolog van hátra, amit folyamatosan csináltatok, ahogy kiadja. Először is el van repedve a szélvédő, ami ezeknek a régi Camryknek a sajátja, ezt cserélni kell. Elöl kifúj a kipufogó, valami rezonátorcső, vagy mi a hibás, kellemetlen, dörmögős hangja van tőle, különösen 2000-es fordulat körül, ahol általában használjuk. Illetve használja magát, hiszen automata.

Ezeket megelőzően egy motor- és váltóolajcsere aktuális, hiszen épp egy éve és épp tízezer kilométerrel ezelőtt történt meg a motoré. A váltóé nem, azt most pótoljuk, elvileg 40 ezrenként kellene, gőzöm sincs, mikor volt, mindenesetre kifogástalanul működik, de az ördög nem alszik.

Kis kasztniszépészet is ráfér, megnyomódott valamikor réges-rég az eleje, ettől kicsit csálé az egész, mintha nem lenne lecsukva a motortértető. A futóműben van egy kis zörgés, ettől félek a legjobban, ugyanis pár alkatrész cserélje is súlyos tízezrekkel vágja meg a családi kasszát.

Összességében a Toyota azt adja, amit vártunk tőle: működik. Amikor megvettük, az alapvető dolgokat megcsináltuk rajta: olajok, szűrők, fékek teljes cseréje, a vezérműszíj és népi zenekara. Azóta mindössze egy apró gondja volt.

Ez pedig nem más, mint a minden motorkopások és felforralások, hengerfejesedések és egyéb bosszantó dolgok oka, roppant népszerűtlen és gyakran kialkolbólított termosztát. Még a télen egyik reggel elindultam vele megjáratni egy kicsit, mert hetek óta csak itt pihent a ház előtt, és észrevettem, hogy a víz nem melegszik fel rendesen, pedig fel szokott melegedni, mire kiérek a faluból. Na, ezen a reggelen nem melegedett fel, így egyből beszereztem a kérdéses alkatrészt, és legott kicseréltettem. Azóta működik.

Én Robby pártján állok: ha karbantartásról van szó, készséggel költök, ugyanakkor sokat megyek, és amikor menni kell, működjön. Ja, és tessenek venni új gumikat, csodákra képesek.