Harminc éve pihen, titokban

  2009. március 01. - Csikós Zsolt Címkék: veterán mercedes

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Öt gang az állólámpában!
2015-07-19 07:25:12

Annyira régóta van hosszú ötödik (hatodik, hetedik és nyolcadik) az autóinkban, hogy már csak a veteránosok

Totalcar a Múzeumok Éjszakáján!
2015-06-18 08:03:55

Ez most más lesz. Most mi állítunk ki autókat, s várjuk, hogy jöjjenek a nézők, lehetőleg jó sokan. Volt

Szép autót keresünk!
2015-06-08 17:52:23

A folyóvizek élővilága után a Totalcar most a kultúra irányába evez: kivesszük a részünket a Múzeumok

Bent a kövület-Pio!
2015-06-02 16:00:17

Ráment egy csomó idő a hétvégéből, de az a pár Pioneer hangfal (cirka 1979), amit idestova másfél éve


Nem tudom, hogy olvasta-e valaki a Ford Taunus cikket még tavaly a TC-n. Amikor készült, a fotózás után elég soká' ottmaradtam dumálgatni a kocsi tulajdonosával, Borsi Mikivel. Szó esett akkor egy 170-es Mercedesről is, ami valahol a közelükben, egy garázs mélyén porosodott évtizedek óta. Időközben többször is felhívta Kati nénit, a tulajdonost, hogy elmehessünk lefotózni az autót, hiszen egy ilyesfajta lelet minden valamirevaló veteránosból kiváltja a kínai kung-fusok által csak "reszkető térd"-nek nevezett szimptómát.

Kati néni nem szereti hülyékre pazarolni az idejét, nem az a típus, akihez ha éjjel háromkor becsődül egy bandányi autóbuzi, akkor is kávéval, süteménnyel, friss motorolajjal, Tip-Top gumiragasztóval kínálja őket. Kati nénitől finoman szólva is távol áll az autóőrület, hamarább át tudja érezni egy mongol nádsípfaragó munkaügyi dilemmáit, mint bárkinek a rozsdás autók iránti érdeklődését. De Kati néninek van egy 1938-as Mercedes-Benz 170 V típusú gépkocsi a birtokában. Véletlen egybeesés, nem ő kérte.

Most február végén beadta a derekát, Borsi Miki elég sok mindent el tud érni. Mi négyen - Miki, az öccse, Sipos Zoltán (aki civilben, a Belsőségen streetsta), illetve én - azonnal ugrottunk a lehetőségre. Natalie Portman igent mondott a pattanásos kamasz rajongó vacsorameghívására – hogy azok is értsék, miért izgultunk, akiket hidegen hagynak a hetvenegy éves romok.

Minket az autó csipkerózsikasága vonzott, Kati nénit viszont a pénz. Az az egy óra, amit ott töltöttünk az omladozó garázsban, e két, kitérő egyenes mentén csordogált. Mi venni nem akartunk, őróla meg kiderült, hogy kizárólag a kocsi értékessége szemszögéből izgatja a csipkerózsikaság.

Vagy nem sokat utazott benne, vagy nem emlékszik már azokra az időkre, amikor igen, de túl sok személyes dolgot nem árult el az autóhoz fűződő érzelmi viszonyáról. Nem volt itt "de szép volt bejárni vele a Börzsönyt hatvankettőben", meg "vasárnaponként állandóan alatta feküdt az uram, hogy dőlt volna ki az emelő", illetve "a majdnem elcseréltük egy Wartburgra, amikor megszületett a gyerek"-jellegű polemizálás. "Mennyit ér?" – lényegében e körül folyt a kommunikáció.

Belépésünkkor egy gyűrött Népszabadságot dugott az orrom alá – „nézze meg, fiatalember, micsoda érték egy ilyen öreg Mercedes!”. Valóban, azon az oldalon egy körülbelül húszsoros kis táblázatban mindenféle, igen ritka, régi autó ára szerepelt, közöttük egyetlen Mercedes.

300 SL Flügeltürer, 1953-as, 290 ezer euró. Na ja, az tényleg annyi, ha makulátlan. Készült mennyi is, ha jól emlékszem, majdnem 1600 példányban? De a 170-eseket tízezerével gyártották, lehet, hogy még hat számjegynyit is. És nem 260 lóerős volt, ó nem. Csak 38. De most kezdjem ezt magyarázni ezt egy vadidegen, idős asszonynak, akit annyira érdekelnek ezek a dolgok, hogy csak annyit tud: aminek négy kereke van, és motor hajtja, az valamilyen autó?

Mindegy, ha már ott voltunk, körbejártuk. A garázs szűk, villany nincs, ennyi pókháló viszont horrorfilmekben sincs. Csak a zseblámpák fénye, a vakuink és a hajdani garázsajtó (ma már inkább fal) résein beszűrődő, február délutáni borús ég fáradt fénye próbálta oldani a fotonhiányt.

A garázs innenső felében ráadásul egy pult és polcok, a túloldalon, a sötétben mindenféle egymásra hányt bálák szűkítették a helyet. Ezt az autót évtizedek óta csak útban levő feleslegként kezelik. Olyan poros, hogy nem is látszik rajta a festés, talán fekete lehetett valaha, legalábbis az ajtónyílásban ez látszik.

Stirlitznek volt ilyen szolgálati autója „A Tavasz 17 pillanata” című orosz sorozatban, igaz, az övé tévesen egy háború utáni példány, egy 170 S, már nyitható hátsó csomagtartóval, ezt elcseszték Vjacseszlav Tyihonovék. Emez viszont hiteles, háború előtti verzió, a farába csak belülről, a támla lehajtása után lehet pakolni.

Karády Katalinnak is 170V-je volt, igaz, kabrióban. Annak az autónak az alváza Vörös Gyula monori Fiat-bontós barátomnál hevert a polcok mögött évekig, a motorját valami fűrészgépben találta meg a világ másik végén, a bódéja egy erdőből került elő, ha jól emlékszem, és 1988-ban 700 ezer forintot adott érte. Egy málló rozsdahalom volt az egész. Akkor még nem igazán veteránoztam, csak kényszerből volt öreg autóm, nem értettem a dolgot. Ma már kicsit jobban vágom ezt a mentalitást.

„A férjem építészmérnök volt, ezt az autót valamikor az ötvenes évek elején vettük, használtuk is utána a hetvenes évek végéig. Aztán megbukott a vizsgán, még teljesen működőképesen állt be ide, aztán rázárta az ajtót. Most már ki se lehet nyitni, fa nőtt ki a kapu előtt, meg egy csomó minden odakerült, bontani kéne, ha valaki el akarná innen vinni” – tudom meg a kocsiról.

Számolok. A néni olyan hetven év körüli lehet, sokkal idősebb nem. Az ötvenes évek elején tehát nemigen lehetett férje, mert még kiskorú volt. 1958-ig pedig magánember nem tarthatott autót, csak orvosok, színészek, kiemelt és kivételezett emberek. De ilyen azért nem volt túl sok. Többször körbejártam ezt a témát, elég gyakran kell írnom arról a korról, tudom, hogy nemigen voltak kiskapuk.

Erre fel is hívom Kati néni figyelmét. „Ott is volt a vörös kereszt egy ideig még a kocsi ablakában, úgy jártunk vele” – kapom a magyarázatot. Khm, khm. Névre akkor sem írathatták az autót, és a rendőr a Rákosi-rendszerben sokkal szigorúbb volt, mint ahogy ma azt el tudjuk képzelni. Nem lehetett csak úgy, hamisított adásvételivel, kölcsönadási szerződéssel flangálni évekig. 1958 lesz az a birtokbavételi idő, maradjunk ennyiben. Előtte meg állítólag két orvos tulaja volt. És a kocsi 1978 óta itt áll, mozdulatlanul. Döbbenet. Tizenegy éves koromban akár még láthattam is menni a forgalomban.

Egészen jól emlékszem arra az időre, akkor már rég tele volt az utca Zsigulival meg faros Skodával, már létezett az újfajta, 105/120 széria is. A merkuros eladásokból származó 500-as, 850-es, 127-es, 128-as Fiatok, Renault R4-esek, R16-osok épp kicsit csipásodni kezdtek már a sárvédőívek élén, az első lámpák mellett. Imitt-amott, elsősorban a Gellért szálló mellett viszont már feltűnt egy-egy E21-es BMW, Porsche 928 is, persze német rendszámmal, vendégként. Már fekvőlámpás Mercedes is létezett vagy két éve, ami a negyedik generáció volt Kati néniék 170-esétől számolva.

Akkoriban a nagyon régi, már csak nyomokban előforduló Mercedes a Ponton volt, ha olyat láttam, csak bámultam, mert afféle autót utoljára hat évvel korábban, egészen kicsi koromban, Irakban láttam sokat. Fecskéket viszont még gyűrtek napi drillben, az állólámpás Merci menő, új kocsinak számított.

Ez a 170-es már akkor egy guruló múzeumnak tűnhetett. Ilyeneket utoljára a hatvanas években lehetett nagyobb mennyiségben látni az utcán, legalábbis az autó-motor újságjaimban odáig kell visszatúrnom, hogy a forgalomban lássam ezeket. Ezt az autót egyszerűen nem tudom elhelyezni térben és időben, csak az évszámokat érzem. De beleképzelni az 1978-as Rákóczi úti forgatagba, az akkor már korántsem új Panoráma-Ikarusok közé… Nem megy, elnézést.

Igazából nincs rajta luk. Rozsda van, jórészt felületi. De szerkezeti korróziót nem látok. Nem tudom, hogy a leállítása után valaki elkezdte-e lemarni a festéket, vagy ilyen pocsék volt-e a kilencvenhatodik réteg fényezés, esetleg a garázs nedvessége bánt el ilyen rútul a lakkal, de sok helyen kilátszik a pőre acél, azaz már inkább vasoxid.

Persze ezek a favázas kocsik nagyon alattomosak, tavalyelőtt Szabó Endre barátom talált egy 1947-es Tatra 57B-t Pilisszentlászlón, csúnya, ecsetelt, de műszakilag, fémileg, utastérileg tökéletesen egyben levő állapotban.

Húsz évvel korábban még javában használták, mindene szépen megzsírozva, a belseje gyönyörű, szerintem egy jó akku bele, és elvisszük egy körre.

Azt nyolcszázezerért mérték, a barátom kis híján megvette, aztán az ajtó zárnyelvének lyukánál én láttam meg a porladó fát.

Ott átmenetileg elálltunk a vételtől, aztán mire kinyomoztam egy autóváz-készítésre képes bognárt, elszállt a barátom lelkesedése, a Tatra ott maradt.

Pedig az az autó ennél sokkal komplettebb és rozsdamentesebb volt.

Csak a festéket kellett volna alaposan levakarni róla, és újrafújni.

Ezen viszont se lámpa, se dísztárcsa, se pótgumi, se csillag. Utóbbi helyén egy lemezcsavar. Na ja, a hetvenes években egyetlen Mercedes nem akadt az utcán, aminek meglett volna a csillagja. Talán nem is a csibészek törték le róluk, hanem a szocialista öntudat ereje.

„Elnézést, a lámpák megvannak?” – kérdezem. „Vagy megvannak, vagy nem” – hajol el Kati néni láb- és testcsellel a támadás elől. Ügyes-ügyes, lehetett volna politikus is, ha korábban kezdi.

Turkálunk a pulton, előkerül négy dísztárcsa, valószínűleg a Merci eredeti, tölcséres kürtje, meg egy egészen furcsán háromdimenziós üvegű fényszóró, azaz kis mérete alapján inkább középső ködlámpa.

„Skoda-dísztárcsák” – mondja Miki a horpadt pléhkupakokra, és félreteszi őket. Meg egy hathengeres blokk hengerfejtömítése is feldereng – nem a Mercié, mert az sornégyes.

Néhány, kopottságában és rozsdásságában is döbbenetesen szép olajos, és egyéb műszaki löttyös kanna is ott virít.

Egy pókszőtte, ötforintos marhanyelv-konzerv, benne talán valami gépzsír. Meg egy hajlított plexi, rajta borzalmasan málló vászonlebernyeg maradványai.

„A Közlekedési Múzeumban van egy motorbicikli, ez az arra való oldalkocsihoz tartozik. A motort a férjem adta nekik” – tájékoztat Kati néni. „Lehet, hogy elviszem ezt is, ne hiányozzon a motorról” – folytatja. Hm, biztosan örülnek majd, az a sok, munkamániás autó- és motorrestaurátor alig várja, hogy dolgozhasson valamit, dereng fel a szomorú kép. Gyűjtöttem én már anyagot a múzeum hátteréről, úgy vettem észre, azok annak örülnek a legjobban, ha hozzájuk se szólnak.

A motorházfedelet Miki öccse, Zoli (aki viszont nem Sipos) már felnyitotta korábban, benézek. Jobban mondva, meresztem a szemem a homályba, és vakuzok szorgalmasan. Úgy tűnik, itt minden megvan. Valami újabb kürt, világoskék szigszalag és villanyszerelői sorcsatlakozó, alias csoki rondítja el a képet, máskülönben kerek a történet.

Persze ejtőtartályos a Merci, a tank a motor fölött fekszik, így meg lehetett spórolni az AC-pumpát. Tipikusan magyar megoldás a zárható tanksapkás átalakítás: egy hegesztett fül a sapkán, egy másik a tankot tartó fémhevederen, oszt' csá.

Kinyitom az ajtót. A kilincs szuperül működik, a zsanér nem lóg. Irgalmatlanul vastag ablakkeret, súlyos, nehéz vas az egész, érezni rajta, hogy Mercedes.

Benézek, szörnyű, kibelezett állapotot várva. Már megint a rosszindulat… A bőr szinte tökéletes. Az ajtókárpit is.

Megvan az eredeti váltógomb (hacsak nem az ős-Folkszié, ebben nem vagyok biztos, de még az is lehet, hogy ugyanaz az alkatrész volt mindkettőben), a műszerek is épek, bár a számlapjuk már rég nem bézs, hanem inkább nikotinsárga.

Viszont kompletten hiányzik a tetőkárpit, a műszerfalat csúful elintézték néhány korai 200-as Ikarusból származó visszajelző, gomb, és mosógép-vízhőmérő belefaragásával.

A kürtgyűrű krómja döglött, a kormány több helyen repedt.

Meg ott az a szörnyű, fautánzatú tapéta, ráragasztva a műszerfalra… Broáf.

Eredetileg festett, elegáns lemezműszerfala volt ezeknek, így viszont borzalmasan csiricsáré. Aki ismeri a Dulovits Jenő-féle, zseniális fotográfiai könyveket (a harmincastól a hetvenes évekig több generáció azokból tanult fényképezni – én is), tudja, hogy bennük fel-felbukkan egy esőben készült kép egy ilyen Mercedes utastérből kifelé nézve. Azon jól látszik, milyen szép a 170 V műszerfala, Jenő bácsinak is ilyen autója volt ugyanis.

Sajnos a kibillenthető szélvédő gyönyörű, krómozott szárnyas csavarjai hiányoznak, borzalmas, rozsdás anyák fixálják az üveget.

Az utastérben megtalálom a benzincsapot is. Majdnem ugyanolyan, mint a régi Trabié, nem véletlen, az NDK-sok évtizedekig a Harmadik Birodalom technikájából éltek. Ezt se tegnap nyitották ki utoljára.

Azért persze menthető lenne az autó, nem is nagyon nehezen, pláne ahhoz képest, mennyi idős, és hogy mennyit élt Magyar-ták-országon. De az biztos, hogy párszor ki kellene utazni cuccokért a mannheimi börzére, meg az ebayon is lubickolni kéne kicsit. Hol vannak az ablaktörlők? Legalább az ablaktörlőmotor megvan, ez pozitívum.

Előkerül a pultról egy hatvoltos akku is, szerintem még a Mercié. Alatta pedig egy fél első futómű, az is mintha ehhez lenne való. Jut eszembe, megnézem alulról az autót.

Elférni nem lehet, lefeküdni nem merek, mert a végén még felfal valami szellem, vagy piramisbetegséget kapok. Inkább aládugom a gépet, lődözök szorgalmasan. A fotókról kiderül, hogy például a hátsó, lengőtengelyes futómű ép – nagy szó volt az ilyen megoldás a kizárólagos merev hidak korában (bocs’ Tatra).

Elöl nem sikerül jól alája lőnöm, de legalább látszik, hogy a hossztartó rozsdamentes. Ha nem is hiánytalan, de egészen egyben lévő autó ez. Imádnivaló az állapot, meggondoltam magam.

Kicsit most már sajnálom, hogy egyszer majd valaki elviszi innen, megszünteti a sok tákolást. Szép veterán Mercedest farag majd belőle talán, ugyanolyat, mint amilyenből van a németeknek másik ötezer. Ha viszont így hagyná, csak műszakilag tenné rendbe, megkapná ennek az emitt nyomorúságos, amott bizakodó, de mindenképpen küzdelmes és nyomoronc kornak a lenyomatát. Sajnos Magyarországon nem lehet beadni az ilyet a Muzeális Értékelő Bizottságnak. Ezért keletkezik nálunk mindenből egyen-csitti-fitti-veterán.

Persze biztosan beteg vagyok. Nekem a régi Zsigulik is jobban tetszenek, ha kis borostyános autóka van a kisipari váltógombban, ha tíz- és húszfilléresekkel tűzdelik körbe a műszerfali szellőzőt, és hosszú, ereszbe csiptetett ostorantennát tesznek a gyári helyére. A nyolcvanas évekbeli átalakítások már nem jönnek be, de azok az apró dolgok, amitől egy VAZ 2101 1974-ben orosz autóból magyar Zsigulivá vált, nagyon kellenek a lelkemnek.

Vágyom egy ilyen régi, béna, lassú, csőrös, külső sárhányós autóra, nem tudom, hogy lesz-e még, de életem nagy túrája lenne nyolcvannal bejárni Nyugat-Európát egy ilyenben, családostul, vigyorogva, mint barom. És sokkal-sokkal jobban élvezném, ha nem egy ujjlenyomatmentesre restaurált gépben utaznék, hanem valami olajos ronggyal ötvenszer alaposan áttörölgetett, műszakilag rendbe tett, de az előző tulajok kölnijét, bagófüstjét, hetven év illatait szivárogtató autóban tehetném. Egy kocsiban, amelyik emlékszik a hitleri érára, a romokra, Sztálinra, a kommunisták elcsalt hatalomátvételére, a Rákosi-korszak rettegésére, a bizakodó hatvanas évekre, a kispolgáriasodó, szuperbiztonságos, hétvégitelek-vevős hetvenesekre. Semmiféle szobor, épület, festmény, könyv nem beszél annyit, olyan ízesen az eltelt évtizedekről, mint egy megmaradt, folyamatosan átalakult veteránautó. Imádom ezt a Mercedest, már az is életre szóló élmény volt, hogy megtapogathattam.

Sajnos az érzelgősség könnyein immár vadul szörföző, torkukat köszörülő olvasókat vissza kell rángatnom a magyar rögvalóba, mert van egy Kati nénink is a sztoriban. Aki pénzt szeretne, viszont egyáltalán nem hatja meg a Mercedes. És baromira nincs tisztában az árakkal.

Pókhálóval belepve kitántorgunk az udvarra, fülünkben penész, szemhéjunk alatt csikorog a rozsdatörmelék, fogunk beazonosíthatatlan, negyvenéves vegyszerek kiszáradt mintáin ropogtat. Fura itt, kint, 2009-ben.

Miki hamar magára talál, a kezében már valami szikvizes üveg, most lejmolta. Sipos sem rest, kis erőlködésére övé lesz a legrondább olajos kanna a sok kopott pléh közül. És máris nyomul egy szépséges, csavaros tetejűre. Kati néni azonban tudja, mi az, ami ér valamit, eltökéltségéhez képest vattacukor a vídiafúró. Nem ad többet, el sem. Sipos meghátrál, a Borsi-klán visszavonulót fúj.

Még egy pillanatra megnézzük a nyitott szérűt (asszem, annak hívják ezeket a lábakon álló, hatalmas, csak tetőnek való fatákolmányokat) az udvaron. Míves fakeréken pihen meg a szemünk. Valami kétkerekű óriástalicskához tartozik, hatvan évvel ezelőtt ilyennel vitték a karalábét a piacra a kofák. Csodás szerkezet, látszik, hogy készítője úgy gondolta, generációkon át szolgálja majd a ződcséges famíliákat. Arról már nem ő tehetett, hogy megtört a hagyomány, és a hatvanas években a káposztadílerek Volgákba, majd Csajkákba, utána pedig 123-as Mercikbe ültek át.

"Akad ott négy is belőle, darabját odaadom ötvenezerért. Strapabíró jószágok, szép munka mind" – árulja a portékáját Kati néni, mintha bármi realitása lenne annak, hogy például streetsta holnaptól otthagyja a jól szuperáló Manager Toys RC-boltot, és a hétvégére már fel is csap lábi hajtású kofának.

Távoznánk, de Kati néni csalódott. Egyikünk sem vett elő hanyag mozdulattal húszmilliót a belső zsebből, hogy némi ásatási munka kíséretében holnap ellapátolja a Mercedest. "Mégis, valójában mennyit ér?" – kérdezi megint. "Nekem nincs ilyenhez katalógusom, nem értek hozzá, maguk mondjanak valamit fiatalemberek" – kérlel.

Beugrik, amit Miki mondott korábban, erre az autóra már vagy tizenöt éve rájárnak a reményteljes veterán-nepperek, már amikor közel engedi őket Kati néni. És mind leperegnek, mint a Tikkurilára felvitt száraz vakolat, Kati néni extra nehéz eset. Itt nem lesz helyes válasz, már tudom. Csak a kötelesség dolgozik bennem, megpróbálom a tények mezejére terelni a dolgot.

"Elugrom haza, a fiúk addig még itt megpróbálnak kunyerálni dolgokat Kati nénitől, én meg hozok egy katalógust" – terjesztem fel, és már a Pandában ülök. Húzatom a gépet, hamar megjárom, senki se fagyott meg.

Felütöm a 2003-as holland árkatalógust (ez a legfrissebb, amim van, Onschatbare Klassieker, két kötet, 1310 oldal) a Mercedesnél. Fecske, Ponton, Adenauer, elfagyott kezemben peregnek visszafelé a lapok, itt a 170 S, de ez még a háború utáni. Csak 1947-től 1953-ig, a Pontonig készült belőle vagy 130 ezer darab. Vissza még egy óvatos lapot. Nieuwprijs (1939) 2250 holland forint, írja a sillabusz a 170 V-re, most megvan. Ez volt az új ár. Mellesleg a productie aantal (gondolom a teljes termelés) 1936-tól 1942-ig: 74 964 darab.

Kati nénit nem hatják meg a finom részletek. "És akkor mennyit ér?" – tekintete pedig szemvezérelt Canon EOS 1D Mk III-autofókuszként a C kategória 18 100 eurós árán landol. Még a dupla csippanást is hallani vélem - "tiri".

"Nem, az az újszerű állapot, ami Nyugat-Európában sokkal jobb, mint amit mi gondolunk, Kati néni autója legfeljebb ez az A, ami 6300 euró. De az is komplett, hiánytalan autóra vonatkozik, tehát reálisabb lenne 4000-5000. 2003 után persze biztosan felmentek az árak, de most erős recesszió van, csak a nagyon ritka oldtimereket veszik meg jó pénzért, ezért szerintem most a százhetvenest kevesebbért lehet eladni, mint öt-hat éve. Ha valaki, itt Magyarországon jön, és azt mondja, másfél mila, hát oda kell adni. Pláne, ha a kocsi kibontásának költségét is állja" – tanácsolom, és közben arra gondolok, hogy az ilyen hiányos romokat nálunk mindig a leggazdagabb, legállhatatosabb, legvastagabb fuchszos, vérszívó gyűjtő veszi meg.

Ő ott terem azonnal, és az indifferens, az örökségen marakodó rokonságnak bemondja a nyolcvanezer forintot, amire általában rábólintanak. Nem egy Ponton-Mercit, háború előtti BMW-t láttam így elkelni. Nálunk mindenki óriási csodát remél, ha valamilyen közepesen érdekes tárgya van, milliókat vizionál, ha a háttérből fűti néhány dilettáns szomszéd, vagy rokon, mellesleg meg tényleg jön egy-két pozitív visszajelzés.

A realitásérzéküket némiképp elvesztett, ám kis pénzből éldegélő idősek még inkább ilyenek. Dupla, tripla, négyszeres árakat mondanak az értékesnek tartott autókra, amit az utódok öt-tíz-tizenöt évvel később, két kiló liszt áráért röhögve elsóznak. Nem hinném, hogy ezzel a Mercivel másként lesz. Hogy miért gondolom ? Hallgassák meg a konklúziót:

"Micsoda? Másfél millió? Fiatalember, négymillió alatt ezt el nem viszik innen. Ismerem én ezeket a katalógusokat, nagyon is tisztában vagyok az árakkal, lesz ennyiért vevő, ne féltsen maga engem" – zárja az ottlétet ellentmondást nem tűrő hangon Kati néni. Úgy látszik, amíg elvoltam tizenöt percet, kikupálódott autóárügyileg, nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt lehet. De azért khm-khm megint, mert ennyi zsetonért a mobile.de-n elég ígéretes darabokat találni, nézzék csak, itt van az egyik, és itt a másik.

16 500 euróért, ami alig több a Kati néni által kért négymillióért, pedig ilyen csodát árulnak, igaz, háború utánit, és dízelt, de azért minden nyál kiömlött a számból, amikor végigpergettem a képeit. Úgy kiszáradtam, hogy azóta kezelnek akut dehidratációval, most is lóg az infúzió a karomból.

Kati néni, higgye el, én lennék a legboldogabb, ha valami zsíros, újgazdag vevőről sikerülne levarrnia azt a nyamvadt négy gurigát, azt hinném, van igazság a Földön. De ennek egyáltalán nem látom esélyét. Előbb leszek én transzvesztita, természetes szőke, fiatal előadó, Waterloo-t (ABBA) énekelve egy ausztrál road movie-ban, minthogy ez megtörténjen. Mindegy, köszönjük a látogatást, egy kis pókhálót most is őrizgetek a bőrdzsekim varrásán emlékül, néha óvatosan megtapogatom. A Mercedesről való. Jó volt, remélem nem zavartunk. A 170-es pedig jól elpihenget még húsz évet, ennél sokkal nagyobb baja már nem lesz.

Apropó, ha mégis lenne valaki az olvasók közt, akinek dagadtra nyomja a sublót fiókját pár rongyos millió, mellesleg ért az ásatási munkálatokhoz, a cím a szerkesztőségben van. A pénz felmutatása ellenében átadjuk az elérhetőséget. Csak két és fél százalékot kérünk. Persze az utolsó mondat csak vicc,  voltunk gyerekkorunkban úttörők, mi ingyen segítjük az öregeket. Ha hagyják.

A bejegyzés trackback címe:

https://belsoseg.blog.hu/api/trackback/id/tr88968858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mx3 2009.03.01. 16:31:52

@kocapecas: De Maon. van a cabrio. Söt az eladással megbizott cég az érdeklödöt repülögéppel az eladohoz repiti. Lehet megnézem.

Csikós Zsolt 2009.03.01. 16:36:17

@qualitaet:
Figyi, én is láttam ezeket elég gyakran, elég tisztán emlékszem is rájuk, egyszer valami hirtelen véletlen folytán egy minisztériumi sofőr vitt is egy fél órát talán a Baconi, vagy melyik min. 280 SE-jével, de ha megnyúzol, akkor sem tudok rendszámokat mondani, maximum azt, hogy sima, egybetűe A-s kaptak a legnagyobb górék, a többi meg ilyen AE, AF, AH, AI volt. De hogy a számok is meglegyenek. A saját autómét sem tudom, mindig kirohanok a kútnál, hogy megnézzem, amikor matricát veszek...

bgyuszi76 2009.03.01. 16:57:27

@Hrzrasn: Igazából rohadtul nem érdekel, hogy elhiszed-e vagy sem. Én tudom a frankót, meg akartam osztani veletek, de kár volt. Amikor az euro előtti időszakról írtam, akkor arra is utaltam, hogy még egy ócska Golfhoz is nehéz volt alkatrészt szerezni, hiszen az osztrák bontott áru vámköteles volt, ezt meg nemigen lehetett errefelé szaladgálni látni. Tudod mit? Ne hidd el, sőt írd le, hogy hazudok, ha ettől jól alszol. Kérdezd akkor a postírót, hogy mennyibe van a legújabb állólámpása, aztán vesd oda, hogy hülye, hiszen annyiért vehetett volna valami új Mercit is! Gondolkodj, mielőtt megtalálsz valakit!

qualitaet 2009.03.01. 16:57:42

CSikós Zsolt

Az autópályamatricás szitu teljesen ismerős...
Az 3 betű 3 számos autóim rendszámianak néha a töredékére sem emlékszem.
Csak kölyök ill. fiatal kormban fogott ennyire az agyam a témában.

Az egy A-s tábla a hetvenes évek közepe fele megszünt.
Én is láttam ilyet, de nagyon homályosan emlékszem csak, egyfelöl nagyon kis pöcs voltam, másrészt(sajnos) kurva rég volt .

Csikós Zsolt 2009.03.01. 17:01:14

@bgyuszi76:
Nem, nem, azért nincs annyi, mint egy új Merci. Mint egy új, közepesen jól felszerelt Swift, mondjuk.

bgyuszi76 2009.03.01. 17:04:35

@Csikós Zsolt: ok, bocs, hogy felhoztalak példának. Te is ráköltöttél egy vagon pénzt, de évek alatt, ez meg még érzelmi alapokon is ment.

Csikós Zsolt 2009.03.01. 17:09:26

@bgyuszi76:
Semmi baj, nyugodtan. Csak pontosítottam.

Rob-úr 2009.03.01. 17:10:07

@theli:"Kati néni is bizonyítja, hogy a kor nem érdem, hanem állapot. "

Na mi van veled Sóbert Norbert?

Hrzrasn (törölt) 2009.03.01. 17:10:11

@bgyuszi76: 72 352 EUR = 21 647 636 HUF / 72 hó = 300 661 Ft havonta.

Meséld már el nekem, hülyegyerek, hogyan fizetett ki a fószer "apránként" havi 3 kilót. Pláne mikor az elôbb még arról hadováltál, hogy "a tulaj mindenben spórolni akart". Tudod kit nézzél hülyének a hazugságaiddal.

Azt is elmesélhetnéd, hogy egy "spórolni akaró" ember miért fizetné ki az autó piaci értékének HATSZOROSÁT a restaurációra.

bgyuszi76 2009.03.01. 17:10:21

@Csikós Zsolt: Amúgy Kati mennyiről tud?;-)

Csikós Zsolt 2009.03.01. 17:14:47

@bgyuszi76:
Ennyiről. Nálunk fillérre elszámlás van. És nincsenek titkaink egymás előtt. Szép lenne, ha lenne, asszem az én életvitelem mellett hamar összedőlne a ház...

bgyuszi76 2009.03.01. 17:16:16

@Hrzrasn: lsz felejts el. 1993-ban egy S280 8.250.000,-Ft volt. Ezt viszonyítsd. Kérdés: Lehülyéztelek? Te hogy jössz ehhez? IQ-d eléri a pozitívot? Sanszos, hogy nem. Jössz egy mai árral, 310 forintos euróval... Hallottál arról, hogy volt 25 forint is a DM? Nem a drogériára gondolok.

Hrzrasn (törölt) 2009.03.01. 17:19:36

@Csikós Zsolt: Az a Swift egy alap S-Klasse árának hetede-nyolcada, kb. az a reális.

bgyuszi76 2009.03.01. 17:20:03

@Csikós Zsolt: bocs, ez csak egy rossz poén volt.

qualitaet 2009.03.01. 17:29:19

Nem akarok beleugatni semmibe, de 25 forint a DEM feketén 1986-87 fordulóján volt. '93 vége fele már vastagon 65-ért osztogatták...

Hrzrasn (törölt) 2009.03.01. 17:34:50

@bgyuszi76: "1993-ban egy S280 8.250.000,-Ft volt. Ezt viszonyítsd."

Mennyi is volt akkor az átlagfizetés, Einstein? :) Na AHHOZ viszonyíts.

"Lehülyéztelek? Te hogy jössz ehhez?"

Aki azt akarja itt beadni, hogy bárki is kifizette egy új S-Klasse árát egy 170esért (ami a Merci-veteránok fapadja, ára hatoda egy S-osztályénak), az egész egyszerûen hülye. Az autókhoz legalábbis síkhülye vagy, és a mások által neked beadott baromságokat itt tudásként próbálod elôadni. Nem fog menni.

streetsta · http://managertoys.hu/ 2009.03.01. 17:39:27

@Hrzrasn: Kollega, pont erről beszéltem. Tedd meg légyszíves, hogy két perccel tovább ülsz a gép előtt, amikor a kommenteket írod, és egy kicsikét cizelláld már a mondataidat. Úgy dobálózol itt a jelzőkkel, mint a sarki kocsmában a kannásbortól beállt törzsvendégek.
Nem kell elhinni, amit a másik mond, meg egyetérteni sem, de vedd már a fáradságot, és egy kicsit kultúráltabban osszad meg a véleményed. Komolyan mondom, hogy nem felemelő, ha az ember ilyen szövegeket olvas.

Herman 2009.03.01. 17:42:45

@qualitaet:

Szerintem akkoriban csak a pártkáderek, és a hívő kommunisták juthattak luxus kocsikhoz. A pórnépnek a trabi is luxus volt.

Tehát, ti is MSZMP párttagok voltatok minimum...

m.a 2009.03.01. 17:50:56

@qualitaet: Ez a rendszámlista nagyon durva :))

Fotók nincsenek?

Hrzrasn (törölt) 2009.03.01. 17:53:34

@streetsta: Bemutatom új barátodat, a PageDown gombot.

"Komolyan mondom, hogy nem felemelő, ha az ember ilyen szövegeket olvas."

Számomra meg baromságokat és összeesküvéselméleteket olvasni nem felemelô.

Hrzrasn (törölt) 2009.03.01. 17:55:30

@Herman: Nyilván mindenki párttag volt, aki nálad többre vitte.

streetsta · http://managertoys.hu/ 2009.03.01. 18:09:40

@Herman: Ez konkrétan így, ebben a formában nem igaz. Ilyet csak és kizárólag olyan mond, aki semmit nem látott abból a korból. Pontosan annyi valóságtartalma van, mint kijelenteni, hogy tisztességes úton nem lehet meggazdagodni. Voltak akkoriban is emberek, akik szerencséjükkel, kitartásukkal, tudásukkal, esetleg kapcsolataikkal többet el tudtak érni mint mások. Az meg csak innen a távolból tűnik olyan fenenagy disznóságnak, hogy valaki párttag volt. Sokan voltak úgy párttagok, hogy egyszerűen csak beléptek, mert szinte előfeltétel volt az adott munkához, vagy az előremenetelhez.
Hidd el, voltak elegen, akik maszekként, külföldi külszolgálatot teljesítőként, vagy egyszerűen nyugati rokonok itthoni rokonaként birtokolhattak egy ilyen gépet, anélkül, hogy embereket nyúztak volna.

MintaMókus 2009.03.01. 18:10:18

@streetsta: hamár, akkormár. Bár nyilván nyugodtabb vagyok, mint Hrzrasn, de ez a csávó már kicsit idegesítő. Neki miért nem magyarázod el, hogy ne itt nyomja a süketet? Ha végigolvasod a kommenteket: először felhívták rá a figyelmét, hogy téved. Erre minősíthetetlen stílusban közölte, hogy kb. mindenki bekaphatja, aki nem hiszi, mert ő szarta a szent grált. Én nem vettem volna fel, de ezzel nincs mindenki így. Ha valaki nyilvánvalóan hülye, és ezt még nyilvánosságra is hozza, akkor számítson rá, hogy valaki le fogja hülyézni. Tehát kéretik az igazságosztó szerepet kiterjeszteni, és megmondani a bgyuszi76-nak, hogy hülye, és vezesse már le excelben a hülyeségét, de addig maradjon csöndben. Szóval? Lépsz, vagy lépsz? :) VAgy továbbra is a hülyéket véded?

Szabbbika 2009.03.01. 18:11:05

Kedves Kati néni!

Észpárbajt, fegyvertelen emberrel nem vívok..

Herman 2009.03.01. 18:11:13

@Hrzrasn:

Mit akarsz ezzel mondani?

Ez az igazság. A Kádár-érában csak a csókosoknak ment jól. Az átlagos melósoknak a trabi volt a maximum, az értelmiségieknek, "középrétegnek" meg a zsiga.

Szerintem nem sértő, amit írtam.

MintaMókus 2009.03.01. 18:16:35

@Herman: nem sértő, de nem is igaz

karlov 2009.03.01. 18:21:42

Hát nem semmi jól el szórakoztok egymással.

Ez a78. rendszámtábla fejből nekem elég perverz dolognak tűnik az autó meg a néni is elég érdekes jelenség...

Macskanátha 2009.03.01. 18:22:25

@qualitaet: Én tíz év körüli voltam az 1980-as évek elején, és tényleg borzasztó kevés nyugati autóra emlékszem, azok is főleg VW Bogarak, Ford Taunus-ok, korai szériás Opel Rekord-ok, és Fiat 127, 128, és 500-asok voltak. Ezért emlékszem máig is jól arra a 70-valahányas Cadillac El Dorado Coupe-ra, amely kb. 1980-1982. között igen gyakran ott parkolt a Liszt Ferenc téren, a Zeneakadémia előtt. Fehér színű volt, piros bőrfotelekkel, csillogó króm dísztárcsákkal, és a hátsó szélvédőjén valami amerikai autószervízt és garázst hirdető matricával. Egész futurisztikus látvány volt akkoriban, pláne, ha még beparkolt mellé egy szó szerint fele akkora Kis Polski, ami akkoriban gyakran megesett arrafelé... :-))
Kati néni: vannak ilyenek, de néha van példa az ellenkezőjére is. A haveromék tavaly vettek egy telket a Velencei tó mellett, Gárdony környékén. Egy idősebb nő volt az eladó, és miután megkötötték az üzletet, látták, hogy nem a nyaraló az egyetlen épület a telken, áll rajta egy elég nagy méretű, de jól láthatóan házilag összeépített garázsféle. Persze kérdezték, hogy mi van benne, a válasz az volt, hogy lim-lomok, a néninek nem kell onnan semmi nyugodtan dobják ki ami nem kell. A tényleg sok lim-lom mellett állt bent egy Volkswagen T-2 "Hippibusz" is, mint kiderült 1970-es évjáratú, ami 1993. óta, vagyis akkor már 15 éve bent állt a sufnigarázsban. A története is eléggé hasonlít a Merciéhez: nem ment át a műszaki vizsgán, ezért - akkor még működőképesen - leállították a garázsba, hogy majd lesz vele valami. A tulaja a néni bátyja volt, aki nemsokkal később meghalt, a néninek pedig sem jogsija, sem érdeklődése nem volt a vén VW busz iránt, így maradt minden a régiben. A busz relatíve jó állapotban van a közel 40 éves korához képest, persze vastagon áll rajta a por, egy gramm levegő sem maradt a gumikban, úgyhogy a felniken áll, és nyilván sok mindent ki kellene cserélni benne ahhoz, hogy működjön. De nincs szétrohadva, és "pimpelve" sem, tehát minden gyári rajta, pl. mindkét eredeti kulcskészlet ott lógott bedugva a gyújtáskapcsolóban. Egyelőre nem lehet még tudni, hogy mi lesz a sorsa, válság idején kockázatos pénzt ölni bizonytalan dolgokba, de pozitívum, hogy itt a néni nem akart nyerészkedni rajta, ingyen adta oda, és annyit biztos megért! :-))

Süni25 · http://www.eakft.hu 2009.03.01. 18:22:40

@Ubul1: Marton papa VW-es körökben hirhedt egyén. Érdi, és bp-i lelőhelyein több VW-Porsche veterán ritkaságot rohaszt (Karmann Ghiákat, T1-eseket, stb). Soha semmit nem ad el, ha igen, azt szemránckrém áron.

w211 2009.03.01. 18:26:57

@Csikós Zsolt: Csak egy kérdés:95-ben vettem amerikai kiadású w114 280coupe,a rendszáma AL-15-00,megvan ma is arendszám a műhely falán,akkor ez mi lehetett?
A hátulján belenyomva: Belügyminisztérium tulajdona
Kis kötekedés:Kibillenthető szélvédő nem szárnyas csavar?

2009.03.01. 18:31:08

B@zd meg, b@zd meg, ezt mondom én itt. Egész nap a pályát pucoltuk a hajtányoknak hazajövök és ezt kell olvasnom. Kati néni, de sok Kati néni van a világon.

Zsolt: volt két Fecske Tápiószecső-Magdolnatelepen. Egy kék egyben és egy zöld darabokban. Egy ideig az üllői Fiat bontóban volt a kék. Mi lett vele, szerintem tudod melyik autóról van szó.
Úgy szerettem volna megvenni.

Leadfoot 2009.03.01. 18:32:22

Kíváncsi vagyok hány érdekes veterán autó alussza még hosszú - és talán örök - álmát mindenféle poros, pókhálós, eldugott melléképületben.

w211 2009.03.01. 18:34:58

@w211: Bocs :Szárnyas anyát akartam írni,de akkora itt a zűrzavar....Megjött anyósom:-)))

loláb 2009.03.01. 18:35:53

@Herman:

Ez nagyon nem így van. Az boldogult, akinek volt bátorsága ahhoz, hogy otthagyja a havi fixet, és a megszerzett tudását a saját hasznára fordítsa.
De nem is annyit dolgoztak, mint a havi fixért.

Persze voltak ennek is buktatói, de aki életrevaló volt, és mert váltani, annak többségében bejött.

Jetfighter 2009.03.01. 18:49:00

Verset most nem kértetek, de ha egyszer a művészet eget kér :) Vegyétek egy kétbalkezes buherátor tisztelgésének az elhivatott mesterek előtt. (Mindennemű hasonlóság vélt vagy valós személyekkel kizárólag a véletlen műve.)
Ím:

A reparátor

Őseimnek minden car-ja
Garázsban áll, rozsda marja,
Marja még, de fölragyog!
Én reparátor vagyok!

Buherálás csak az élet.
Van életem, mert remélek.
És a dízel földohog:
Én reparátor vagyok!

Készítsed, komám, a lámpát,
Kell majd egész éjszakán át!
Mégse járhatok gyalog...
Én reparátor vagyok!

Tán egy Corollával éljek?
A Swiftesek is henyélnek.
Tankolnak, oszt' jó napot.
Én reparátor vagyok!

Van, igaz, egy tudományom,
Ebben párom ritkán látom:
Crován bőgőzni tudok.
Én reparátor vagyok!

Tisztelettel így adózok.
Vagyonom: vénhedt batárok.
De adósságom se sok -
Én reparátor vagyok!

Mit törődöm az i-Drive-val?
Az i-Drivenak száz bajával?
Kézi index nem dadog!
Én reparátor vagyok!

Ős kocsival, ős garázsban
Éltemet elbuheráltam:
Mennybe visznek Adlerok.
Én reparátor vagyok!

malenykij polgar · http://mbybk.blog.hu 2009.03.01. 18:49:44

@volgapierre: Én pont azt írtam, hogy nem Kati néni diktálja az árakat. Nem értem, miért akarod nekem még egyszer elmagyarázni.

streetsta · http://managertoys.hu/ 2009.03.01. 18:51:09

@MintaMókus: Félreértesz valamit. Nem akarok igazságot osztani, nem állítom, hogy bgyuszi76 igazat mond (bár azt azért el tudom képzelni, hogy azt mondja, amit neki mondtak, csak legfeljebb a forrásai torzítottak egy kicsit, mikor a nagyságrendről volt szó). Pusztán csak azt jeleztem, hogy Hrzrasn gyakran beszél úgy a vitapartnereivel, ahogy valószínűleg egyrészről nem szeretné ha mások beszélnének vele, másrészről amilyen stílust egészen biztosan nem ütne meg szemtől szemben. Tudom, hogy nagy a csábítás, hogy az ember a gép mellől csak úgy belekiáltsa a világszéleswebbe, hogy anyád, de ha szabad kérnem, ne itt.
Olyan jó dolog, ha egy normális, klassz közösségben beszélgetni lehet, meg cserélni az eszmét, hadd ne kelljen már mások fröcsögésétől ökölbeszorult gyomorral olvasni a kommenteket. Ráadásul a Page Down gombot sem szeretném másra használni, mint amire kitalálták.

zalkapone 2009.03.01. 19:10:10

@Macskanátha:

Eddig is tudtam, hogy Gárdony fasza hely, de hogy ennyire!? Nyáron nagyot lehetne szakítani egy ilyen busszal, ha meg van csinálva szépen!

papracing 2009.03.01. 19:38:13

Ismét nagyon kúúl. Grat!

Csikós Zsolt 2009.03.01. 19:50:21

@Herman:
Nincs igazad, röhögni fogsz, baromi sok külkerskedőnek, meg sportolónak, meg maszeknak is volt nyugati autója a hetvenes-nyolcvanas években, nem voltak párttagok.

A hatvanas években meg az autópark jó részét a külföldi rokonoktól 5-10 évesen megkapott nyugati autók alkották. Nézegess hatvanas évekbeli autó-motorokat, megdöbbensz majd, milyen színes az utcakép. Aztán persze alkatrészek híján ezek a nyugati autók is gyorsan elpusztultak, elég volt olykor egy spéci megszakító, fékalkatrész hibája, és már állt is...
Olyankor vette meg a nepper bagóért, belebuherált Zsigulit, Dácsiját, Wartburgot. Szar lett, de ment, ő meg fogott a nyugati verda eladásán. Dobi István út, ha mond valamit.

Csikós Zsolt 2009.03.01. 19:56:05

@Herman:
Ez tényleg egy rendkívül erős egyszerűsítés. Aki pedig a Horthy-érában volt bármi, az mind fasiszta volt, aki Ferencjóska alatt, az nem tudott magyarul, csak németül, Mátyás király alatt pedig kizárólag tiszta szemű, egyenes szándékú, derék tisztviselők voltak, a papok meg azt sem tudják, hogy van a nők melle.

A sztereotípiák és a skatulyák megkönnyítik a világ megemésztését (és ezek kreálásában igen jók vagyunk világviszonylagban is), de nem visznek közelebb az igazsághoz. Nincs igazad, de hitvitába kár belemenni, mert ha ez a hited, ezer ellenpélda sem fog megtéríteni. Alapvetően mindegy is, az a kor elmúlt, már lehet nyugati autót venni. Csak most éppen nem érdemes. Keletit se.

Csikós Zsolt 2009.03.01. 19:58:53

@w211:
Igen, emlékszem is, volt egy csomó amerikai kivitelű 116-os meg 123-as a flottában később. Fogalmam sincs.

nevem 2009.03.01. 20:01:39

Elsikkadt itt a nagy vitában, hogy vajon ki a csudáé lehet Magyaroszágon az a flotta, aminek ez a kép csak egy részét mutatja:

i24.ebayimg.com/07/m/000/a4/f6/bd3d_27.JPG

Csikós Zsolt 2009.03.01. 20:02:31

@Matiz:
A kéket a Gyula (Vörös, szegény) vette egy vajszínű mellé. Iszonyúan romos volt, de telis-tele volt használható alkatrészekkel, valami 250 körül fizetett érte. Mindig mutogatta, hogy a vajszínű, ami egész jól nézett ki, 800 ezerbe került, és ugyanannyit kellett volna költeni rá, mint a kékre. Aztán csinált magának egy fehér 220S-t még halála előtt, én olyan finoman működő Fecskében nem ültem. 160-nál nem volt hangja. A Mayer Gyuri csinálta neki, aki most 170-es kabrióval bérautózik, meg van egy érdekes, kabriósított régi Opel Rekordja is. Az egy elképesztően ügyes restaurátor.
A kéknek nem tudtam mi lett a sorsa.

nevem 2009.03.01. 20:03:39

A piros 500-as rendszáma nagy eséllyel OT-1717.

Csikós Zsolt 2009.03.01. 20:06:52

@nevem:
Varga Jenő bácsié. A fiait nem érdeklik túlzottan az oldtimerek, ő túl van egy agyvérzésen, számot vetett a dolgaival, árulja, hogy a pénz megmaradjon belőlük. Sajnálom, igazán szép dolgokat szedett össze, én biztos megőrülnék (vagy megőrülök majd), amikor a fiaim karaoke-sztárok lesznek Új-Zélandon, vagy elmennek indinánrezervátumba musztángot tenyészteni. De ez benne van a pakliban.

2009.03.01. 20:12:10

Egy darabig ott poshadt Üllőn, aztán amikor a telepet kiseperték eltűnt.
Sajnálom nagyon. Egy álom marad nekem az az autó.

szemeteske 2009.03.01. 20:24:07

A szomorú/vicces az az egészben, hogy ha Kati néni itt hadakozik, meg milliókat követel, de ha eltávozik akkor az örökösök 200-ért odaadják ezt a "romot" az első arra járó neppernek.
Hiába, mindig mondom: "nem a gyerek a problémás, hanem az öreg..."

MintaMókus 2009.03.01. 20:26:38

@Csikós Zsolt: és akkor azt se felejtsük ki, hogy már akkor is ment a mutyi. Megvettek itt valami ezeréves tönkrement szar mercit, aztán a német meg ittfelejtette az újat. és hogy ne kelljen vámolni szépen kasznicsere, meg motorcsere, aztán hajrá. Nagyon sok autót hoztak be magánszemélyek jugoszláviából alktrészként feltüntetve. így sikerült olyan remek autókat összehozni, mint 1967-es fekvőlámpás merci például... érdkes volt akkoriban az ügymenet. fődarab cserénél nem kellett feltétlenül bemutatni az autót. De például lehetett olyat is, hogy ha papíron új volt a motor, vagy a kaszni, akkor átírták a gyártási évet. Pénzt meg lehetett kersni akár úgy is, hogy az ember befizetett 4-5 trabira. a várakozás több év volt, így az a nemnormális helyzet állt elő, hogy a használtautó nemegyszer drágább volt, mint az új.

bgyuszi76 2009.03.01. 20:40:27

@streetsta: kösz
@Hrzrasn: Csak annyit akartam jelezni, hogy ha valamit nem magad csinálsz, nem tudsz jól kijönni belőle. 1993-ban egy OSZTRÁK átlagfizetésről nincs semmi infóm. Lehet, hogy hülye vagyok az autókhoz, de én legalább ültem (nem vezettem) már ilyenben. Már megszoktam, hogy itt is mindig megtalál valaki valakit, bele lehet kötni az élő fába is. Örültem, hogy valaki foglalkozik ezzel a típussal is, megosztottam egyetlen élményemet vele, erre belekötsz egy apró részletbe, bunkó módon. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy innen is helyreállítható, de már 1993-ban sem volt könnyű, sokáig tartott, és sokan már abbahagyták volna, ha megnézed a hírdetéseket, van elég félbehagyott. Lehet, hogy jobban járt volna Ed Chinaval, le lett volna gittelve, meg festés, aztán kész van 5000 fontból. Most megkeresem az ürgét, szólok neki, hogy legközelebb hozzá vigye. Biztosan nem fog rám hallgatni, hiszen hülye vagyok hozzá.

kocapecas 2009.03.01. 20:57:21

@Csikós Zsolt:

Nem Hodosi Gábor a Varga Jenő helyett?
a cikkben ez van!

Hrzrasn (törölt) 2009.03.01. 21:13:08

@MintaMókus: "Ha végigolvasod a kommenteket: először felhívták rá a figyelmét, hogy téved."

Mutass egyetlen embert, aki egy cca. 14.000 EUR piaci értékû autó áráért (170V) kicsengeti egy új S-Klasse árát (72.000 EUR).

Ha nem tudsz ilyet, akkor kussolj.

Zoltn · http://macipiac.blog.hu 2009.03.01. 21:23:10

Csikós, ajánlom figyelmedbe:
translate.google.com

"productie aantal"~"gyártási szám"

Amúgy zseniális a cikk, otthagytam érte a vasárnap esti filmet! :)

kokal 2009.03.01. 21:30:51

@qualitaet:

Szia! Nem is voltunk messze a Kóbortól, ZU-70-14, igaz ez egy Skoda 120l volt 1978.02.08-i debreceni Merkur-os átvétellel.:)
Nagyon jó volt ez a kis visszaemlékezésed, nekem így még gömbölyűbb volt az időutazás!

Hrzrasn (törölt) 2009.03.01. 21:31:06

@bgyuszi76: "Kérdezd akkor a postírót, hogy mennyibe van a legújabb állólámpása, aztán vesd oda, hogy hülye, hiszen annyiért vehetett volna valami új Mercit is!"

Érdekes, mikor kijavították ezt a baromságodat, hogy hát azért a veterán merciért a büdös életben nem kapsz újat, milyen gyorsan csend lett :)

Nekem meg ugyanezt a baromságot (csak 170essel) már huszadszor próbálod beadni.

Nem vagy te egy kissé tudathasadásos?

Lilarépa · http://lilarepa.hu 2009.03.01. 21:38:44

Vannak ilyen fura emberek. A sashegyen (XI. - a telekár, az olyan 50MFt+ kategória most) van egy telek, amelyen a tulajdonos roncs autókat (főleg skodákat tart). Az egész telek egy nagy putri, undorító rohadás..
Jellemző, hogy még az utca is szűkebb előtte, gondolom a kerületnek nem volt türelme elperelni tőle azt a pár métert. Valószínűleg egy ugyanilyen konok öregember tartja ezeket a cuccokat, gondolom értelmesen beszélni nem lehet vele (pedig a telek árából tarthatna vidéken 10x ennyi szar autót is :D), ergó addig marad a szemétdomb, amíg meg nem hal, és utána valaki fel nem számolja.

kokal 2009.03.01. 21:42:13

@Csikós Zsolt:

A fater 66-ban vett magának egy Lloyd Arabellát, 891 cm3-es boxermotorral, nem volt párttitkár, csak egy frissen végzett egyetemista. A nagyim pedig, mint maszek fodrász támogatta az álmait.
A napokban láttam egyet itt: www.veteranautocsodak.hu/eladoveteranok.htm , nagyon elgondolkoztam rajta...
Sajnos a miénket is elvitték még a hetvenes években pár ezer forintért, miután megrepedt a hengerfeje. Előtte persze évekig állt a garázsban,mi hancúroztunk benne még hátulgombolósként az unokatesókkal.

MintaMókus 2009.03.01. 22:15:45

@Hrzrasn: azt ugye tudod, hogy szövegértésből most csúnyán elkaszáltad magad? Én veled értettem egyet az árral kapcsolatban, és téged védtelek te egyszerű lélek teee.
Most megengedem, hogy bocsánatot kérj :)

T-boy (törölt) 2009.03.01. 22:26:18

Nálunk/80000-es város/a 60'-as években
2 db Merci volt,időnként cserélve.
Kettő "maszek",kisiparos tulajdonában.
Egészen biztos,egyik sem volt párttag..

"Katinéni"-hez viszont nekem is volt
szerencsém.Egy évig jártam a nyakára
egy 750-es oldalkocsis BMW miatt.
A haverom tovább bírta fél évvel,az
övé lett.Szerencsére akadt egy NSU,
így utólag nem bánom.

Csikós Zsolt 2009.03.01. 22:43:03

@Csikós Zsolt:
Bocsánat, a fiát és a lányát nem érdeklik a veteránok. De érdemes tőle venni, azok korrekt autók. Csak jó drágák, mert igazi gyűjtői cuccok.

Csikós Zsolt 2009.03.01. 22:45:42

@Zoltn:
Tudom, hogy a productie aantal az, ezt még találgatni se kellett, adja magát. Csak gondoltam a folklórérték miatt benne hagyom. Én se gondoltam, hogy a hengerűrtartalom, meg akkor nem a darabszám magyarázatához írtam volna. Nem kell mindenhez google fordító... :-) Még Babelfish se.

frenki 69 2009.03.01. 23:00:48

Kedves Csikós kollega !
Az autó érdekel,segíccsük a szegény nyugdijasokat na persze jutalék sem gond...van zsé.De akkor tényleg lenyomja a Waterlót flitteres pólóban meg magas sarku csizsmában ?
Nekem megér 4 millát..

ommm 2009.03.01. 23:17:37

nyunyógomez 2009.03.01. 15:05:03
Ugye nem te vagy az a srác, aki tavaly megpróbálta elsütni a nem létező kertben álló nem létező autót, amiért lement 4 ember trélerrel és se ház se kocsi?

Dzsony 2009.03.01. 23:36:09

Én is hányszor elmerengtem azon, hogy mennyi csodát lehetne találni, ha az ember végigjárhatna minden házat a pincétől a padlásig. Még az sem kizárt, hogy az utcánkban egyik szomszéd hátsó sufnijuában ott porosodik egy alsólámpás Vespa valahol, csak már senki nem emlékszik rá, meg ha igen, akkor le..ja. Mondjuk erre azért kicsi az esély, de legalább egy Pille utánfutó, vagy valami...
Egyébként Katinéni és a Mercedes története tipikus!
Én is hányszor láttam, hallottam hasonló szitut. Emberünk évtizedek óta rohaszt valamit a sufnijában, amivel soha nem fog csinálni semmit, de ha esetleg valaki meglátja a fantáziát a járgányban, akkor rögtön kiderül, hogy az egy nagyon ritka és nagyon értékes veterán jármű, aminek az értéke csillagászati, szinte forintban nem is kifejezhető. Szóval nem akarja elkótyavetyélni, és különbenis ha nem adnak érte annyit, akkor elviszi más, vagy majd ő megcsinálja, és akkor még sokkal többet fog érni!
Aztán a legtöbb esetben ott rohad el a járgány, vagy megörökli valami unokája, aki az első lomtalanításnál kidobja a pi...ba.
Egy ismerősöm nem régen mesélte, hogy a szomszédja meghalt. Nagy gyűjtő volt az öreg, bár használni nem nagyon használt semmit, de el sem adott ingyen sem meg pénzért sem. Az unokái megöröklték a garázsát. Hozattak egy konténert, és oda bele mindent. Volt ott komplett enduro Simson, Pannonia, régi rádió TV, lyukas gumicsizma, bicikli... Amikor meghallottam azt hittem hülyét kapok! A Simsonról annyit tudok, hogy az ismerősom fia még évekkel ezelőtt csak a nyálát csorgatta, hogy had menjen vele egy kanyart. Nem adta oda neki az öreg, mert "A taknyos gyerek csak kifingatja, vegyen neki motort az apja!"
Az örökösök csak annyit nyilatkoztak a motorról, hogy: "Á az már tök rossz volt, lapos volt a gumija is!"...
Hát inkább nem is folytatom, mert még mindig hullik a hajam, ha rágondolok, és még mik kerültek a konténerbe... Népünnep volt a cigányoknál, amikor kiboritották a méhbe!
Szóval visszatérve a Mercire, Katinéni összetehetné a kezét, ha valaki kicsengetne mondjuk nyamvatt egy gurigát azért az autóért, és mindenki jóljár. A Merci talán megmenekül az enyészettől, az öreglánynak meg kiürülne a sufnija, és számolgathatná a pénzt élete végéig. Ennyit zsét úgyse látott még egyben, de ezzel a felfogással nem is fog!

qualitaet 2009.03.02. 00:44:40


Herman

Véletlenül sem sértődök meg, hisz annyira butaságot beszélsz...

Az anyai nagyapámról egy épitész irodát és egy komplett manufaktúrát, no meg egy széchenyi-hegyi villát rántott le az állam 1947-ben. (utóbbit igencsak fondorlatosan és egy rendes ember hathatós segítségével visszaszerezte)
"Valamit" azért persze sikerült nekik is elrejteniük.

Noha akkoriban csecsemő volt,képzelheted ennek tükrében Anyám mekkora "kommunista".:))))))

Apámról meg csak annyit, hogy ha akart volna sem lehetett eleinte párttag mert friss diplomásként kikerült a Szovjetúnióba továbbtanulni ahonnan valami hülye csíny miatt hazazavarták. Automatikusan politikailag megbízhatatlanná is minősítették.
Ugye van fogalmad, kedves Herman mit jelentett ez 1950-ben?!
Meg volt róla győződve, hogy Ávósok veszik majd le a vonatról a Keletiben.

Nem így lett,sőt a krónikus szakemberhiány miatt azonnal állást kapott egy nagyvállalatnál.
Itt viszont pont, hogy a saját szorgalma, tudása és többszörös nyelvismeretének "áldozata" lett.
Két évvel később szó szerint -ezt úgy értsd ahogy írom- utasították, hogy elvállaljon egy külföldi munkát, neki meg ugye a politikai priusz miatt kuss volt a neve.
A cél egy igen távoli és cseppet sem demokratikus ország volt. Hét teljes évet húzott ott le sikert sikerre halmozva. A végén már az itthoni főnökei pitiztek, hogy maradjon. Arról nem beszélve, hogy a kinti évek alatt nem elbaszta a pénzt, hanem mindenféle egzotikus műkincset (ahogy lekommunistáztad úgy ezért nyilván primitív módon lezsidózod -ez sem nyert)vásárolt konténerszám.
(Semmilyen írott vagy etikai szabályba nem ütközött, sőt a korabeli iskolázatlan vámosok olcsó "szuvenír"-nak, "virágtartó"-nak, ill "színes szőnyeg" -nek minősítették ezeket. Évekkel később meg be sem kellett hozni mert hazafelé jövet CH-ban vagy D-ben úgy átvették mint a cukrot)
Hazajövetelét ('59) követően meg igencsak fordult a kocka.
Neki könyörögtek hogy ide vagy oda menjen ki, üzletileg ráncba szedni a dolgokat.
Max. egy-két éveket volt utánna kint mert mindig másutt volt szükség rá.
Ráadásuul volt, hogy csak dupla fizetéssel(1964!!!) tudták rávenni, hogy itthon hagyja a bátyámmal terhes, 19 éves Anyámat...
A fene nagy rábeszélés közepette gondolhatod hányszor merte bárki is szóba hozni az esetleges párttagságot.
Pont leszarták a pártonkívüliségét.
A rendszernek a devizazszerzés mindenek fölött állt.
Nagy ívben szartak ilyenkor az ideológiai kérdésekre, effelől egészen nyugodt lehetsz.

A hetvenes-nyolcvanas években ugyanezt eljátszotta párhuzamosan a KGST- vonalon is. A profi kollégáival nem egyszer fondorlatos,Nyugaton tanult módszerekkel,tárgyalásban -szó szerint- csapdába csalták ill. térdre kényszerítették ostoba és primitív szovjet delegációt, kieröltetve a számunkra kedvező feltételeket.

Még egy tipikus story az időszak megértéséhez és hogy mi múlik azon ha valakit megbecsülnek és messze nem csak lopással vagy pártfunkcionáriusként lehetett nagy pénzt keresni vagy jó autóban ülni.

1986-ban volt egy környezetvédelmi konferencia ahová több nyugati cég valamint Magyarország ill. a keleti blokk iránt érdeklődő üzletemberek is eljöttek.
Itt a fogadáson Apám puszta véletlenből szóba elegyedett egy svájci üzletemberrel akinek a felesége is rögtön kiszúrta a nyelvtudásban és megjelenésben a funkcionáriusfeleségektől igencsak különböző Anyámat.
Kiderült, hogy a svájci úrnak egy nagyon komoly piackutató cége van, többször próbáltak már a Szovjetúnióban tárgyalni de sosem jutnak tovább a titkárnőknél.
Apámnak ezek semmiből nem álltak,hisz a delegációkban nem egyszer miniszterhelyettesek is voltak akik privátban imádtak Magyarországon lenni és az évek alatt baráti viszony is kialakult.
Innen csak egy ugrás volt, hogy Fater legyen a svájci cég kelet-európai képviselője.
(Én meg örültem, hogy itthon rá tehettem a kezem a parlagon maradt autójára :) ) Az anyacég pedig rendkívül elégedett volt, hogy Moszkvában vagy más városban sorra nyílnak a bürokrácia kapui és akadálytalanul készíthetik a tőlük rendelt tanulmányokat.
A cég hétszámjegyű összegeket zsebelt be CHF-ban az Ő munkájának köszönhetően.
Egy alkalommal kinnt volt Baselben rapporton, hogy megbeszéljék az esetleges lengyelországi terjeszkedést.
Apám finoman pusztán annyit bátorkodott megpendíteni , hogy oda már kocsival kell járkálni, méghozzá sokat ezért milyen formában képzelik az üzemanyag és amortizáció elszámolást.
A pofa megkérdezte : "Milyen kocsija is van?"
-BMW, válaszolta Fater. (Egy '84-es 323i volt, de a tipust nem is firtatták.)

"Jó, akkor maradjon két napot mert holnapután átadjuk önnek az egyik autót szolgálati célra"

Nos, így lett Neki tök váratlanul NULLA forintért egy két hónapos E32-es 735i-je 1987 tavaszán egy év használatra.
Utánna meg röhögve vett egy új 535i-t abból a honoráriumból amivel nem lopott és nem károsított meg senkit, kommunizmus ide vagy oda!!!

Egyébként amikor a hatvanas évek második felétől két Mercije is volt egymást követően (220d/280se) egy nagyon kedves barátja finoman megkérdezte, hogy nem tart-e at irigyektől.

Ekkor született a számomra örökbecsű mondása:
(Az irigy, és áskálódó emberekre vonatkozott)

"Nézd, X! Én általában két csoportba osztom a kollégákat: Az egyik felük elmehet a picsába a másik részük meg kinyalhatja a seggemet!
-Jó,jó de azért vanak mások is...

Hogyne! Azok választhatnak...

G.Szabolcs 2009.03.02. 09:08:12

Sziasztok
Ha a 1.2 Millióért oda adná akkor elvinnénk, de sajnos jelenleg tényleg nem ér többet.... Késobb is max 1.5 De a képekről látszik, hogy NAGYON hiányos. Igazábol csak donornak mér nem valószinű, hogy jó, inkább csak alkatrésznek

Elérhetőség
www.silvergarage.hu

Marianer 2009.03.02. 10:07:47

"És sokkal-sokkal jobban élvezném, ha nem egy ujjlenyomatmentesre restaurált gépben utaznék, hanem valami olajos ronggyal ötvenszer alaposan áttörölgetett, műszakilag rendbetett, de az előző tulajok kölnijét, bagófüstjét, hetven év illatait szivárogtató autóban tehetném. Egy kocsiban, amelyik emlékszik a hitleri érára, a romokra, Sztálinra, a kommunisták elcsalt hatalomátvételére, a Rákosi-korszak rettegésére, a bizakodó hatvanas évekre, a kispolgáriasodó, szuperbiztonságos, hétvégitelek-vevős hetvenesekre."
A törpeveterán kategóriában épp ezért gyűjtök leharcolt Matchboxokat: a gyerekkorunk van benne, több száz végigjátszott óra a horpadásokban, a lepattogzot festékben. Sokkal töbet ér, mint valami fiók mélyén tartott, soha elő nem vett csilivili tízezer forintos darab.

Kiwicake 2009.03.02. 11:39:52

@Zoltn:

Gyanús volt nekem, hogy itt Leiter Jakab incselkedik veled.
Bár hollandul nem, de németül tudok, és az aantal erősen hajaz az Anzahl szóra, ami nem (sor)számot, hanem (darab)számot jelöl. T
ehát a productieaantal jelentése "gyártott darabszám", amit ékesen alátámaszt ez a link is, nézd csak meg a kocsik mellett az utolsó adatot:

www.taunusmclub.nl/index.php?action=taunus

akos696 · www.focusauto.hu 2009.03.02. 12:42:06

A cikk kiváló, öröm elolvasni (kivéve persze az öregasszony hozzáállását). Tetszenek qualitaet hsz-ei is, ilyenekért éredemes elolvasni a kommenteket! Viszont az ilyen Hrzrasn félék nem tudom mit keresnek itt a minősíthetetlen stílusukkal. Komoly gondod lehet az életeddel cimbora! Ne itt okíts, hanem menj el küzdő sportolni és vezesd le a feszkót!

Ppix 2009.03.02. 12:48:03

Nem az a baj Kati nénivel, hogy egy kapzsi vénasszony.
Az a baj, hogy barbár. Olyan igazi hazai fajta, csak a pénzt akarja, de az nem érdekli, hogy egy műkincs megy tönkre a fészerben.
Ja, meg persze igazi lúzer is, a zsé az kéne, de tenni érte azt már nem...
Legfeljebb az vigasztal, hogy az ilyennek általában se barátja, se kutyája, magányosan fog kinyiffani.

volgapierre 2009.03.02. 16:16:38

@malenykij polgar:
Bocs, tényleg úgy tűnhet, hogy neked és veled szemben magyarázom a tutit. De nem, csak továbbvittem ill. kifejtettem a gondolatsort, csak éppen ezt nem jeleztem kellő mértékben. Sorry.

nyunyógomez · http://indafoto.hu/arecibo 2009.03.02. 18:12:04

@ommm:
Nem hinném. Azért ennyire nem vagyok tróger..:)

Ronin_ 2009.03.02. 20:23:27

Kedves Zsolt,
Nekem is felüdülést jelentenek ezek a cikkek tőled és csak azért regisztráltam, hogy ezt megírhassam.

Viszont ez a kanárisárga Taunus több, mint gyanús, hogy nem gyári szín volt a 17M ('64-67) esetében.
Egy másik 17M P5 1,7HC tulaj:-)

Ha esetleg érdekel egy motor kipróbálása is, akkor szívesen szólok ha kész lesz.
Monet-Goyon 350 Supersport (1929).
Csili-vili lesz majd, mivel nem maradhat meg eredeti, autentikus állapotában, ha rendszámot akarok rá szerezni (BK, azaz az ezredes úr információja szerint ez máshogy nem lehetséges). Ez viszont nálam nem két hetes-hónapos munkát jelent, mivel igényes munkát kell végezni.

bgyuszi76 2009.03.02. 20:33:49

@Hrzrasn: tetszik, hogy hergeled magad az általad kreált véleményen. Szerinted miért tart egy felújítás ilyen sokáig? Gondold végig, hogy mi lehet az oka annak, ha egy egy év alatt elkészíthető munka 6× annyi ideig tart

gmsb 2009.03.02. 20:54:41

@qualitaet: Élvezettel olvastam írásod és igazán igazat tudok adni neked.Családomba is akad ilyen tálentum mint édesapád és ő is hasonló pályát futott be, valójában aki akart és tehetsége is volt hozzá tudott érvényesülni akkor is. Inkább a mai világban nem lehet tisztességesen meggazdagodni, mert nem engedik, ha alanyi jogon vizsgálnák a vagyonosodást nem sokan aludnának nyugodtan éjszakánként.

hozé bubó 2009.03.02. 22:35:46

@k100: Egy négy kézikocsis zöldségeskofától "ócsó" autót venni?Bruhaha... XD nagyon jól látod! egyébként lehet hogy Katómama odaadná ha egy köteg pengőt meglátna, nálunk is van a családban aki háááát a 90éve alatt elvesztette a fonalat h mi mennyit ér. a postásnak 5Ft-ot ad, de nem érti h miért van vita ha 1millát tart a párnában otthon, fogggalma sincs mennyit ér a pánz!
a papának meg egy nagy plussz jár, szegény gyüjtögette amit tudott, a vén boszorkány meg mindent hagyott megrohadni a "garázsban", ennyire kötődik hozzá. lehet h ő volt a pártbarát...

Carrotfield 2009.03.02. 22:50:30

@qualitaet: Nagyon tesztett az irásod a sztori is jó. Teljesen igazad van, hogy nem csak elítélendő arcoknak volt nyugati autója. Nagybátyám is négy év kiküldetés után vett vadi új Citroen CX Super 2000-et. És sem csókos nem volt sem párttag. "Csak" apádhoz hasonlóan okos volt, jól végezte a munkáját és szerencséje is volt. Ebben a sorrendben.

Családunk elmúlt rendszerhez fűződő viszonyáról pedig annyit, hogy mint "rendszer idegen szülők gyermekét" egyetlen budapesti gimnáziumba sem voltak hajlandóak felvenni sem őt sem testvéreit, mivel nagyfater katolikus egyházközösségi vezető volt, nagymuter testvére pedig egyházi gimnázium vezetője.

Hrzrasn túlzottan egyszerűsít, amikor párttagok, csókosok és egyszerű melósok elnevezésű halmazokra osztja a 70-es évek világát. Egyébként pedig valóban heti háromszor elmehetne edzésre, ahelyett, hogy itt mindenkinek nekiesik.

Vissza a Citroenhez.

ZI-78-41.

Persze amikor 1975-ben Párizsban átvette, még nem ez volt a rendszáma. Már Budapesten történt, hogy egyik vasárnap lementünk vele a közlekedési múzeumba. Amikor mentünk vissza a kocsihoz nem fértünk hozzá olyan tömeg volt körülötte. Mintha Elvis osztana autogramot. Néhány tenyér-él lenyomat keletkezett az oldalüvegeken. (az nektek is megvolt, hogy "Mennyi van beleírva?...")

A másik kép, amikor fater sárga genotherm csíkokat vágott ki és ragasztotta fel belülről az első indexek üvegére, hogy sárgán villogjon...Hogy miért nem vettünk Sárga izzót 1975-ben az autósboltban? Szerinted?

A család másik három autója azért természetesen Tratbant 601 volt.

IE 13-61
IH 75-56
A harmadik nem ugrik be, csak azok, amikre az előbbieket lecseréltük. Mind Trabi.
TK 32-35 (1981 zsír új 64 000 HUF)
ZX 19-40
US 46-47

Az US később nálam landolt.

qualitaet 2009.03.02. 23:09:46


carrotfield

"Hrzrasn túlzottan egyszerűsít"

Hermann MSZMP-zett, nem Hzrasn.

" Néhány tenyér-él lenyomat keletkezett az oldalüvegeken. (az nektek is megvolt, hogy "Mennyi van beleírva?...")"


Azaaaz! :)DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD. Ismerős...

qualitaet 2009.03.02. 23:11:12

Carrotfield, nagy "t", bocs.

tcom 2009.03.03. 00:10:41

Mér' lehet, hogy talál rá vevőt Kati-néni. Igaz, ahhoz fel kellene tennie a Vaterára. Ott szoktam halálra röhögni magam, amikor az okosok használtan veszik meg a kacatokat az új áránál drágábbért. Pedig nem is kell felhívni a Keravill-t, hanem ott a gugli.

tcom 2009.03.03. 00:24:38

Katinéni nem elvesztette a realitás érzékét, hanem egyszerűen kapzsi. Hihetetlen, hogy miért nem adja el 1 milláért. Mire vár?
Lehet, hogy én gondolkodom csak így, de én biza eladnám azon nyomban még 35 éves fejjel is.
De az is lehet, hogy én is ilyen leszek öregen. Már most sem válnék meg még 200 ezerért sem a 8 éves Siemens S55-mobilomtól. =;-)

Amúgy nagyon jó a cikk.
"tekintete pedig szemvezérelt Canon EOS 1D Mk III-autofókuszként a C kategória 18 100 eurós árán landol. Még a dupla csippanást is hallani vélem - "tiri"."

Ezen még fogok hahótázni. =;-D

Zoltn · http://macipiac.blog.hu 2009.03.03. 13:00:51

@Kiwicake:
Ok, meg vagyok győzve...:)

Megkövetem Csikós urat!

Ymmi 2009.03.03. 17:03:06

Kár hogy nem vagyok milliomos(igaz gettós sem)egy Merci azért mégis egy Merci olyan szép lehetne ez is mint a piros És Csikós barátunkkal készíttetném

Alensha 2009.08.17. 19:48:32

Ez nagyon jó sztori, nagyon jól megírva :) hol nosztalgiáztam, hol a Kati nénin röhögtem :D igaz, olvasás közben azt vártam, megveszitek és rendbehozzátok, de hátha valaki arra is sort kerít :)

macso78 2010.12.18. 18:43:54

Érdekel valakit egy tatra 57B eladó?
A faváz restaurálásában tudok segíteni.

0620-9323-382

vasnyuvo 2014.09.12. 21:55:10

@Csikós Zsolt: Zsolt, abból a Karády kasztniból csak a szélvédőkeret maradt meg, onnan kezdtem, majd megmutatom klubbon, hogy mivé lett...;)

Nagykorú 2015.12.11. 20:24:51

Mi van most a Mercivel? Kati néni örökösei eladták végre?

fasd 2016.05.13. 20:47:31

Sok zőccség, amit összeírtok....

fasd 2016.05.13. 20:49:08

Nem tudok még helyesen írni, mert migráns vagyok.

rugaferenc 2017.02.18. 23:39:07

Végül megszerezte valaki a Mercedes-t? Vagy azóta is ott pihen?
süti beállítások módosítása