az az autó, aminek az átvételekor a következő beszélgetés zajlott le?
Szereplők: műszaki kolléga, másik kolléga, az autó, én.
Reggel 10 óra. Begördül a masina a gyár kapuján, szép fekete, prémium. Gyorsan elvégezzük a papírmunkát, kászálódok be a kocsiba notebookkal, tornacuccal, elemózsiával, ahogy reggel lenni szokott.

Én: Van ebben Bluetooth kihangosító?
Másik kolléga: Persze, ez egy ... felszereltség, biztosan van benne.
Én: De jó, állítsuk be!
Másik kolléga: Oké, segítek.

A következő 10 percben reménytelen gombnyomkodás következett. Próbáltuk álló és járó motorral, kiengedett és felhúzott kézifékkel. Nem sikerült, az autó a leghalványabb jelét sem mutatta, hogy itt valaha is kihangosítós telefonálás lesz.
10 óra 10 perc.

Másik kolléga: Szólok a műszaki kollégámnak, ő biztosan tud segíteni.

10 óra 15 perc, megérkezik a műszaki kolléga. Helyet foglalt az utasülésen, és kéri, hogy csináljam, amit mond.

Műszaki kolléga: Mondd neki, hogy Setup!
Én: Setup!
Műszaki kolléga: Előbb nyomd meg a gombot!
Megnyomtam a gombot: Setup!
A kocsi: Can You repeat please?
Én: Persze, Setup!
Műszaki kolléga: Előbb nyomd meg a gombot!
Megnyomom: Setup, semmi.
Műszaki kolléga: Akkor próbáljuk álló motorral, csak gyújtáson.

10 óra 22 perc, a kocsi a tűző napon áll, a belső hőmérséklet közelít a 30 fokhoz, három inges izzad a kabinban, egyikünk lehúzza az ablakokat.

Műszaki kolléga: Nem jó így, várjál, hogy is volt az enyémben? Akkor próbált azt, hogy System!
Én: System!
Műszaki kolléga: Előbb nyomd meg a gombot, tudod.
Én: Tudom. Gomb. System!

10 óra 27 perc. Átizzadt ingek, alig-alig moccanó levegő az utastérben. Semmi. A műszaki kolléga a menürendszerben csalinkázik, hátha ott is van megoldás a félelmetesen bonyolult problémára, mint egy Bluetooth telefon beállítása. Nincs.

Műszaki kolléga: Lécci hozzál már ki egy kezelési útmutatót!

Másik kolléga el.
10 óra 32 perc. Másik kolléga hozza az útmutatót. Képes Biblia vastagságú, elképesztően kis betűkkel. A Bluetooth telefon beállításáról szóló rész volt vagy 30-40 oldal. Itt kezdek gyanakodni, hogy ebből max szabálytalanul mobilozás lesz, más nemigen.
10 óra 40 perc, telefonkihangosításról szóló rész az első pár oldalát elolvassa sebtiben műszaki kolléga, addig a hőmérsékleten való viccelődéssel ütjük el az időt.

Műszaki kolléga: A másik gomb kell. Nyomd meg a másik gombot, és mondd neki, hogy System! Ja, a motort elindíthatod, csak legyen álló helyzetben a kocsi.
Én (a másik gomb megnyomása után élvezve a hűsítő szellőt): System!

10 óra 42 perc. A kocsi elkezdi sorolni a lehetőségeimet, a hangutasítással beállítható dolgokról, bennünket azonban a fránya telefonkihangosítás érdekel, más nem.
Ugyanebben a percben a műszaki kolléga: Mondd neki, hogy Phone!

Én: Phone!

10 óra 44 perc. Az autó sorolja, hogy mi mindent lehet csinálni a telefonnal, párosítani, telefonkönyvet bemásolni, újat felvenni, hívást kezdeményezni, kiválasztani a biztonsági kódot, amit szóban kell megadni neki (!!!), aktiválni a biztonsági rendszert, csengőhangot választani az autó készletéből, vagy inkább a sajátunkat használni.
10 óra 50 perc.

Műszaki kolléga: Mondd neki, hogy pair!
Én: Pair!

A kocsi közölte, hogy akkor most elkezdi keresni az elérhető Bluetooth eszközöket, addig is essünk túl a biztonsági részeken.

Én: No! No! No!

Válaszolgattam a biztonsági kérdésekre.

A kocsi: Your authentication code is: one, one, one, one.

10 óra 55 perc. Beírom a telefonomba az egyegyegyegy számsort, amit épp az imént adtam meg a kocsinak. Authenticating....
10 óra 56 perc.
Authenticating.
10 óra 57 perc.
Disconnect.

Műszaki kolléga: Próbáld még egyszer onnan, hogy keresed a kocsit a telefonoddal.
Én: Oké, csinálom, a kód ugyan az?
Műszaki kolléga: Próbáljuk, meg!
Én: Hopp! Felismerte! Kiírta!

11 óra.
Érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd megígértem egy keretest a cikkbe, amiből egy blogposzt lett. Ez. Amúgy a telefonálás minősége nagyszerű, de, hogy anyám hogy állítaná be, arról gőzöm sincs.