Valamiért betegesen vonzódom a kombiszerű autókhoz. Nem a sima kombikhoz, azok nem érdekelnek. Nincs bennük elég fantázia, párat kivéve. Pedig utálok pakolni, és a szottyadt, elhasznált, nyomorult porhüvelyemmel fáj is. Ennek ellenére időről-időre megszáll a vágy, hogy vásároljak egy családi romhalmazt, cirka 20 évvel ezelőttről. JAPÁNT!

Mitsubishi Space Wagont vagy Space Runnert. 1983 és 1991 között ment, rengeteg néven: például Eagle Summit vagy Chariot. Hétszemélyes is akadt közöttük, meg a Galant VR4 hajtásláncával felszerelt vadállat. 1992 és 1997 között megnőtt és lett belőle dízel is. A mostani Grandist fogjuk fel harmadik generációnak. A Runner és a Wagon között elsősorban méretbeli az eltérés, meg az ajtók száma. A Wagon ötajtós, míg a Runner négy: a bal oldalon egy ajtó jár a vezetőnek, jobbra pedig kettőt szereltek, egyet az anyósnak. Meg egy tolóajtót hátra. És van a csomagtérajtó.

Kicsit buszosan esik benne a vezetés, de ettől még remekül használható. Kicsit amerikai stílusú, kicsit japán. Kicsit kicsi, kicsit nagy. És pont be tudok szállni egyenes háttal, igazi családi baromság. Néha-néha látok belőle parkolni egyet, olyankor hagyok rajta névjegykártyát, hátha eladná a tulaj, de azokat nem akarják eladni. Egy bordón már többször is hagytam, teljesen sikertelenül. Amikor Space-t látok, jellemzően egy rakás gyerek dobálja benne hátul a macit-kutyát-cicát, szemmel láthatóan jól érzik magukat.

Automatából szerény a kínálat, összesen 5 darabot számol a Használtautó.hu belőle. A legdrágább 850 ezer forint, kicsit több, mint 12 évesen. A legolcsóbb 220. Törött. Jaj! Egy újabb típus fogy el, mire eljutok oda, hogy megvegyem. Miért csak a jó autók halnak ki?

Legutóbb a Nissan Prairie-vel jártam így. Addig-addig nézegettem őket, mire reménytelen, agyonkendácsolt, festékesvödrös, létrás, gittelt oldalúak maradtak csak. Ilyenem sose lesz, pedig olyan jó lett volna. Abból is volt automata, és talán ezerötös és ezernyolcas motorok voltak bennük?

1982-től hozták Európába. 1990-ben megélt egy frissítést, rondára kerekítették, meg tettek bele kettőnégyes motort. Amerikában Stanza Wagonnak hívták, Kanadában Multi volt a neve. Igazi félszerzet volt ez is, a Fiat Multipla (50-es évek) szellemi örökösének szánva. Épp úgy, mint a Space duó.

Egyszer egyet még próbakörre is elvittem. Kuplung és alapjárat nélkül is remek élmény volt. Szépen billegett – a súlypontja a teteje fölött van egy méterrel – és barátságosan nyiszorgott menet közben. Volt benne fűtés. Jók voltak ezek. A most hirdetettek közül nem tudom, hogy melyiket próbálnám. Van műszaki nélküli olcsón, van második generációs 450 ezerért.

Ilyet legközelebb 10 év múlva nézek, addigra hátha rendbeszedik a fanatikusok őket.

Autonánia

Gyakran bóklászunk a Mobile.de-n és a Használtautó.hu-n érdekes autók nyomában, amiket aztán nem veszünk meg. Ismerős? Ha ön is szokott ilyet csinálni, írja meg nekünk!

A konkrét használtautókra mutató linkeket a posztok publikálásakor ellenőrizzük, utána azonban lehet, hogy eltűnnek, mert eladják az autót vagy leveszik az oldalról.

Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a sorozat okos könyvjelzőjét (RSS).