Ehhez az autóhoz nyitottnak kell lenni. Rácsodálkozni, mint egy kisgyerek. Majd vezetni. És akkor, amikor kanyarogsz szerpentinen, vagy éles kanyart nagy sebességgel veszel be, egyszer csak összeáll a kép a lábadban, kezedben, gerincedben (képzavar), és üvöltve-sikítva száguldoznak a jelek idegrendszeredben egészen fel az agyadig, mely egyszer csak tudja értelmezni a sok inputot és a frissen összeállt kép orgazmus-szerűen robbanó AHHHHAAAAAA villanása örökre beleégeti billogát agyad kocsonyájába.
Mivel építkezés előtt álltunk, és tudtam, hogy folyamatosan egyéb munkához is szükség lesz rá (sok földúttal), két fő szempontom volt a kiválasztásnál: strapabíró futómű, és kényelmes sofőrülés.
Öt nyugodt hét volt, amíg nem igényelt szerelőt az autó, ezt nagyon élveztem. Karácsony környékén fémes hang jött a motortérből leállításkor, haláltáncba kezdett a viszkó.
Minden rendben, rozsda nincs, pici sérülés volt jobb elöl amikor feleség a garázsban elnézte a fordulót ezért lett a sárvédő javítva és cserélték a jobb első lámpát. 165 000 van benne (KHHHMMMMM...).
Aztán történt egy-két pity-puty .... hátulról megcsókoltam egy Saabot, találkoztam őzikével rókával, fácánnal .... elaludtam a volánnál, és egy korlát tette a dolgát....visszaterelt az útra....