Ha tokiói szalon, akkor Daihatsu-stand, ezt lassan illik megjegyezni. A legérdekesebb megoldások általában ennél a márkánál vannak, a standjuk kihagyhatatlan. Talán érthető, hogy miután kétszer lezavartak a Toyota-standról, mert még/már/akkor épp nem lehetett fotózni, inkább átbattyogtam a Daihatsuhoz élvezkedni.

Amúgy is fúrta az oldalam a kíváncsiság, mert már a standok résein át láttam valami olyan járműnek egy részletét náluk, hogy nem akartam hinni a szememnek. Most végre megnézhettem élőben. Egy nyergesvontató volt az. Igen, egy Daihatsu nyerges, bármennyre is sziszeg most minden kamionsofőr.

Persze, mivel Daihatsuról van szó, ez nem az a tipikus Iveco, amiből tíz perc alatt ezer húz el az M0-áson. Aki ezt hiszi, alaposan dörzsölgetné a szemét, ha meglátna egyet a forgalomban... Ez a hatalmas szörny ugyanis egy kei-autó, tehát mindössze 3,4 méter hosszú. Élőben hihetetlenül aranyos, azonnal elképzeltem, ahogy végighajtok vele a Nagykörúton szombat délután, amikor már gyűlnek a sörözők előtt a népek, majd átkrúzolok vele az Andrássyn át a Hősök terére, és leparkolok vele a Műjég mellett. Ez mindennél nagyobbat ütne.

Sajnos, mint szinte minden érdekes járműben, amit a szalonon kiállítottak, ebben sincs igazi motor – villany hajtja ugyanis. A villanymotort viszont nem akkumulátor táplálja, hanem tüzelőanyagcella, ami sokkal érdekesebb, mint bármilyen más tüzelőanyagcella, ami van. Ebben ugyanis nincs drága (és igencsak véges készletekből táplálkozó) platina, igaz, ehhez a cellákban az elektron-áram fordított a hagyományos megoldásokhoz képest, s nem mellesleg hidrogén helyett nitrogént kell tankolni bele. A nitrogént viszont nehéz kezelni, így az FC Deck nevű csodacukiság nem tankolható oszlopból. Ehelyett – a tervek szerint – cserélhető, előretöltött palackokkal működne.

Ilyen tüzelőanyagcellát már két évvel ezelőtt bemutatott a Tokyo Motor Shown a Daihatsu, akkor írtam is róla, de itt már autóba is betették, halad a világ. Látják, egy problémát megoldottak (nem kell bele drága platina), egy újabb született (nitrogéntankolás). Villanymotorral persze már nem lenne olyan élvezetes a körúti korzózás ezzel a zsebkamionnal, én is inkább valami miniatűr V10-es, kétütemű dízelt képzeltem volna bele, bubufékkel... De akkor is vagány, kár, hogy sose lesz.

A másik szupercukiság a szintén kei-autó kategóriába tartozó, szintén 3,4 méteres Deca Deca volt a standon. Valódi hajtáslánca van, egy háromhengeres, turbós 660-as, két vezértengellyel. Ekkora helyet ilyen apró autóba gyártó még nem pakolt, ráadásul mindkét ajtaja szekrény stílusú és B oszlopa sincs. Kinyitva lenyűgöző, ilyenkor csak egy keret az egész autó, bár ez az a pillanat, amikor megfogalmazódik a fejünkben, vajon egy gyerekkádnak vagy ennek jobb-e a törésbiztonsága.

Az ülések egyébként nagyon magasan vannak, szabadidőautós a vezetési helyzet. A kei-autó szabvány szerinti, maximális 1,5 méteres szélességben persze csak négyszemélyes utasteret tudtak megvalósítani, de azok az ülések legalább egytől-egyig a padlóra hajtogathatók, teljesen sík belső platformot valósítva meg ezzel. De hát, ez is csak tanulmány, akármilyen klassz.

Akadt viszont rendesnek tűnő autó is, a Copen roadster (feltehetőleg az) utódja, amit óriási fantáziával Kopen névre kereszteltek. A régi tojás volt, az új szögletes, a mostani időknek ez jobban megfelel. Szintén kei-autó, szintén 660 köbcentis, turbós és DOHC, szintén 3,4 méter hosszú.

Ezt már – ha minden igaz – gyártani is fogják. Mokány kis dög, bárki örömmel hazavinné szerintem, kár, hogy elsőkerék-hajtásos. Trükkje a házilag leszedhető külső panelgarnitúra – az RMz kivitelű, egyszínű kocsit bárki, minimális melóval fél óra alatt átépítheti más színűre, sőt, akár matt sárvédő-szélesítéses, XMz kinézetűre is.

Daihatsuéknál mindig érdemes megnézni a hátsó tablót a kiállított autók mögött is, 2011-ben itt fedeztem fel az érdekes tüzelőanyagcella-rendszerüket is. Most is kitettek egy 660 köbcentis, 60 lóerős motort és rajta a CVT-váltót, illetve egy elektronikus vezérlőegységet ide, három monitoron pedig mindenféle filmek futottak a legfrissebb újításokról. Egy csomó forradalmi dolog van ebben a motorban:

- hűtött EGR-visszavezetés: ha hideg, nagyobb mennyiségű kipufogógázt lehet visszavezetni

- e:S Green Ignition plazmagyújtás. Az égéstérben levő elegy elektromos vezetőképességét mérik, ezzel pedig hajszálpontosan be tudják állítani a gyújtás intenzitását és idejét, így pedig különösen forró gázokat pufoghat ki a motor a katalizátor felé, tisztábbá téve ezzel a kocsi működését,

- a kipufogóvezetékbe tett Peltier-elemmel plusz áramot generálnak

- a CVT-váltóban fűtik az olajat, ezért már hidegen is könnyen áramlik, kisebb veszteséget okozva ezzel.

Kár, hogy a Daihatsu a borzalmas Sirion idején próbálta megvetni a lábát Magyarországon. Sokkal jobb lenne, ha most jönne. Ezekkel a cuccokkal...

(További képek a galériában, a képekre kattintva érhetőek el.)