Két hibamentes nap eltelik, harmadik napon ránézek a kerékcsavarokra: itt valami nagyon nem stimmel. A kereket levéve gyanúm beigazolódik, a 16 csavarból mindössze 7 darab gyári, a többi más hosszúságú, menetemelkedésű stb., volt mindenféle mint a jó bazárban.
A kanyarban a Shinkansen-t is bünteti
Ördögi mű, szerintem a japánok ezzel akarták törleszteni az atrocitásokat,
amit elszenvedtek a történelem során.
Az elődhöz viszonyítva kicsit morgósabb a motorja, kelletlenebbül pörög fel, viszont kevesebbet fogyaszt egy literrel és a hosszabb ötödik miatt nem fáj neki a pályázás.
Számomra a formája még mindig modernnek hat és sokan mondják, hogy ez a széria a saját korában az egyik legtutibb volt. Az én „hondaakkordkupém” ugyanúgy néz ki, mint a korabeli négyajtós Accord, csak két hosszabb ajtóval.
A Ranger-t terepen is használom, ehhez nagy átmérőjű, de viszonylag keskeny terepgumikat kellett beszereznem, valamint az első futóművet meg kellett emelni. Ezek után igazi terepjáró vált a Rangerből (volt Lada Niva-m is,ami nagyon jó terepen, de ez minden tekintetben felülmúlja).