A válasz nem sokáig váratott magára. Amikor éppen belekezdtem volna a kérdezésbe, a 2002-es évjáratú, 5 ajtós modell tréningruhás tulajdonosa elővette a távirányítós kulcstartót a zsebéből, majd a négy zöld gomb váltott nyomkodásával ugráltatni kezdte a kaszni négy sarkát. Barátságos volt, beszélgetni kezdtünk.

Air ride-dal felszerelt Swiftje talán senkinek nincs rajta kívül. Ebben az autóban egy kompresszor termeli a sűrített levegőt, azt tartályban tárolja a rendszer, és mágnesszelepek segítségével juttatja abba a lengéscsillapítóba, amit éppen emelni vagy süllyeszteni kell.

Amikor tisztázódott, hogy nem az ellenség küldött, hanem én is sorstárs vagyok, Tibivel bejutottunk az utastérbe, ahol semmi sem olyan, mint régen. Sehol a megszokott kékes üléshuzat, eltűntek a szürke műanyagok, sőt még a nyolcvanas évek japán autóra jellemző légbeeresztő redőnyöket is gondosan kicserélték az átépítés során. Ilyen egy Swift, teljesen bebőrözve. Nem kis munka lehetett eldolgozni ezt a sok anyagot, de néhány amatőr gyűrődéstől eltekintve egészen lakályos lett. Bónusz: az ajótcsapódás hangja is sokat javult. Aki ilyen autóval jár, tudja miről beszélek.

A motor viszont szinte érintetlen. Kis festegetéstől és a sportlégszűrőtől eltekintve ez egy sima egyhármas, tizenhat szelepes blokk, bár tudjuk, nem sok ilyen készült a modellciklus végén, és a mezei nyolcszelepes kormánya mögül az ember gyakorta fantáziál róla. A toronymerevítőt értjük, az előtt pedig nyugodtan leborulhat az egész suzukis szcéna, hogy ebbe az autóba milyen okosan sikerült integrálni a G Astra első lámpáit, illetve hűtőmaszkját.

Amikor kigyönyörködtük magunkat a sokszínű fényezésben, megpillantottunk egy cetlit a szélvédő mögött melyre ez volt írva: Eladó. De miért? Miért ér véget egy ilyen öröklétre ítélt barátság ember és autója közt? A tulajdonos magas fogyasztása panaszkodik. Azt mondja hónapokig vadászta a csillogó felniket míg azok a széles, alacsony oldalfalú gumikkal együtt felkerülhettek az autóra.

Ám alighogy kiderült, mennyire élhető járművet eredményez az összeállítás a Swiftség árulkodó jelei nélkül, jött az újabb baj, a fogyasztás. A Suzukit ebben a formában képtelenség 9 liter alá vinni, ami viszont túl sok ahhoz képest amennyit a suzukis srác új autója kér.

Így most gazdát keres az átlényegült magyar autó, amelyre a vételárral együtt összesen 4,7 milliót költöttek eddig. A tréninges srác, aki egyébként az első tulajdonos, biztosan bánkódni fog, de idővel feledi valahogy, hogy egyszer egy Swift volt neki a hóbort, ha hátra dől a nemrég vásárolt, hármas BMW sportülésén. Így ér véget egy furcsa szerelem.