Zsibbadt lábbal álltam fel a vécéről, ahová cigizni járok esténként, amikor hideg van a teraszon. Kezemben a notebookkal, letolt tréningben csoszogtam ki a nappaliba a feleségemhez: - Nézd, ezt most megvesszük neked!
Rita ölni tudott volna a szemével. Aztán megnézte a képeket.
- De minek harmadik autó?
- Dehogy harmadik, a Camryt eladjuk, úgyse szereted, mert nagy, és a ház előtt szinte minden sarkának nekimentek már a tolatgató anyukák.
- Nem mindegy mi áll a ház előtt?
- Nézd csak meg, az elmúlt egy évben havi 163 kilométert mentél vele, összesen kétszer tankoltunk.
- De ez kisebb nem?
- Éppen ezért, majd nem félsz vele parkolni.
- De most lett második gyerekünk.
- Épp azért.
- De 570 ezrünk nincs rá.
- Majd lealkudjuk, és a biztosítás is olcsóbb.
- Van légkondi?
- Nincs.
- ABS?
- A leírás szerint nincs.
- Legalább fiatalabb a Camrynél?
- Öregebb négy évvel, de van tetőablak.
- Te hülye vagy.
A hirdetés szerint garázsos, első hazai tulajdonosos autó volt, egy nő használta. 190-es Merci, telioldalas, 91-es. Se ABS, se klíma, az ablakok is tekerősek. Egynyolcas kockamotor, automataváltó, új téli gumik, szép kasztni, szép bél. Nyíregyházán. A szokásos listának küldtem körbe, hümmögtek, hümmögtek. A Motordoktor szerint szép, Csikós szerint túl benzines, túl automatás és túl fekete, Prokee csak röhögött, és a Camryre alkudozott viccből, Viktor válaszra se méltatott, biztosan fáj neki, hogy a Yamaha RD250 LC törött hajtókarja miatt röhögök rajta négy hónapja. Napokig csak nézegettem, egyszer majdnem felhívtam, de Angéla bejött valami sürgős utalással, meg aláírogatással, így elmaradt. Másnap reggel: nincs ilyen számú hirdetés a rendszerben.
Csak nekem lehet ilyen pechem, hogy kinézek egy jónak tűnő Mercit, és elviszik előlem. Csoda történt, harmadnap az autó ismét megjelent, ezúttal 470-ért. Hö. Höhö. Höhöhö.
Délutánig vártam, nehogy úgy gondolja a hirdető, csak arra ácsingózom, hogy eladja nekem drágán a sparmodellt. Nem, itt önuralom kell. Késő délután, hazafelé hívtam fel. Nagyon szép ótó, sose hagyott ott, szeretjük, de kell egy kombi, mert kutyákat hordunk kiállításra, és arra az való, a kombi. Már meg is vettünk egy Astrát, ezt a Mercit meg eladjuk, mert már nem fér el.
Mi a hibája? Háááát, alapjáraton nem jár szépen a motorja, meg kettesből hármasba kicsit csúszik a váltó. Hívtam Kareszt, mondjon valamit. Tibikém, egy ilyen váltó 70-80 ezer, ezt alkudd le, és hozd el, ha szép. Lehet bele ABS-t varázsolni? Lehet, csak lesz vagy két kiló, újra kell kábelezni a kocsit, elöl más a fék környéke, hátul a kerékagy, vagy fordítva, a lényeg, hogy óriási meló, tök feleslegesen.
Elkértem az adatokat, körbenéztem a neten, valóban 1,8-as sparmodell, ami annyit tesz, hogy az égvilágon semmi sincs benne. Nincs motortér-burkolat, alsó motorburkolat, a hátsó ajtókon nyitásérzékelő, amitől felkapcsolna a csillár, nincs könyöklő, ekonométer, fordulatszámmérő, légkondi. Se könnyűfémfelni, se ABS, se ASR, se sperr, a tükör se fűthető (de be van kábelezve), semmi, sőt, kettő helyett csak egy duda van benne. De legalább szép.
A hosszú hétvégére szerveztük a megnézést, a Motordoktor felajánlotta, hogy levisz, ő is kíváncsi rá, esetleg, ha nekem nem kell, megfontolja a vételt. Csodával határos módon becsatlakozott a Boschtechnikus is, aki épp arra ment nyaralni a hétvégére, és pont volt nála egy KE-Jetronic hibafeltárására szolgáló mindentudó célszerszám egy bőrönd és egy notebook kíséretében. Minden flottul ment, amíg a Nokia navigáció be nem vitt bennünket Nyíregy (ezt Angélától tanultam) külsőn az erdőbe, szó szerint. Először egyre kisebbek lettek az utak, aztán csak egysávosak, domborúak, majd egy kanyar, és földút, amíg a szem ellát. Nem találta el elsőre a kijáratot, van ilyen.
Valahogy visszaértünk a városba, az ember nem vette fel a telefont. Mint kiderült, taxis, és aludt még, így a többiek fejhangon sikítva röhögtek rajtam: taximerci, háháháhá…! Ahogy odaért a megbeszélt benzinkútra, pár dolog egyből feltűnt: az autónak égett szaga van, félreáll a tetőablak, nem jár szépen a motorja, baromi hangos a benzinpumpája, a bal hátsó ajtónál felkunkorodott a belső burkolat (tipikus 190-es hiba). Ezektől eltekintve szép. Az ülés nem kopott, nem szakadt, rücsi nyomokban a kormányon. A hátsó kipufogódob ugyan utángyártott, de új, és típusazonos, a kasztni sehol se rohad, a beltér alapján a százezret futottak közé sorolnám, ha nem látnám, hogy az óra 360-at mutat, és nem láttam volna már életemben vagy negyven ilyen autót.
Gyorsan végigméregettük a kasztnit, két helyen volt fényezve, a bal eleje, itt látszott is a munka helye a motortérben, a kis tálca, ahol normális esetben talán a klíma lakik, na odáig horpadt be, rendesen javítva, új lámpával, mindennel. Még a bal hátsó sárvédőív volt meghúzva, amit többé-kevésbé szakszerűen javítottak, de a teli oldalon megmaradt a csík. Ezt bontva célszerű beszerezni, de darabokat senki se ad el szívesen, szóval egyszerűbb úgy hagyni.
Ő ment elöl, mi figyeltünk. Az autó két nyomon halad, nem füstöl, égnek a lámpák, kanyarodik. Olyan, mint egy autó. A kertjébe érve aztán szétkaptuk. Légszűrőház le, csatlakozók mindenhová, és nézzük az injektort. Ebben egy egység a légtömegmérő, a fojtószelepház és minden egyéb, ha baja van, bontva majd' egy százas, újonnan meg értelmetlenné teszi a vételt. Az oszcilloszkóp szerint a jel egyenletes, nincs benne tüske, így ezt kizárhatjuk. Kicsit tekergettünk a CO-n, szebben járt, de büdös lett. A vízcső összeszívva, ez hűtősapka-hiba lesz. Szépen veszi a fordulatot, a viszkó időben kapcsol, tetszik. Közben elmondja, hogy vettek bele lambdaszondát, gyárit, attól szebb lett a járása, de nem az igazi.
Bemondom a 380-at (emlékezzünk, egy hete 570 volt a kocsi), emberünk homloka összeráncolódik. Kategorikus NEM. Érvelni kezdek: büdös a váltóolaj, és tényleg csúszik, a tetőablakot elfelejtette megemlíteni, már hogy nem nyílik, de vanni van, mi meg idejöttünk a halál háta mögé, hárman, hétvégén, húszezer üzemanyagköltséggel. 450-et mond. Erre én mondok nemet. 400 a vége, ennél többet nem adok. Karok összefonva, mindkét részről. Tovább érvelek: árulhatja még hónapokig, mire ide eljön valaki, aztán majd az lealkudja, de addig sincs belőle pénze, sőt, a biztosítást, miegyebet is fizetni kell, tárolni, de ami még rosszabb, beadja egy kereskedésbe, és 350-nél többet tutira nem lát belőle, azt is karácsony után, de még inkább jövőre.
Nem tört meg. A váltóra leengedett egy százast magában, így lett az 570-ből 470. A tetőre ad még ötvenet, ez 420. Kemény ellenfél. Bepróbálkoztam a hangos AC-val, amivel – akkor még csak sejtettem, később megtudtam – az elevenére tapintottam: ANNAK NINCS BAJA! Közben fél egy lett, gondoltam, hagyok neki egy kis időt. Megsértődve, tanakodást színlelve elmentünk ebédelni a közeli csárdába, ahol degeszre zabáltuk magunkat, desszerttel, miegyébbel nyolcezerből. Hárman.
Közben a srácok győzködtek, hogy ez 420-ért se rossz vétel, és lehet, hogy szar a tetőablak, de 25-30-ból tuti megvan, a kocsi meg gyönyörű, vegyem meg ennyiért. A motor rossz járása bármitől lehet, de nincs olyan dolog rajta, ami sokba lenne, kivéve a légtömegmérő-egységet, amit megmértünk, és jó. Nekem nagyon fájt ez, úgy indultam el, hogy 400-nál többet tutira nem adok a kocsiért, és ebben a menet közben felbukkant újabb tételek is megerősítettek.
Latolgattuk az esélyeinket: épp most veri otthon a felesége: hogy lehetsz ilyen hülye, itt voltak, elvitték volna ezt a szart, te meg nekiállsz húszezer forinton civakodni, így is a gatyánkat ráköltöttük a nagy ötletedre, az 570-es hirdetésre fel se hívott senki! Vagy: kipufogó, műszaki vizsga, új lengéscsillapítók, te állat! Ezek idejönnek 420-ért, te meg hagyod őket elmenni.
Illetve: oda ne add ennyiért, te átok, a vizsgára meg lett csinálva, amit a Tóni mondott, új minden, 200 ráment, nehogy már 220-ért vegye meg! Annyiért álljon itt a kertben!
Ebéd után, ellustult aggyal visszamentünk, addigra az eladó átöltözött, lefürdött, gondolom, ebédelt is. Nyugodtabb hangnemben folytattuk. Próbáljuk ki, nézzük meg, milyen szépen megy, fordulaton tök jó, van ereje, alig eszik, tényleg 420, ennyiért odaadja, de kevesebbért inkább megtartja, majd kispórolják a kombi árát valahol, ezt beszélték meg az asszonnyal. Tehát a második érvelés győzött, valószínűleg sokba volt eddig. Megvettem, de még nem örültem. Sajnos csak régi fajta, nem hivatalos adásvételije volt, így került a képbe a másnapos Angéla, aki tudta, hol lehet ilyenkor netkávézót találni, és pont otthon volt Nyíregyen, így lett újfajta adásvételi, és haza is hoztuk végül Pestre.
A családnak tetszett, Peti imádta, Ritának is megfelelt. Fejben készült a hibalista: egy balos tükör, egy elakadásjelző kapcsoló, egy váltó, egy hűtősapka, egy tetőablak, a ventilátorkapcsoló tetejéről a díszpöcök, olajok, szűrők, miegymás. Apró tételek ezek, Mercinél megszokott. Irány a bontó, beszereztem egy tükröt, meg egy kapcsolót, azonmód ki is cseréltem. Elvittem a Boschtechnikushoz eredetiségvizsgára, meg egy rendesebb motordiagnosztikára, hogy kiderüljön a tuti. Az eredetiséggel minden oké volt, a motorral már kevésbé…
Szia Tibi!
Pár mondatban leírom, mi a helyzet. Az autód még megvan (1. kép).Leellenőriztem az alapjárat-állítót (2. kép), látszik rajta, hogy puceválták nemrégiben. Kikaptam a gyertyákat, szép színűnek mondhatók, de a kábelek borzalmasak (3-4. kép).
Mértem egy emissziót, a CO- és a CH-érték magas (5. kép). Az elektrohidraulikus nyomásállító (6. kép) vezetékét lehúzva a motorüzemben semmi nem változik, ami probléma. Megmértem az áramfelvételét (7. kép), és gyakorlatilag sem gázadásra, sem alapjáraton nem változik az értéke. Gondolom, az előző tulaj már próbálta javíttatni az autót, és rájöhettek, hogy baj van a keverékképzéssel, mert a lambdaszonda új. A nyomásállító tekercsellenállása megfelelő, a kábelei nem szakadtak (8. kép). Majdnem biztos vagyok benne, hogy a vezérlőegység a hibás (9. kép).
Boschtechnikus
Kompjútert. Mi van? Kiterjedt levelezés kezdődött, Prokee, Boschtechnikus és közöttem. A részletekkel nem untatnám az olvasót, mindössze ennyivel:
Mindamellett a katalizátor működése könnyen ellenőrizhető egy hőmérővel (nyilván valami lézeres, vagy hasonló), mert üzem közben pár száz fokkal forróbb kell legyen, mint a környező csövek. 450 fok alatt egyszerűen nem működik (nem katalizál), ha pedig már működik, borzalmasan felforrósodik. Nem afféle megfogom, és "Hsssssz!" módon, még csak nem is olyan "Híííííbazzz"-féleképpen, hanem igazi "ÁÁááááááá, áááááááá, ááááááááááá, anyáááááááád, ááááááááá, nínónínónínó" - módon.
Prokee
A levelezés végén kiderült, hogy a számítógép egy 2,3-as motorú, KE-Jetronic 2.9-eshez való, ebben pedig KE 3.5-ös van, és 1,8-as motor, tehát az biztosan csere. Sebaj, hívogatom a bontókat, 10-40 ezer között kaptam telefonban árakat, a végén 8 lett. Beletettük, ahogy az új kábelszettet is, és lőn csoda, a hidegindítási gond megszűnt (gondolom, ezért jött tűzforró motorral az eladó a 200 méterre lévő házától, és megijedt a 40 ezres ártól), az alapjárati röcötölés viszont maradt.
Szedjük ki az injektorokat, mondta a Boschtechnikus, és megdöbbenésünkre, a 400 ezret futott autóban minden injektor cikkszám szerint belevaló volt, és mind vadi új. Hoppá. Ez egyrészt jó, mert új (darabja 14 okosba'), másrészt nem oldotta meg a problémát, alapjáraton röcötöl, bár kevésbé, és rövidebb ideig, mint eddig. A keverékképzés biztosan nem oké, legalábbis tutira hülyeséget mértünk, mert ugye a katalizátor se működik, tehát azokat az értékeket felesleges is elvárni. Itt falba ütköztünk, adtunk annyi CO-t, hogy szépen menjen, aztán lezártuk a bulit, mert reggel indultam Kareszhoz váltót és olajakat cserélni.
Ugyanis Karesz elment a világ túlsó végére, és addigra beszerezte nekem a váltót, mégpedig nem is drágán, 55-ért. Odaértem hajnalban Viszre, épp csak befordultam az udvarra, amikor annyit mondott: elment a vezérlés, nem baj? Megy ez rendesen? Akkor jár így egy ilyen Merci-motor, ha nincs rendben a kompresszió. Ilyenkor vagy szar az egész, vagy megnyúlt a lánc, és nem ott zárja a szelepeket, ahol kéne. Na állj be ezzel a budival, szedjük le a váltót, mert estére se végzünk. Fél nyolc volt.
Tükörtojás négy tojásból, délre lent volt a váltó, addig jobbára csendes szitkozódással telt az idő, háromra - a csodás pörkölt után kicsivel - fent volt a másik, kivételesen minden tömítés és miegyéb stimmelt, amit hoztam.
- Engedjük le az olajat abból a fosból. Mikor volt ez cserélve??? Jézusom, gyere Margó! Ezt nézd! Én még ilyet nem láttam. Te gyerek, mennyi volt az olajnyomásod?
- Három.
- Most nem lesz semmi az tuti, ezt nézd, mint a szurok.
Itt egy kicsit belém állt az ideg, elkezdtem fűzni Kareszt, hogy mérjünk kompressziót is, elzárkózott tőle.
Addig, gondoltam, kicserélem az üzemanyagszűrőt, amit hoztam, és még nagyobb lett a meglepetés:
- Te Karesz, ez új nem?
- De, ez új, de nem csak ez, hanem az AC-is. Mit mondtál a telefonba? Mit cseréltek ezek?
- Hát lambda szondát biztosan, meg ugye a komputer, amiről kiderült, hogy nem bele való.
- Meg négy injektort, és akkor felvesszük a listára az üzemanyagpumpát, meg a szűrőt is. Meg a féktárcsák, a betétek is újak, meg a lengéscsillapítók is.
- Na EZÉRT nem akarták olcsóbban adni, így már érthető minden.
Szerencsére az új olaj betöltése után is lett olajnyomás, és az évtizedes rutin is meghozta a magáét.
- Figyelj, ha ezt lehúzom, felpörög a motor, és megáll ezerötnél visszafelé. Ha visszadugom, megint dadog alapjáraton. Na megmondtam, ez a szar. Mármint az egész ház, meg mialófasz, amit itt egybe van ezen a budin. Hiába méred ezt bárhogy, ha pont ott szar, ahol alapjáraton áll az a kapcsoló. Na.
- És mit csináljak vele?
- Semmit. Majd ha teljesen beszarik, úgy nagyjából öt év múlva, akkor veszel egy komplett autót, oszt' áttesszük, ami addigra beszarik, meg ezt is. Az egész kocsi megáll kint 150-ből, mire hazajön 200, és mindened új lesz. Hagyd a francba. Elmegy ez a világ végére is így, ahogy van, mert ha nyomod a gázt, bármennyire is, akkor már jó. Leállni meg nem hagyja. Szar volt az alapjárat, kicserélték a fél autót, de nem lett jobb. Mennyiért vetted?
- Négyhúsz.
- Elég szép, jó vétel volt ez, te, kár, hogy kézzel át lehet forgatni a főtengelyt.
- Hogy mi?
- Melyik szót nem érted? Nincs kompresszió, ezért van feltekerve mint az állat, meg jár szarul. Nem eszik sokat? De ha legközelebb jössz, hozz egy szelepfedéltömítést, és belekukkantunk, de tuti szar, nézd má’…
