Legutóbb ott hagytam abba, hogy a fekvőrendőrökön leér a kipufogó, meg a termosztáttal valami nincs rendben, mert nem melegszik fel a víz – akarommondani hűtőközeg - rendesen. Ez a két probléma határozta meg az elmúlt időszakot.
Megemlítettem Bandinak, hogy nem melegszik fel a vizem rendesen, ő ezért termosztátcserét javasolt. Másnapra hozott is egy párat, azzal, hogy ezek évek óta állnak nála, nézzem meg, és tegyem be, amelyik szimpatikus. Ó Drága Bandi, ezer köszönet neked, rohantam haza, a gyerekkel a konyhaasztalon sikáltuk, vízkőoldóztuk a legszimpatikusabbak ítélt darabot. A Rita imádja, amikor az étkezőasztalon csinálom, de elviseli, látja, ez nekem örömet okoz. Úgy vagyok ezzel, hogy ha valami használt alkatrészt építek be a kocsiba, az legyen tiszta legalább, ha már nem új. Biztosan hülye vagyok.
Szépen levettem a csöveket a kiválasztott darabról, egy sima csavarhúzó kell hozzá, és két vagy három bilincset kellett lelazítani. Alig vártam a reggelt, hét után lent álltam a kocsinál, és nekikezdtem. Mivel ebben nincs tágulási tartály, ezért a kicsit meglangyított motorból – nyitott fűtéssel – egyszerű leereszteni az összes vizet. Le kell tekerni a hűtősapkát, és az alsó hűtőcső bilincsét lelazítani. Az erre a célra vett műanyaglavórba folyt is bele szépen a tiszta víz. Ugyanis az volt benne. Nem is régi, alig volt rozsdás. Mázli, hogy felkészülten álltam neki, volt nálam fagyálló, meg ioncserélt víz is, ebből csináltam egy feles koktélt. Kifolyt a víz, lelazítottam a maradék két bilincset, szépen betettem az új termosztátot, bilincsek vissza, feltöltés, próba, tökéletes. Mire végeztem a légtelenítéssel, a mutató szépen, középen állapodott meg.
Van ezzel kapcsolatban egy elméletem, hogy az autókat úgy tervezik, hogy optikailag középen álljanak a mutatók, akkor jó. Ez igaz szinte minden vízhőfokmérőre, töltésmérőre, olajhőmérsékletmérőre, de a 130-as sebesség is gyakorta esik pont középre. Na mindegy, akkor még nem is sejtettem, micsoda szopáshalmaz előtt állok.
Visszavittem Bandinak a maradék termosztátokat, közöttük azt, ami benne volt, és látszott, hogy a rugóba szépen beleakadt egy víztérbe esett kupakzáró darab, ettől állt meg félig nyitva. Jót derültünk, közben beállítottuk a szelepeket. A motor halkabb lett tőle, jobban veszi a fordulatot, jó érzés. Köszönöm.
Ez éppen akkoriban volt, amikor a Camryhez való cuccokért kellett mennem, az autópályás menetet simán bírta, nem melegedett, meg semmi. Aztán odaérve Karesz kérdi, hogy miért van a Bmw-nek víz szaga?
– Micsoda?
– Víz szaga van, ide érzem. Nem mondtad, hogy a termosztátot cserélted? Meghúztál minden bilincset rendesen?
– Persze, tiszta aszfalton áll, egy fia csepp sincs sose alatta.
– Na jó, de most a sztrádán döngettél az más. Nyisd fel hamar, nézzük meg!
Egyből kiderült, a hűtő felső részénél szivárog egy kicsit, ahol összeér az alumínium meg a műanyag. Onnan befolyik alulra egy vájatba, ezért nem volt alatta csepp. Így nyitott a rendszer, nincs benne nyomás, ez nem jó. Remek vehetek egy hűtőt. Egyből hívtam Prokeet, aki azt mondta, épp időben vagyok, pár óra és ott a cucc. Mire odaértem, ott is volt, megnéztük, stimmel-e minden felfogatás, izé, bigyó. Stimmelt, elhoztam.
Aznap este sajnos nem tudtam nekiállni, de minden indulás előtt néztem a szintet, szinte semmit se fogyott. Másnap este eljött az időm, szerszámokkal és a lavórral felszerelkezve elszántam magam: a szomszédok örömére éjszakába hajló hűtőcserét fogok végrehajtani a BMW-n. A lakópark közepén, az utcán, ahogy illik. Víz le. A hűtő hamar kijött, felül fogta két csavar és szépen kicsúszott, az új meg szépen becsúszott. Ekkor érkezett Marci szomszéd, szalmaözvegyként megállt az olajszagra, rendes terepmotoros, nem ijed meg a krovától. Beállt segíteni. Sok dolog nem volt már, csak a régiről kellett leműteni azt a gumibakot, ami beleül a zárhídba. Teljes siker, feltöltöttem vízzel, légtelenítettem, és elmentem aludni.
Reggel gyanús volt, hogy mintha túl hamar melegedne fel. Meg egy kicsit túl is. Hűha, majdnem a pirosban van. A termosztát új (legalábbis működött benne), a hűtő új. A hűtőközeg új. Körtelefon, mit tegyek. Légteleníts, mondta mindenki. Rendben.
Úgy vagyok ezzel, ha valamit csinálok, csináljam rendesen. Azt hiszem tizennégyszer légtelenítettem, otthon, amíg a vendégeket kísértem le, itt bent a garázsban, befelé jövet a János-hegyen, és még tucatnyi helyen. Orral fel, orral le. Leengedtem az egészet, újra feltöltöttem. Melegedett. Folyamatosan. Nyitott fűtéssel jártam, szinte alapjáraton, ahol lehetett hűtöttem. Napokig tartó légtelenítés volt az életem, még álmodtam is vele. El tudják képzelni? Közben folyamatosan ellenőriztem a csöveket, mind meleg volt, tehát a víz körbefordult, dugulás nincs.
Aztán szombat reggel elhatároztam, utoljára légtelenítek, leengedem a vizet, és visszatöltöm. Ha nem megy, nem megy, kész, elegem van belőle. Az idegtől remegve, a reggelit kihagyva lerohantam légteleníteni. A szomszédok már köszönés helyett csak annyit kérdeztek, légtelenítés? Ölni tudtam volna. A szép, alig futott, tökéletes állapotú motorom itt fő szét a kezeim között, és tétlenül figyelem. Kiábrándító.
Gondoltam, ezúttal úgy csinálom, hogy feltöltöm, és nyitott kupakkal átmegyek a zsámbéki templomhoz. Ott elszívok egy cigit, és jó lesz. Addig nem jutottam el. Ugyanis ott, ahol máskor túlmelegszik már, most normálisan állt a mérő. Félreálltam. Felcsavartam a kupakot, járó motornál persze, ami útközben összeköpködte a teljes motorteret, és egyből, ott álló helyzetben melegedni kezdett. Felhívtam Viktort, akit egyrészt nagyon tisztelek (főleg, mióta egyszer átjött a Pannóniájával hozzám, amin kettes és gyújtás ugyan van, de a hármast kérte cserébe Murphy), mert valamiért hajlandó engem elviselni, másrészt végső elkeseredettségemben, hogy passz, nyitott rendszerrel nem melegszik, becsukva meg igen.
– Szia Viktor, ez melegszik. Nyitott kupakkal nem, de amint ráteszem melegszik. El vagyok keseredve.
– A csöveket nézted már?
–Persze, mind meleg, körbemegy a víz.
– Megnéztem neked este a német fórumokon, ez termosztát hiba lesz. Ez a tipikus leírás, hogy nyitva jó, zárva nem jó.
– Bandi adta a termosztátot, működött az előző hűtővel... de, de hát az el volt repedve. Tehát nyitott volt a rendszer, ettől volt jó.
– Na, szerezz a szarodhoz egy termosztátot és tedd bele, mielőtt szétfőzöd a motort, te majom.
Eddig nem jöttem rá. Minden alkalommal legalább 15-20 kilométert mentem vele, és a hűtő alsó csöve is meleg volt. Most viszont, 4-5 kilométert tettem csak meg, a víz meleg – már a műszer szerint túlzottan is – és az alsó cső pedig hideg. Remek. Termosztát lesz az.
Hívtam Bandit, aki épp költözött, és ügyelt egyszerre, hogy mikor megy ki a garázsba, kellene egy másik termosztát a kupacából. Miért? Elmeséltem a kálváriámat, és ő is megerősítette, hogy az elmondottak alapján ez a megoldás. Másnap, tehát vasárnap kettőre menjek, addigra ott lesz, a Yamaháján mókol valamit, a téli állásban megmakkant.
Odamentem, kicseréltük, légtelenítettünk, működött. Örömmámorom egészen addig tartott, míg kifele jövet nem akasztottam fel a kipufogót egy lehajtón. Félreálltam, alánéztem, hű, ez tényleg nagyon alacsonyan van. Visszatolattam, más szögben próbáltam újból, lejött a járdáról. Ez nem mehet így tovább. Beültömben elolvastam a gumiméretet, 175/70R14. Hazaérvén elő a katalógust, a gyári méret 175/85R14, 195/70R14. Ahha. Akkor ezért volt, hogy a sebességmérő mutatója nemes egyszerűséggel a nulla alá, a nem létező mínusz húsz értékre volt tekerve. Ezt Trabence vette észre, mikor egyszer hazafelé beugrott, megnézni a székeimet, hogy milyen zöld, meg milyen állapotú, mert adott volna kettőt ami nála van otthon. Mellém állt az ugyanilyen kocsijával, és az magasabb volt jóval. Mindent értek, nem stimmel a kerékméret, ennek több negatív hozadéka is van.
Nem annyival megyek, mint hiszem, még így se, hogy odébbtekertetett a mérőke pálcácskája. Az autó alja közelebb van a földhöz, mint kellene, ezért is akad el a kipufogó. A peresebb gumi miatt jobban ráz az amúgy kényelmes autó. Új gumi kell. Kerestem, vettem, használtan persze, nincs dőzsölés. De ha már ott vagyok, vettem Debrecenből három világos felnit is, mert csak kettő volt, a többi fekete. A világos felni, meg azért kell, mert középtávon kis középkupakos megjelenést szeretnék, ilyet, de égen-földön nem találok ilyen kis dísztárcsát.
Ismét egy szombat este jött rám a gumit cserélhetnék, tetszenek tudni akkor érek rá ilyesmire, addig ott a munka, a család. Felhívtam Balázs barátomat, van-e kedve éjjeli gumishoz jönni velem, így tizenegy körül. Ha épp nincs jobb dolga neki. Úgyis a blogját olvasgattam előtte. Nem volt kedve, de végül eljött, ezért lehet itt most Önöknek a kép, amihez nincs hang, de tanulságos beszélgetés volt a gumissal.
Tehát megérkeztünk a 175/70-es méretű gumikkal szerelt kocsival, a csomagtartóban 4 db 195/70-es gumival. Összesen három világos színű felnivel, szombat éjjel fél 12 után. Ezeket kellene felszerelni olyan módon, hogy a világos felnikre kerüljenek a nagy gumik. A kis gumik és a fekete felnik pedig legyenek elcsomagolva a végén, azokat viszem.
– Ez a méret nem lesz ám jó ide, srácok.
– De, jó lesz, megnéztük a katalógusban.
– Nem lesz jó, két mérettel nagyobb, bele fog érni a dobba, látszik, hogy nem jó.
– Tessék elhinni, tegyük fel, jó lesz az.
– Én fel nem teszem, feleslegesen nem dolgozok, de ha ragaszkodtok hozzá, talán felteszem, de a visszarakást is kifizetitek, mert nem lesz jó.
– Rendben, ha nem jó, kifizetjük, de szerintünk jó lesz.
Feltette, persze jó lett, magasabb lett a BMW vagy három centivel, úgy szemre. Na azóta nem nagyon ér le a kipufogóm sehol, de ettől még nincs rend. Most végképp hülyeségeket mutat a sebességmérő, hiszen rendes kerék lett rajta. GPS-szel lehet csak közlekedni, a kiírt eredmény köszönő viszonyban sincs a valósággal. De a műszeregységben lévő óra se megy, ezért a fórumon szereztem egy műszeregységet, amiből a működő óra kell, meg a sebességmérő elhajlott mutatója. Hamar meglett, egy este kicseréltem a cuccokat, az étkezőasztalon, ahogy Rita szereti. Most már azt is tudom, hogy lehet visszatekerni az órát. Szépen visszaszereltem, minden működött, a maradék műszerrel meg a gyerek játszik. De nincs még rend.
A szék ugyanis továbbra is szakadt, sőt, az anyósülés helyén lévő vezetőülés támlája elkezdett kornyadozni. Felhívtam Bencénét, mennék a székekért. Egy újabb csodás szombat, gyerek eladva a dédiékhez, az asszony legalább addig elmegy fodrászhoz, manikűröshöz, masszíroztatni, meg ki tudja hová még. Nekiindultam a székekért Kecskemét mellé, de eszembe jutott, egyedül uncsi lesz ez a negyven fokban, hívtam Prokeet, el-e jön. Négyszáz kilométerrel és hét órával ezután értem haza, mert ő eljönne ugyan, de utána Szentendrére menne Tündérhez. Deal, BMW-zünk legalább.
Robogunk Kecskemét felé, hamar meglett a cím, begyömöszöltük a reménytelenül koszos, de jó állapotú székeket a kocsiba, aztán döngettünk tovább Szentendrére. Ott kitettem. A székek felkerültek az erkélyre, a gyerek nagy örömére. Alaposan kiporszívóztam. Aztán minden kárpittisztítóval kipucoltam, majd jöttek az autós tisztítók. Aztán a porszívó. És ugyanez ismételve, míg el nem fogyott otthon minden ilyesmire való szer. Egy két folt nem jött ki, de nem porzott már, és lett színe is, alapvetően jó lett. Ugyan ez most plüss, és nem szövet, de huzatot lehet kapni, gyárit, nem is vészes áron. Magasságállítós.
Egyébként érdekes megfigyelés, és minden öregautósnak ajánlom a gányolás helyett, hogy tessenek felhívni a márkakerekedést, mert meglepően olcsón lehet dolgokhoz hozzájutni, bolhák, műanyagok, üvegek, konzolok, kopó alkatrészek, még ilyen idős vacakhoz is szinte minden van, és nem drága.
Egyik este Marci szomszédot rávettem, segítsen már levinni a székeket, mert beszerelném a kocsiba, pénteken megyünk a srácokkal Motorheadre, ne alattuk törjön már el. Lelkesen segített, ezúton is köszi, lett 17-es krovafej, amíg mi izzadva csöpögtük bele korábbi túlfogyasztásunkat a BMW-be, a gyerek ott körözött, és mindenben segíteni akart, arany pofa. Összesen hat csavart kell kicsavarni, mind 17-es. Négy a sínt fogja a kocsi aljához, egy az övcsatot, egy pedig a hevedert magát rögzíti.
Úgy másfél óra alatt betettük a székeket, de az újonnan hozottak sínje rozsdás volt, nem szép, meg a magasságállítós széket nem lehet olyan alacsonyra engedni, mint a másikat, így beszálláskor bevertem a fejemet, ez fáj. Másnap, a Szent Torna után - amiről tudni kell, hogy rettenetesen meg vagyunk hajtva, már ami az ilyen magunkfajta irodahájas managereknek meghajtás: póló átizzadva, látás fekete-fehér, légszomj, és azonnali két liter folyadékigény. Szóval torna után a múlt hét egyik legmelegebb estén nekiálltunk Viktorral kicserélni a síneket.
Meg az öveket, mert az övcsat és a heveder bekötése nem egyezik, az egyik szöget zár be az ülés sínjével, a másik nem. De ezt akkor még nem tudtuk. Kiszedtük a székeket, fulladoztunk a melegtől, öltek a szúnyogok. Odapróbáltuk a sínt, a kétféle ülés alja egyezett, és egyforma helyen voltak a magasságállítós és a sima a sín felfogatási pontjai. A sínt tizenhármas csavarok rögzítik az ülésvázhoz, négy darab.
A vezetőüléssel kezdtük, átettük néhai vezetőülésről a sínt, de amikor tettük be a kocsiba, Viktor észrevette, hogy szarul állt az övcsat. Nem fért el rendesen a kardánalagúttól és a biztonsági öv is csak megfordítva ment fel. Rövid tanakodás után rájött, hogy mivel az enyémben két vezetőülés volt, a síneket felcserélték, máskülönben csak megfordítva fért be a csat. Ülés ki, az előző anyósülésről leszedtük és sínt, és tessék, minden a helyére került.
Beszereléskor nem hajtottam be eléggé a hátsó csavart, ezért amikor ráhúztunk volna az elsőre, kijött a helyéből, és beszorult a sínbe. Olyan másfél órás szitkozódós szopást okoztam ezzel, amit senkinek se kívánok. Elég rémisztő egy kétméteres, dühös ember, aki a vicceimen sem nevet, csak cigizik, és morog: te átok, miért bíztam benned, hogy becsavarod azt a nyomorult csavart, miből gondoltam, hogy egy ekkora feladatot rád bízhatok? Egy percre veszem le a szemem rólad, és máris mindent tönkreteszel, te átkozott, a barátaim várnak a szalonnasütéssel, megesznek a szúnyogok, dől rólam a víz, és a rohadt csavarodat keresgélem, meg feszítem ezt a sínt neked, te szerencsétlen majom, te. És ha nem veszem észre, hogy fordítva van, akkor elmész innen az életveszélyes vackoddal, akkor mit mondok a Ritának? Te átkozott! Mit?? Onnantól nem engedett az autóhoz, hanem másfél óra múlva közölte, kész, menjek haza. Ritkábban is telefonál. Nem tudom, mi baja.
