Lenyomtuk egész Európát, nnna. Még hogy olyanokat mondanak ránk, hogy lassú mifelénk a fejlődés. Sztálin és Rákosi pajtás ütemesen tapsolva ünnepelné népünket, ha látná e szép eredményeket, kár, hogy nem lehetnek itt, közöttünk.

77,4 százalék, ízlelgessük e nagy számot. Bő háromnegyednek is mondhatnánk, de legyünk precízek, itt a tizedesvessző utáni régiónak is hangulata van. Egész Európában senki sem tud ilyet felmutatni, ha napköziben lennénk, egy ilyen számért legalább öt lemoshatós Pataki Ágit adna a pattanásos Gruzsovits. Egy év alatt ekkorát változni, bármilyen mutatóról legyen is szó, több mint bámulatos.

Örömünket, mondjuk, némiképp árnyalhatja a szám előtt szereplő előjel, amelyet a helyesírás és a matematika szabályai szerint ki kell írni. Ugyanis az negatív. Ennyit csökkent a magyar újautó-autópiac mérete tavaly augusztushoz képest. Ugye mennyire más így? Mindjárt új íze van az elsőségnek, a kellemes, testben szétáradó, jólesően langyos büszkeség szemvillanás alatt a leggyorsabban fellelhető legsötétebb odúban való összekuporodott hüppögéssé válik.

Persze egy ekkora negatív szám nem okvetlenül rossz. Ha például takarékos, megfontolt, a környezeti hatásokra óvatosan reagáló nép hírében állnánk, azt mondanám, nyilván kicsit túlreagáljuk a válságról érkező híreket, alámerülünk, és most épp kibekkelünk, mint Antall József ’56-ban. Gyanítom, a tavalyi augusztushoz képest szintén óriásit, 68,3 százalékot visszaeső Izlandon, és a mi eredményünkhöz nagyon közeli, mínusz 76,4 százalékos Luxemburgban például ez a helyzet. Nálunk azonban nem tartom valószínűnek, itt nettó összeomlott a piac.

Ez az egy szám sok mindent elárul rólunk. Például, hogy vakon hiszünk a csodákban, és nettó százhúszezer forintos jövedelemmel beszállunk a nullkilométeres Swiftbe, Fabiába, ha ezt engedi a pénzintézet. Elhisszük, hogy a pénz a fán terem, mellesleg pedig még mindig korgó gyomorral éhezünk a csillogó, új, klímás autóra, pedig a Trabant réme húsz éve elmúlt.

Talán egyszerűen csak csórók vagyunk, ezért vállaltuk túl magunkat? Hm, a lengyelek, a szlovákok javultak tavalyhoz képest, a csehek csak 9,5, a szlovének puszta 11,2 százalékot estek. Nem, itt a sokat akart a szarka, nem bírta a farka minősített esetéről van szó, ne is rágódjunk rajta többet, nekem eldurran tőle az agyam.

Igazából már a válság előtt évekkel eldurrant, amikor a hozzám képest felannyit kereső, máskor meg leginkább munkanélküli fél-rokon felháborodott nekem, hogy nem tudja lecserélni a négyéves Suzukiját, és hogy zavarja, hogy a régiben nincs légkondi. Meg a kétéves Jaguarok, a féléves BMW X5-ösök is mellbevágtak a lakótelepi parkolókban – ennyi embernek egyszerre elment a józan esze?

Szegény ország vagyunk, lehetőségeink pár éves használt autót, sokaknak meg semmilyen autót nem jelentenének, és akárhogy is sírnak most a kereskedők, az importőrök, a szervizek – a 2008 nyaráig létező konjunktúra buborék volt, gazdasági alap nélkül. Okolhatjuk a pénzintézeteket, a kormány politikáját, a Gépjárműimportőrök Szövetségének egysíkú, ám annál hatékonyabb lobbitevékenységét, a használtautó-behozatali nehezítéseket, az importőrök által a kereskedőkre gyakorolt óriási nyomást, a reklámokat, a marketingeseket, a PR-eseket, a csodavárásunkat, a vágyainkat – nem találunk egy konkrét bűnöst, a fentiek mind erősebben voltak jelen a kelleténél. És most itt a bizonyítvány, benne vagyunk a kilométer mély szarosgödörben, és mindenki a mi fejünkön áll.

Szerény vigaszt jelenthet majd talán, amikor a roncsautó-beszámítási program leállását követően a német autópiac is összeomlik – az azért nagyon súlyos lesz -, de ne áltassuk magunkat. A németek, ahogy ismerem őket, szarul, de büszkén ki fognak kecmeregni a helyzetből, bár szerintem most az egyszer nagyon elkúrták, mi viszont szívni fogunk, mert már eddig is sok kereskedő abból tartotta el magát Magyarországon, hogy a roncsprogrammal felturbózott német piacra árult. Ez most megszűnik.

Ehhez a mínusz 77,4 százalékhoz annyit még szeretnék hozzátenni, hogy egyelőre az öt legnagyobb európai piac – a német (+28,4 %), a francia (+7,0 %), az olasz (+8,4 %), a nagy-britanniai (+6,0 %) és a spanyol (+0,7 %) – mind jobb eredményt produkált, mint tavaly augusztusban. Hurrá, éljenek! Brühühü…

Hogy azért beszéljünk autókról is: a JATO Dynamics adatai szerint (ahonnan számaink származnak) Európa legjobban fogyó típusa már ötödik hónapja a hatodik generációs Volkswagen Golf. Második helyét rottweilerként őrzi a Ford Fiesta, az Opel Corsa ötödikről harmadik helyre jött föl, a Peugeot 207 harmadikról negyedikre csúszott, a Renault Clio pedig szintén feljebb lépett négy helyet(!)kilencedikről az ötödikre.

A toptízes lista alsó felében a Ford Focus őrzi a hatos sorszámot, a Fiat Punto a korábbi negyedik helyről ide, a hetedikre csusszant le, majd a tízesen kívülről visszaérkező Skoda Fabia következik a nyolcadikon – eszerint talán mégsem kell olyan sok dolgozót elbocsátani Mladá Boleslavban? Aztán már a sikercsoport vége jön: a Panda nyolcadikról kilencediken, az Astra hetedikről a tizediken szokja az új szintet.

Az autógyártók sorrendje, már tényleg csak dióhéjban:
1.) VW,
2.) Ford,
3.) Opel,
4.) Renault,
5.) Peugeot,
6.) Fiat,
7.) Citroen,
8.) Toyota,
9.) Audi,
10.) BMW.