A csomagtartóm még mindig nem nyílik. Voltam Égő Ákosnál, aki hat órás melóval kicserélte a hulladék amerikai mécseseimet európai fényszórókra, ezt majd ő megírja, lesz benne gyorskötöző, köszörű és volt káromkodás is, de a csomagtartót lógva hagytuk. Tíz bögre védőtea után elég volt a hideg garázsban küzdésből, és már rég fürdetni kellett volna az ikreket.

A hátsó üléstámlák közötti síléclukon, az autó hátulját lesúlyozó százéves burdakupacból kihalásztuk a Fiat karácsonyi ajándékát, a bentrekedt Fiat 500-as egereket. A Panettonét nem találtuk, (egyben úgyse fért volna ki) de endoszkópja még Ákosnak sincs, hatszáz litert meg nem lehet belátni egy tíz centi átmérőjú lyukon keresztül.

A három gyöngyházfehér csomagtartó-menekült a szerkesztőségben várja a gazdikat. Csupán egy kérdésre kell értük válaszolni, az első három helyes megfejtő jöhet és elviheti őket. A kérdés, rendesen, éjjel háromkor fog élesülni.