A Volvó csomagtartója még mindig nem nyílik, de mielőtt Dr. Flexhez fordulnék, megkértem Karit és Csikit, hátha. Hát nem, de így is megérte kifordítani az autó belét.

Fotók: Kari

A hátsó ülések felől kezdték, amik hamar kijöttek (közben Kari a kelleténél többször mondta, hogy hehe, pont mint a Ladának) de az utasteret így is egy vaslemez választja el a csomagtartótól, kicsi lyukkal a közepén. Megállapítottuk, a bentragadt Panettone nem bűzlik, elhangzott az anyag kifejezés, és előkerültek az ülés alá fóliázódott centek.

Van mérföldórám, ülésfűtésem, (novemberben elromlott) légkondim és gagyi műanyagfényszóróim (már nem sokáig), de hogy fél dollárnyi aprót is kapok a kocsihoz ennyi pénzért, igazán szép dolog.

„Nézd, van itt piros ceruza is, az pedig egy legóból való antenna” – mondja Kari. Az üléslap aljába beépült cerka [khm, ácsirón – O.P.], legó és centek visszakerültek, jó helyen voltak eddig is. A következő részben már a kinyitott csomagtartóról fogok beszámolni, a héten megyek a végső megoldásra.