A géprombolók annak idején az ipari fejlődést akarták gátolni. Féltették a munkájukat a gépi erőtől. Korunk ludditái sem különbek. Gyűlölik az autót, és úgy pusztítják, ahogy tudják. Ráadásul sportnak álcázva. Ez a drift.

Idáig messziről kerültem ezt a csúszkálós sportot. Nem fér össze kényes ízlésemmel a körítés. De tulajdonképpen egy csirkefarm sem szép önmagában, csak amikor szép piros paprikás lében úszik terméke, a szárnyas combja vagy mellehúsa. Ezért tenyésztik: ha nem falnánk fel, még az a rövid élet sem adatott volna neki.

A driftautók többségét is rég bontók nyelték el volna el, ha néhány megszállott nem dönt úgy, hogy kapnak még pár szép hónapot, amikor nem megnövekedett reakcióidejű, ezt belátva lassan araszoló nyugdíjasok alatt kell sínylődniük, hanem végre kibontakoztathatják képességeiket.

A drifteléshez sokféle autót használnak. Közös tulajdonságuk a hátsókerék-hajtás, sperrdifivel, és a jó erős motor. A birtokba vett kicsiny szerelőterepen egyforma emelők és kazalnyi gumi, lehetőleg felnin. Az abroncs fogyóeszköz, két tankolás között több garnitúra enyészik el a hátsó tengelyről. Azt hinnénk, sajnálják, de nézzék meg Karotta arcát: inkább büszke a veszteségre. Pár kör jut egy nekifutásra mindenkinek, dics azt övezi, aki három keréken sántikál le a pályáról. Ha szikrázik a gumi acélbetétje, már közel a vég.

A füst mennyisége egyenesen arányos a motor teljesítményével. 150 lóerő környékén apró pamacsok jönnek az ügyesebbek alól, 250–300-nál hadászati álcázásra elegendő égett gumi szabadul fel. Természetesen minél inkább veri a szmogot, annál látványosabb, de szépen driftelni kis füsttel is lehet.

A gyakorlat itt mindennél többet ér, nem születik senki driftzseninek. Azért jó egy ilyen edzés, mert együtt láthatjuk a profit, és a folytonos útakadályt képező kezdőt. Én szerény vagyok, beláttam, nem nekem való. Rögtön élveztem, amikor augusztusban beszabadultunk az Euroringre 200+ lóerős személygépkocsikkal, itt túl sok izzadságos óra után sem biztos, hogy elégedett lennék.

A legtöbb hazai drifter BMW-t nyúz. Minden szempontból alkalmas, hiszen eredendően sportos, ráadásul kínálkozik a tuningra. Akinek kevés az eredeti motor megpiszkálása, szerelheti turbós blokkal. Egy E28-ban fütyült a feltöltő, pazar hangja és ereje van. V8-assal sem kevésbé hátborzongató, a mély dübörgés messziről felismerhetővé teszi. Érdekes, hogy a Mercedes véletlenül sem keveredik ide, kellemes túratulajdonságaival legfeljebb a parkolóig juthat. És miért nincs Lexus? Az lenne az igazi kihívás.

És rettenetes küzdelem, mint szegény 740-es Volvóval. Elszánt őrület kell, hogy a lompos limuzinnal ereszkedjen neki valaki a farolásnak.

Alfa 75 is volt egy, mozgása alapján egyelőre bajnoki remények nélkül. Aztán Ford Capri kettő is, a pompás kék-fehér inkább akadályozza a rutinosabbakat, de biztos összeszoknak gazdájával. Toyota is több mint féltucatnyi állt ki, a Hacsiroku behatárolt teljesítménye átlagon felüli ügyességet igényel. Ahogy szegény Mazda RX–7 is, ezt végképp vétek volt gyilkolni, annyira reménytelenül gyenge és esetlen.

De nem ez volt a szánakozás igazi tárgya, hanem egy Lada motoros és padlólemezes, Trabant felépítményes öszvér. 100 lóerejével szépen körözött, csúszni viszont az úristennek sem akart. Az összeépítés viszont annyira igényes, hogy megér egy cikket. Keresse szerda reggel a Totalcaron!