Caroláékkal kimentünk az Ecserire, részben kolbászt tesztelni. A helyszín ideális, a közönség nekünk megfelelő, az asztalterítő – rajzszöggel lefogatott műanyag, természetesen – kellőképpen mocskos. A tálcának használt papírdobozt is támogatjuk, jót röhögtünk a költséghatékonyság kikényszerítette találékonyság minimalista megnyilvánulásán.

A kolbász viszont rémes.

Gasztronómiai gyorsjelentés

A túl homogénre darált sápadt kolbikban nyoma sem volt a rizsszemnyi zsírdarabkák és a hús játékának, helyette csak virsliállagot tapasztaltunk. Íze a semmilyen és a jellegtelen között, csípősséget egyáltalán nem mutatott, pedig a kolbász egy kis toroköblögető csípősség nélkül mit sem ér. Egyedül a fokhagyma erős ízét éreztük, durván felülírta a húst, paprikát, és a borsot is. A mustár vizezett volt, a savanyúság tartósítószer-ízű. Eddigi tapasztalataink azt mutatták, minél alpáribb a hely, annál merészebb és jobb a kolbász, hát ez nem feltétlenül igaz.

Pedig az Ecseri jó hely (azért nem jobb, mint a régiségpiac a Pecsában), van például lendkerekes hal. Meg üvegtárgyak közé ékelt kanárisárga Formula-1-es autó. Integető katonai mini-matchbox. Iszonyú rozsdás amerikai rendőrautó. Alumíniumrepülők kupacban és önállóan könyvre helyezve.

Kitüntetés egymillió balesetmentes kilométerért. Különböző nemzetiségű buszok, törpeautók és mindenféle rendszámok, amiket nem engedtek fényképezni, mégis sikerült. Van versenypálya is kisautókkal, az volt nekem is. Ha végignézi a galériát, Csikós Zsolt írt a legtöbbhöz kommentárt is.

A legérdekesebb viszont a több helyen is felbukkanó kék űrkabinos szerzet, soha nem láttam még ilyet.

Valaki esetleg?