Az új Fiat 500-as bemutatóját sikerült az 50 éves kiskocsi ünnepévé fokozni. Százával jöttek haza lábon vagy utánfutón régi Csinkvecsentók. Minden sarkon rendőrök próbálták őket lezárt utcákban és utak mentén kordában tartani. Az új modellel becsúszó újságírókat kitörő örömmel fogadták, nekik végképp mindent lehetett, a közlekedési lámpákat kikapcsolták és mosolyogó rendőrök segítettek ráállni a villamossínekre, forgalommal szemben bemenni az egyirányú utcába, vagy ami éppen jólesett.
Lazán elegáns bácsik fotózkodtak világos nadrágban és bőrmokasszinban az autók mellett, büszke torinóiak és arravetődő turisták fogdosták őket, kérdeztek és mosolyogtak.
Kis egérhatározó
Az olaszok hajlamosak a Fiat 500 minden változatát Topolinónak – Egérkének – hívni. Ez nem egyezik meg a hivatalos állásfoglalással, a Topolinót 1937-55 között gyártották, és itt jobbra látható.
De ez a Fiat városának, Torinónak a lakosait nem zavarta abban, hogy a főutakon végigvonuló vadonatúj kis Fiat 500-as konvoj után kiabálják: Csáááó Topolííínó! Ke belli Topolííni!!!
Olasz barátnőm, Carola is minden 500-ast Topolinónak hív. Az ő olaszsága persze kérdéses, mert az Egyesült Európai Kolbászevők Egyesületének genovai sejtjét igazgatja, és semminek sem örül annyira, mint amikor hentesnél sült kolbászt eszünk ecetes almapaprikával és unikummal csapatjuk szét. Reggel 9-kor.
De az egész Torinót ellepő friss és lejárt szavatosságú egérkék sem tudták elterelni a figyelmem a nálunk rendkívül ritka ezüst turbóhangyászok Négyajtós alfajának egy kamion mögül előlopakodó példányáról:
