A Tehén betöltötte. Napok óta vártam már, mikor fordul át, még a fényképezőgépet is bekészítettem az autóba, de aztán akkor vettem észre, hogy 170 001, amikor kifordultunk a garázsból a Fügével a menzára menet. Füge megértő volt, hogy most megállunk, makrót kapcsolunk, vakut ki, és katt, mert ő állandóan fotókészenlétben autózik, hátha meglát valahol egy zaftos rendszámot. Mire Az Endréhez címzett menzához értünk, lőtt is egy érdekes osztrák egyedi rendszámot.
Khm, khm, figyelmet kérek! Nagy nap ez a mai. Tehén, a nem túl régi, de hű barát 170 ezer kilométeres lett. A tavaszi vétel óta sok érdekes kalandunk volt, és fejlődőképes autó lévén sokat haladt a tökéletesség irányába. Kicserélte a hátsó hídját, megszűnt az olajfolyás és a reccsenés elinduláskor. Kapott új riasztót és hifit, de beleépült a motoros navigációm dokkolója is, egy telefon-kihangosító mikrofonnal. Alapos belső tisztítás szüntette meg az évtizedes dohányzás utószagát. Új Pirelli Scorpion STR-jein szépen fut, ügyesen kapaszkodik a parkolóházban a meredek vasrámpára, akár szemből, akár tolatva.
A CHECK ENGINE lámpa ügyében megtettük a megfelelő lépéseket, egy tankolás óta nem ég, persze Csaba, a Reálszisztéma szervizvezetője figyelmeztetett, hogy ők aztán nem javították meg, csak kiütötték a hibát, de az ügyben épp várnak valami információt az európai központból.
A tetősín keresztlécének mozgathatósága sokat javult, még nem tökéletes, de igyekszünk.
A fogyasztás városban nagyjából 15 liter, ha kényelmesen csordogálok, és 17, ha minden zöldet bármi áron el akarok érni.
Nagy hangú kéményt nem akarok, épp azt szeretem, hogy csendes.
A motoros antennát külön kapcsolóra köttettem, hogy ne mászkáljon állandóan ki-be akkor is, ha CD-t hallgatok.
Van már hozzá két kurblim is, ha kerékcserére kerülne a sor.
Bebőröztettem a kormányt 10 rugóért Kecskeméten, szép lett és most már nem is mozog, ha megmarkolom.
Új bőrt kapott az első két ülés. Jó vastag bőrű tehén volt, isten nyugosztalja, áldozata nem volt hiábavaló, hisz’ egy bűnös ember autójának első üléssora most úgy néz ki, mint egy puccos Audié. Szép szürke, nem teljesen olyan színű, mint a hátsó, de a hátsó ablakok úgyis le vannak fóliázva, ezért az egy árnyalatért meg nem fogok egy kiló helyett kettőt elherdálni.
Viszont a vezetőülés még mindig ferde. Ki lehetett az a zsíragyú, dagadt állat, aki ezt így szétülte? Nem hogy szétülte, bőrileg, de ferde lett a váza. Továbbra is lejt egy kicsit jobbra, nehezen tudom megállapítani, hogy csak a támla vagy az ülőlap is. Állítólag nem igazán van mit tenni, venni kell egy új ülést bontóból, és át lehet rakni a bőrt. Na de persze motoros, villanyos deréktámaszos legyen az is. Nem akut probléma, de ezt még meg kell lépni.
Kedves Tehén, kedves egybegyűltek! Tehénnel az élet nagyszerű. A városi káosz az aktív kikapcsolódás terepévé változott, a 3,4-es V6-os bőgése minden indítást bearanyoz, simogatóan finom járása érezteti gazdájával, hogy egy titkos, informális elitklub tagja lett, ahol adnak a kulturált járásra. Most így az őszi napfényben átálltam a hátsó ablakos szellőztetésről a tetőablakos homloknapoztatásra, és a városban se rossz vele, de alig várok valami jobb ürügyet, hogy hosszabb útra mehessünk.
Terveim a következők: tíz év alatt nagyjából elérjük a 300 ezer kilométert, vagy kicsit többet, és akkor jutányos áron elhelyezem kedves nevelőszülőkhöz, vagy a szép fekvésű Arany Alkony Tehénotthonba.
Az még persze nagyon odébb van, szinte már sci-fi. De a Pentagonnak is vannak hosszútávú tervei, hát én se maradhatok le. Főleg hogy a Totalcar kiváló, naprakész, mindig érdekes és mértékadó hírrovatában megláttam ezt:
Ugye?
Kívül-belül, mondom én.
Ha tíz év múlva nem lesz nagyon horror a benzinár, természetesen a benzines V8 kell. Ha horror, a dízel V8 is jöhet, a lényeg, hogy ne tegyenek úgy a sírba, hogy sose volt V8-as autóm.