Megszakítjuk adásunkat, a Volvo világújdonságot vezetett be a környezetkímélet érdekében. Az új meghajtási rendszer végre elvonatkoztat a belsőégésű motor és a féltengelyes erőátvitel szent egységétől, de messze túlmutat a hibrid- és hidrogéncellás hajtáson is. Külön örvendezünk, hogy a találmány végre nem csak a később megvásárolható autókhoz, de visszamenőleg bármely más Volvóba is beszerelhető, legyen az szívó vagy turbó benzines, esetleg dízel. Nem számít, hogy elöl vagy hátul hajtott volt az átalakított jármű, ezzel végre leszámoltak a mindent megrontó hitvitával a két tábor között.

A vízsugárral hajtott új Volvók azon kívül, hogy rendkívüli sebességgel képesek előrespriccelni magukat, a kedvezőtlen klímaváltozás szárító hatását is kiküszöbölik. Nincs szükség a jövőben költséges öntözőcsatornákra, forgalmat lassító locsolóautókra: csak végiggördül méltóságteljesen egy Volvo a főúton vagy a városon, és éltető nedű jut a növényeknek, tiszta, pormentes levegő a lakóhelyeknek. Nem elhanyagolható szempont, hogy az eddigi kellemetlen motorbőgést lágy vízcsobogás váltja fel.

Azt vethetnék fel az ellendrukkerek, nincs akkora tank, amibe ennyi víz beleférne. Szerencsére a svéd mérnökök el tudtak vonatkoztatni más márkák mániákus mérnökeinek megfeneklett módszereitől. Így a vízsugárhajtású Volvók csak az 50 000 bar nyomásra sűrített hidrogént viszik magukkal, az oxigént a levegőből nyerik. Természetesen megoldott a bőséges hidrogénutánpótlás is: a motorgyárak mértéktelen energiaszükségletét megspórolva leállíthatók az észak-svéd fúziós erőművek, amelyek az egyatomos anyaggal működtek.

A felszabaduló motortérbe ezentúl elhelyezhetjük a saját járművel vontatott vízisífelszerelést, az eddigi ugaron nyílt veteményeskertünk szerszámait, esetleg a motorhangot hiányolók egy öt- vagy hathengeres mélynyomót.

Ízlesgessék az új kifejezést: vízfröccs. Milyen elavult már a gázfröccs.