Van olyan, aki csak autóval hajlandó közlekedni. Nem érdekli, hogy a múlt héten még 40 perces út ma két és fél óra a Duna áradása miatt, juszt sem választja a tömegközlekedést. Akad olyan, akinek nincs személygépkocsija, mert nem engedheti meg magának, esetleg nincs is jogosítványa. Ő a közösségi közlekedést használja, vérmérsékletétől függően irigykedve az autósra, netán teljesen rezignáltan tűrve sorsát.
És bármily fura, olyat is ismerünk, aki bár megtehetné, mert otthon a négykerekű, mégis felpattan a vonatra, buszra, HÉV-re, ilyenekre. Vajon mi motiválja? Olcsóbb a tömegközlekedés? Magányosan még igen, ha ketten ülnek autóba, már nem biztos. Kényelmes szolgáltatást kínál a Volánbusz, a MÁV, a BKV és a többi helyi helyi társulat? Nem mondhatnánk. Lehetne komfortos, de ehhez az eszközpark átlagéletkora magas, sok helyen ritkásan járnak, máshol a zsúfoltság utálatos. Akkor vajon mi? Hát nyilván a rettenetes dugók, a parkolás lehetetlensége.
Indokolhatja az autós önmegtartóztatást, hogy új buszok, szép és jó villamosok, minden igényt kielégítő elővárosi vonatok jelentek meg a hálózaton. Öröm velük utazni, leszámítva bizonyos mellékkörülményeket. Sokan nem fizetnek, és nem csak azok, akiket eltiport az élet. Pedig ha mindenki érvényes jeggyel utazna, akkor könnyebben vásárolnának további új járműveket, és uram bocsá’, még olcsóbb is lehetne.
Ne várják az illetékesek meg azt, hogy a társadalom belső etikai elvárása alapján mindenki fizető utas legyen. Ez talán későbbi időpontban valósulhat meg itt, minthogy eljönne az ítéletnap. Legyenek a döntéshozók proaktívak: tágas, őrzött, ingyenes (semmi sincs ingyen, de az élhető tér pénzben kifejezhetetlen érték) parkolók kellenek a városszélekre, ott, ahonnan öröm továbbutazni tömegközlekedéssel a belvárosokba. És ne a kényszer erejét vessék be, enyhe mellékízzel a szánkban, hogy megint a bevétel növelése a cél, nem pedig a valódi megoldás keresése.
Az autómentes nap remek kezdeményezés. Nem rosszabb, mint a kerékpáros felvonulás vagy a fél várost megbénító futóversenyek. Mindegyik valós problémát feszeget: túl sokat autózunk, bár mehetnénk tömegközlekedéssel, mediterrán éghajlatunk engedné, mégis alig biciklizünk, illetve tényleg nincs egészségesebb az aszfalton futásnál. Vagy mindhárom intézmény öncélú lenne? Egyféle exhibicionizmus, máshol aligha érvényesülő szervezők műsora, akiket buzgón támogatnak az aránytévesztő, a valóságtól rég elrugaszkodott városvezetők?
Az ilyen kampányok általában a valóban szükséges változtatások felnagyított, sokkolásra építő előzményei. Csak nehogy visszaüssenek. A félmaratoni a Városliget árnyas fái közé való, nem pedig a Bajcsy-Zsilinszky útra. Kerékpárral a rakparti sétányon kell tekerni le és fel, nem pedig tömött sorokban az Attila úton és az Alagútban. Az egészségtelen, önmagában is, az átkok viselése okán nemkülönben.
Nem jobb aránytalan követelésekkel rontani a hitelünket. Én tömegközlekedem, sőt, BKV-bérletem van, mégsem ordibálok, hogy ez milyen szervezetlen, pedig fizetek érte. Engem nem képvisel az az egyesület, amely sok nagyszerű ötlete mellett döbbenetes ökörségeket is képes nyilvánosságra hozni. Közvetlen viszonylattal Káposztásmegyerről Dél-Budára? Ki akarná ezt igénybe venni néhány elvetemült villamosbuzin kívül? Ráadásul a Bajcsyn keresztül, ami alatt ott robog a metró? Úristen, miért nem gondolkodik először.
Cikk a Totalcaron, a hazai helyzetképpel és lázálmokkal, amiket máshol már megvalósítottak.
