Sajnálom, de csalódást kell okoznom. 14 789 kilométeres óraállással indultam útnak, 17 700-zal érkeztem haza, és az autóval nem történt semmi baj. Háromszor tankoltam bele útközben, jártam vele sziklagörgetegen, autópályán, középkori utcácskákban, és nem produkált semmi érdekeset. Ment, ha kellett, megállt, ha arra volt szükség, alig evett, de mindent elnyelt: a Dacia Logan dízel kombi eszményi autó a költséghatékony családi jövős-menős nyaraláshoz.
Bepakoltunk tizenkét napra két gyereknek, magunknak, kabáttól fürdőruháig, gumicsónaktól plüsscicáig, Stephen Kingtől Bóbitáig. Biztos voltam benne, hogy még a jobb egy lábterébe is jut majd egy sporttáska, de nem. Minden befért hátra, elképesztő. Csak egy dolog maradt itthon: a tetőbox.
Csaknem-fullos autónk, a számos opciós extrával kiegészített, klímás, dízel Laureate most listaáron 3,8 millió forintba kerülne, öt üléssel 3,67-be. Ennyi pénzért nincs ellenfele. 700 litere van a második üléssor mögött, a személy-Kangoo ugyanezzel a motorral 3,9 millió felett indul, és 650 litert ad, röhej.
A Kangoo-, Berlingo-, Doblo-féle öszvéreknek pedig van egy nagy hátrányuk a Daciával szemben. Teherautónak tervezték őket. Miközben Letenye és Zágráb között gurultam 140 körül az autópályán, és ordítozás nélkül tudtam beszélgetni a hátul ülő családdal, megfogadtam: ha új, olcsó nagy kocsi kell, soha nem veszek dobozost. Inkább egy nagy levegőt, és akkor már mégis a Daciát, vesszen a sznobizmus.
Volt sok márkatárs az úton, számos horvát, lengyel, cseh, és persze román Dacia futkosott fel-alá Horvátországban. Kombit hármat láttam összesen. Egy piros családi autó és egy fehér, tetőcsomagtartós, létrás melóskocsi mellett egy, kapaszkodjanak meg, francia rendszámos kocsival találkoztam. Dízel, ezüstmetál, a mienk kiköpött mása. Öt öreg néni ült benne, gondolom ellopták a szocotthon konyháskocsijának kulcsát, és leugrottak kirándulni Dalmáciába.
Az első tank gázolajjal simán leértünk a tengerig. Zágrábtól nem sztrádán mentünk, mert nézelődni akartunk. Így a pár száz kilométer autópálya, a pár tíz kilométer város után az országúti forgalom békés 80–100-as tempóját autózva 5,3 literes fogyasztás jött össze.
Tankolni felemelő a dízel Logannal, de azért megmondom őszintén, hegymenetben gyakran elátkoztam mind a hetven szerencsétlen, agyonterhelt lovat. Pont egy ilyen vánszorgás idején kaptam a hívást a Renault Hungáriától: megjött a 82 lóerős tesztautó, vihetem kipróbálni! Tehát, kedves olvasók, hamarosan gigászi párbaj, Dacia-Dacia gyorsulási verseny lesz a Belsőségen!
De azért bármilyen gyenge is, csak odaértünk Čiovo szigetére, ahol apartmant béreltünk. Innen, gyakorlatilag Trogir elővárosából indultunk kirándulgatni szinte minden nap. Ugyanis kurva (← csúnya szó! – a szerk.) hideg volt, a fürdést meghagytuk a delfineknek (láttunk többször is, ott ugráltak a teraszunk előtt).
Jártunk barlangban, hajókáztunk, vízesést néztünk, azért Omišnál fürödtünk is egy kicsit, és persze, ami a legnagyobb élmény egy hároméves gyereknek, több mázsányi kavicsot szórtunk a vízbe. A Dacia meg szó nélkül vitt, ahova kértük. Egyszer Dubrovnikba is, ami, mint kiderült, nem száz kilométerre volt a szállásunktól, hanem 250-re (elnéztem a térképet, istenem).
Dadits Dihály
– OP
Gondolta volna, hogy ez egyáltalán nem az első alkalom Rácz Tamás újságírói munkásságában, hogy „d” betűs alliterációs lánccal vezet be egy dízel Dacia Loganról szóló írást? A Totalcaron 2006. március 3-án publikált cikke az akkor új Logan 1.5 dCi szedánról így kezdődött:
„Dacia debütált derék dízelmotorral Dunamenti domíniumunkban. Dísztelen, drabális darab, de durva, dilatációtól dezintegrálódott dűlőútjainkon dicséretesen dolgozik. Drága? Dehogy!”
Mindig vártam, hogy csak történik valami, amiről írhatok, de nem. Nem fájdult meg a derekam az ülésben. Nem kaptunk defektet. Nem volt balesetünk. Nem ürült ki a tank. Még a kulcsot se nyelték le a gyerekek. A legizgalmasabb dolog, ami az autóval kapcsolatban felmerült, továbbra is a fogyasztás maradt.
Még kétszer tankoltam, egyszer lent a tenger mellett, egyszer már itthon, Nagykanizsán. A sok rácsodálkozós, gurulgatós, ráérős, pihenős kirándulás nyugis tempóját a hegyes-völgyes terep ellensúlyozta, 5,5 liter volt a második fogyasztásunk. A süvítős, előzgetős – már amennyire lehet ilyesmit csinálni ezzel az erőtlen motorral –, honvágyas sprint haza viszont 5,6 literbe fájt száz kilométerre. Fájt? Dehogy fájt! Hat liter alatti fogyasztás, mmm, mintha gázolajjal kenegettek volna!
Dacia Logan MCV tartósteszt
2007. júliustól decemberig nálunk van egy hétszemélyes Dacia Logan MCV, Laureate felszereltségben. Minden héten pénteken (oké, most vasárnap) olvashatnak róla itt a Belsőségen. Az eddig megjelent epizódok:
Befogadtam egy románt (2007. július 19.)
Pezsgés a Dacia körül (2007. július 27.)
Első tankolás a tartós Daciával (2007. augusztus 3.)
Hátamon a váram (2007. augusztus 10.)
Anzix a negyedik daciás hétről (2007. augusztus 17.)
Dákó a Belsőség szemével (2007. augusztus 24.)
Belestem a szoknya alá (2007. augusztus 31.)Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a tartósteszt okos könyvjelzőjét (RSS).
