Régóta keresek egy bizonyos körömlakkot. Pont olyat, mint a ChromaFlair pigmentek kagylóhéj árnyalata. De nem találtam, csak sima rózsaszín és kék színeket, de nem vagyok se Hello Kitty, se Egerszegi Krisztina, nekem színjátszós kellett.
A beszerzés egyre reménytelenebbé vált, ráadásul a drágább kozmetikumokat mindenképpen kommunikációs előjátékkal akarják eladni, persze a feketeköpenyes helyen nem értettek meg egyből. A ChromaFlair szót érthető okokból nem használhattam, ott még biztonsági őr sincs, hogy megértően mosolyogjon. Már egy adag autófesték beszerzésén gondolkodtam – öntapadóssal kitakar, airbrush-sal felvisz –, de egy barátnőm tippje megmentette a körmeimet a kihullástól.
A majdnem tökéletes lakkom a rózsaszínt már tudja, a türkizt még nem. Vettem mellé egy mély lilás-bordót. Úgy tetszettek együtt. Ami nem mentség a vásárlásra, mert nálam a gyakorlatban nem érvényesülhetnek párban. Nem szoktam a körmeim sarkába idióta kis virágot festeni más színnel, és a két színnel felváltva sem terveztem a lakkozást. Aztán rájöttem mi tetszett rajtuk. A kedvenc kisautóm, a Lancia Ypsilon Sansovino bordó/Sironi gyöngyház színkombinációja is pont ilyen. Körömlakkul Bogotá Blackberry/Altar Ego. Matchbox-Lancia festést vállalok!
Egy gond van az új lakkjaimmal. Egyáltalán nem passzolnak szívem csücskéhez, a Ferrari-piros rúzshoz. Pedig az én trezoromban a kis bikolór Ypsilonnak és egy piros 612 Scagliettinek együtt kéne pihenniük.