Bálint fiam (kora 4,5 év) ma reggel beállított hozzám egy igen jól sikerült autórajzzal. Jól felismerhető elemek, egészséges karosszériaarányok, egységes stílus, nagyarculati maszkaterv, talán csak a kerekek mérete és az aerodinamikai hozzáállás hagy némi kívánnivalót, így 2007 derekán. Mint minden jó családban, nálunk sem múlhat el reggel kötözködés nélkül, és a megjegyzésére, hogy ez egy kombilimuzin, ki kellett javítanom.

– Fiam, ez egy sima kombi. Van olyan autófajta is, hogy kombilimuzin, azok már nem is tudom milyenek (Rácz kolléga megjegyzése: a Sharan, Espace, stb.), de limuzinnak ez biztosan nem jó, mert nem lépcsős a háta.
- Ja?

Bálint elment, szöszmötölés, majd felcsendül a Kati vihogása a konyhából, s potyogó könnyek között küldi hozzám újra:

– Mutasd meg apádnak! Mutasd meg! Zsolt, nézd mit rajzolt!

Hát ezt. Lépcsős hátú kombilimuzint. Gyerekek – mind zsenik.