Van abban valami hátborzongató, ha megszólal a telefon, és a másik oldalon hűvös hangon bemutatkoznak: „V. X. főtörzsőrmester vagyok a XIII. kerületi rendőrkapitányságról. Jermann Kálmánnal beszélek?”
Eszembe jutnak a múlt bűnei: megúszottnak hitt – természetesen relatív- gyorshajtások a tesztautó kipróbálásának kényszerében, átcsúsztam érett sárgákon, vagy talán nem vettem észre egy záróvonalat? Ne adj’ isten addig halmozódtak a befizetetlen parkolási díjak, amíg jönnek, és elvisznek fókában? Vagy egy dühödt autóimportőr indított volna pert, mert besároztam a márkanevet? Lepereg az élet előttem, a szépírók is ezt az élményt örökítik meg, csak a halál előtti pillanatra teszik. Azt úgysem tudja senki már elmondani, ez meg itt van, minden erősebb rémületkor: mit csináltam rosszul?
Elcsukló hangon válaszolok, mondom polgári nevem, hátha ekkor elnézést kérnek, tévedésre hivatkoznak. Így is történik, hogy, nem Jermann? Akkor rossz számot kaptam, bocsánat… Mégis, a kíváncsiság nagy úr, bevallom hát, az is én vagyok. De miről van szó? Állampolgári bejelentés érkezett egy tavalyi cikkünk nyomán.
Atyaisten, kit bőszítettem fel ennyire? Egy Volvo-fanatikust, lehet, hogy mégse kellett volna japán belpiacos kupé utánzatának neveznem a 480-ast? Vagy egy elvakult Toyota-tulajt, aki természeténél fogva nem a kapualjban vár meg husánggal a kezében, hanem a jogi igazságszolgáltatásban bízik? Netán oknyomozó cikkeim áldozatai fogtak össze, és Magda Marinko vagy a Viszkis mellé juttatnak, hátha akkor békén hagyom őket?
Tehát írtam egy Škodáról, egy pompás turbómotorosról. A fotókat Rácz kolléga volt szíves elkészíteni, akinek családjában tucatszám használnak Octaviákat. Így ügyesen egymás mellé tett hármat, és úgy kattintgatott. Csak a rokonok nem akartak szerepelni, ezért Égő webszerkesztő cselesen a tesztautó rendszámát helyezte virtuálisan mindre. 34 olvasói levelet kaptam utána, nagyjából a következő tartalommal: „Üdv! Bocsi, nem kötözködni akarok, de hogy a rákba lehet ezen a képen mind a 3 Octinak ugyanaz a rendszáma?:)” Volt kevésbé visszafogott is, utalva a felfedezett csalásra.
És egyvalaki nem is tűrte a vélelmezett hatósági azonosító jelzés meghamisítását. Ő fordult a rendőrséghez, hogy vége legyen az ilyen felháborító dolgoknak, amit ezek az ámokfutók művelnek.
– Nem elég, hogy szókimondóan ecsetelitek a tesztautók hibáit, egzisztenciákat veszélyeztettek, meg ezrek és ezrek érzelmi stabilitását dúlva fel, de még rendszámot is gyártotok? Na, itt hibáztatok, kisöcsik, most elkapják a tökötöket! – vélem látni és hallani a feljelentőt.
Sajnos a gyanú nem megalapozott. Égő kolléga egy szoftvert használt a manipulációhoz. Olyan alkalmazást, amivel képeket lehet módosítani, átalakítani, összeolvasztani, ilyesmi. Nem írom le, melyiket, nem csapunk reklámot a Photoshop gyártójának. Persze a főtörzsőrmester beérte a szóbeli nyilatkozattal: nincs a pénzjegynyomdánk és a vadkender-ültetvényünk mellett egy rendszámtábla-üzemünk is. Pedig, most ahogy így mondják, milyen jó lenne nekem JERMANN-1 mondjuk a Saabra…
Rendszámot hamisítani egyszerű, de munkaigényes folyamat
– Égő Ákos
A rendszámduplikálás rettentő egyszerű, de munkaigényes folyamat, főleg ha több szögből látszik. A cikk képeivel sokat vacakoltam, mert élethűre szerettem volna, tehát nemcsak egyszerűen betorzítottam, hanem a kép színeihez is igazítottam őket. Figyeltem arra is, hogy ha csak egy kicsit látszik, akkor is látszódjon valami homályos dolog.
A folyamat lépései a mellékelt gif-animációból kiderülnek. A saját autómra szereltem a Škoda rendszámot. Először mintát veszek az eredetiről, amit az áldozat mellé másolok és torzítani kezdem. A helyére illesztve igyekszem nagyjából eltalálni az arányokat, majd javítok a színén is, ha szükséges. Ha további részletekre kíváncsi, forduljanak a HVTM tuningolóihoz, akik az ilyesmit a kisujjaikból rázzák ki.
A módosításhoz nem szükséges semmi extra képszerkesztő program, az alap programokkal lehet ilyesmit csinálni.
