Így kiabáljam el máskor, hogy az élet kerek, a Mazda örök. Két héttel ezelőtt drága Ezeréves Sólymom, alias a TUFA ijesztően elromlott egy kissé ideges, csütörtök esti dugózásban túlméretezett gyorsítás, motorfék, még több gyorsítás kombináció után.
Akkortól kezdve nem lehetett vele elindulni. Az alapjárat tökéletes maradt, üresben lehetett nyugodtan bőgetni a motort, gyanús zaj semmi, a kulcs elfordítására azonnal beindult. Mint máskor. Petit problem, hogy egyesbe (vagy akár kettesbe) téve a váltót, majd a kuplungot bármilyen finom mozdulattal felengedve a motor vonaglani, fulladozni kezdett, az autó meg szinte meg sem mozdult. Majdnem másfél hétig úgy használtam, hogy 3-4000 között tartottam a fordulatot és izzásig csúsztattam a kuplungot. Szerény gyorsulásomat az autóstársak víg dudálással, derűs ökölrázással nyugtázták, én meg, ahogy bőgő motorral elhaladtak mellettem, hasonlóképpen kívántam nekik jó utat, szép napot.
Harmadikban enyhült, negyedikben jelentéktelenné fajult, ötödikben eltűnt a probléma. Ja, és rükvercelni lehetett, ezerrel. Korábban már sikerrel javítottam ennél betegebb K-Jetronicot, de a Sólyom teljesen elektronikus, japán licences L-Jetronic befecskendezőjének közeli szemrevételezése után elfutotta a szememet a könny. Néztem elölről – száz kábel, ezer cső. Néztem hátulról – ezer kábel, tízezer cső. Úristen, mit tegyek? Egy még mindig nem egészen kétszázezer forintos autót nem visz az ember negyvenezer forintos diagnózisra, csak hogy kiderüljön: százezer forintos légmennyiség-érzékelő kell bele, de aztán tényleg egy vadiúj.
Tököltem. Telefonáltam. Internetet böngésztem. Kilyukadt a benzincső, mondták többen, ahogy billen a motor, kinyílik a repedés, tolatáskor meg összezáródik. Aláfeküdtem, burkolatot bontottam, tökéletesen ép volt minden. Benzinszűrő, valami kosz hentereg benne, szólt a következő tipp. Egy szál vezeték elszakadt, saru lejött, előrebillen a motor, letilt, hátrafelé billen, összezár. De nem. A hiba az utóbbi két diagnózishoz nem volt eléggé sztochasztikus.Legalább találtam egy olcsó szerelőt, talán egy tízesből kitalálta volna mi a baj. Egy utolsó próbálkozást megért a dolog. A szívócsövet korábban kiszúrták zöldkártyán, eresztett, még akkor megcsináltam duct tape-pel, teljesen jó lett. A duct tape soha nem enged el, ezt tudjuk róla, nem lehetett ő a tettes. Telt az idő, közben kilométerek százain át füstöltem szét a kuplungot nap, mint nap.
Egyik este elegem lett. Megmarkoltam a csövet, nekimentem a bilincsnek csavarhúzóval. Hopp, megmozdult! Azért leszereltem, nejlonzacskóból külső pótcsövet készítettem, újabb réteg ragasztószalag, majd pótcsővédő pót-pótcső, újabb ragasztó. Aztán a mosdónál bedugaszoltam az egyik végét, feltöltöttem vízzel, majd száji úton nyomáspróbának vetettem alá a kartercső felől, tenyérrel befogva a két végét. Perfekte dichtung, mondta volna erre az U-Boot tervezője huszonkilencben.
Cső ment vissza, és ekkor vettem észre, hogy a légszűrőoldali csatlakozásnál, amikor már ezerrel meghúztam a bilincset, még hatot lehetett a csavaron fordítani. Korábban azt hittem, hogy szoros, most viszont tényleg az.
Tökéletesen megjavult, Ezeréves Sólyom újra a 120 lóerő valódi maradékával repeszt. Gondolják végig: a légmennyiségmérő a légszűrőházban van, az a karosszériához rögzül. A befecskendező a motoron. Amikor a motor megbillent, rés keletkezett, naná, hogy ott szívott. A légmennyiségmérő meg úgy érezte, hogy nem áramlik túl sok levegő, ezért nem adta ki az engedélyt több benzin befecskendezésére. Ilyen egyszerű.
Még aznap este elköltöttük az Árkádban a megspórolt tízezer forintot… De legalább egy életerős Sólyommal mentünk.
