Kevés menőbb dolog létezett 10-15 évvel ezelőttig, mint egy gombnyomásra előbukkanó fényszóró. Egy csomó amerikai autónál - mint Winkler Cougarja - tisztán esztétikai okokból takarták el egy billenőajtóval a fényszórókat. Viszont egy csomó sportkocsinál, vagy sportos kiállású típusnál a bukólámpa funkcionális látványelem volt, hiszen eredetileg azért találták ki, hogy a méretes fényszórókat eltüntessék a süvítő levegő útjából. Régen nem voltak kis átmérőjű vetítőlencsés fényszórók, ha meg áramvonalas orrot akartak rajzolni egy sportkocsinak, gyakran azt a megoldást választották, hogy a serpenyőnyi lámpásokat egy mechanikával elrejtették.
Mivel akkoriban a legtöbb országban nem volt kötelező országúton felkapcsolni a fényszórókat (nappali menetfényről meg még nem is hallott senki), teljesen jó megoldás volt ez, hiszen nappal sokkal kisebb légellenállással lehetett száguldani. Este meg egy gombnyomásra elektromosan vagy vákuum segítségével előbukkantak a lámpák, és már világított is az autó. Aztán jöttek a vetítőlencsés fényszórók, és már se a Nissan 300ZX Twin Turbónak, se az Opel Calibrának nem kellett ilyen trükk. Persze azért voltak, akik egy darabig még bukólámpáztak, de manapság már nagyon nem divat. (Itt egy csinos lista az eddig gyártott bukólámpásokról) Pedig mennyire menő már, ahogy felpattan a csipás szemük! Jut eszembe, japánban menő átalakítás a Sleepy Eyes, azaz mikor a bukólámpát csak félig nyitják ki, mint ha álmos lenne a drága Nissan 180 SX.
És akkor helyben is vagyunk, japán, már megint japán. Mert a japánok aztán tényleg imádják az ilyen teátrális dolgokat, mint a bukólámpa. Volt robogójuk (Honda Spacy, de nem az, ami a Csikósnak is van, hanem a kisebb, régi 125-ös,150-es), meg nagymotorjuk is (Suzuki New Katana, pont olyan, mint az enyém). Az 1980-as évek elején futó zsaru-sorozatukba, a Seibu Keisatsuban szereplő szuper rendőrautóknak természetesen karosszériából előbukkanó fegyvereik, meg rejtett villogójuk volt. Az utóbbi persze különösen hülyeség, hiszen így az utastérben keletkezik a tetőn egy dudor, mert hová máshová kerülhetne az elrejtett villogó. Meg marha bonyolult, Kojak meg starsky egyetlen laza csuklómozdulattal dobja a tetőre a mágneses villogót. A Cobra 11-ről már ne is beszéljünk.
Ha pedig valami európai fejjel hülyeségnek tűnik, akkor azt a japán rendőrség rendszeresíti. Civil autók tetejét alakítják át ilyenné, nem kell lehúzni az ablakot, szerencsétlenkedni a Kojak-villogó drótjával, teljesen praktikus. Az utóbbi napokban terjedt el egy videó, amin egy robogóssal szemben intézkedik egy rendőr, majd bepattan a kocsijába, gombnyomásra elrejti a villogót, és már megy is tovább.
A neten kutakodva azonban úgy tűnik, nem csak mezítlábas civil (pontosabban: rendőri jelleg nélküli) autókat, hanem a kiemelt fontosságú személyeket kísérő egységek járműveit is átalakítják. Itt egy pár videó, amin jól látni, hogy egyik pillanatban még van piros villogó az állami Lexusok, Infinitik tetején, a másikban meg már huss. És tényleg, hipp-hopp eltűnnek a megkülönböztető jelzések, Rodolfó is csak pislogna.
Megkülönböztető jelzésben egész érdekeseket tudnak alkotni a japánok. Van egy tipikus banán-formájú darab, azt például sok közlekedési járőrautóra úgy szerelik fel, hogy mechanikusan egész magasra lehessen emelni, hogy messziről is jól látszódjon a villogó lámpa.
Bármikor jólesik a japán rendőrautós és -motoros szubkultúrában elmerülni, zseniális dolgokat találni.
