Amikor végignéztem, hogy három, talpig láthatósági színű, sarkvidéki kabátba öltözött ember, világító gumibotokkal az utcáról a mélygarázs felé irányít egy nem túl nagy furgont, megértettem, miért olyan alacsony a munkanélküliségi ráta Japánban. És ezek a csávók egész nap ott álltak, hol a gyalogosokat terelték, hol a behajtani kívánó teherkocsikat. Jézus.

Nem is annyira kaotikus minden része Tokiónak. Ez itt a tengertől visszahódított rész felől a város

Egyébként Tokió a főutak mentén hatalmas és csillogó, ám egy réteggel a nagy házak mögött kisvárosias, sőt, a papírházikók miatt sokszor kifejezetten falusiasnak érződik. Sehol egy szemét, sehol egy koszos sarok, vagy huszonöt éve a köpködés is tilos – ez igazából egy extrém tiszta és jó szagú város. Csak kicsit sokan laknak benne...

Persze mivel ilyen nagy, rettentő sok negyedre oszlik, van köztük szupermodern, még annál is szupermodernebb, fényképezőgép-vásárlós, ruhás, szórakozós, elegáns, parkos és üzleti. És ezek a negyedek mind másak.

Ennek a Porsche-tulajnak biztosan igazolása van arról, hogy nem is vehet magasabb autót

Ma először a tengerparti öbölben, egy szálloda konferenciatermében dekkoltunk végig pár órát, hogy beülhessünk a már a forgalomban is önmagát vezető Lexus IS-be. A videó majd vágódik, ha hazatértem. Aztán átmentünk a Toyota-központba, de azon csak átloholtunk, hogy egy épülettel odébb meghallgassuk az új Lexus CT sajtóprezijét. Ám az itt kapott infók még jó pár napig embargósak (hogy egy új ütközőn, kisebb kibocsátáson és finomabb belső kidolgozáson mi lehet embargós, azt nem tudom, de rendben, akkor nem írok róla), ezért most arról sem írok.

Imádom a Honda Gyrókat és Conppy-ket, tele van velük a város

Onnan bevitt bennünket a busz a belvárosba (Aoyamára, ha valakit érdekel), egy Lexus-kávézóba. Új autó nem volt, csak egy szem kabrió LF-A árválkodott szomorúan az egyetlen, autó befogadására alkalmas szobában. A hely azonban jó, és nem mint autószalon (mert ez nagyon nem az) majd azért írok róla, ha a CT-ről lehullik az embargó béklyója, képeket készítettem. Innen privátban leléptünk, és nyakunkba vettük a várost gyalog, metróval és vonattal, ahogy azt Tokióban tenni kell.

A taxik valószerűtlenül gyönyörűek. Ültem olyanban, amelyik 700 ezret futott, és pont ilyen újnak nézett ki. Ez egy felvétel az Ueno negyedből

Ha riport nem is készül tehát, azért fogadják szeretettel a képeket, van belőlük harminc, talán érdemes végiglapozni a galerit, érdekes ország ám ez. Valamennyi közül a legufóbb, higgyék el.