Amikor az ember vigyorogva vereti át magát, és még csak meg se bánja
Ez életem első saját tulajdonú autója. Persze anno óriási (= zéró) tapasztalattal az autóvásárlás terén vágtam bele a keresésbe, és bármennyire is tudtam, hogy ésszel kell autót venni, csak a szívemre hallgatam. Már amikor először megláttam a hirdetést tudtam, hogy ez kell nekem. Előtte sose láttam hasonló színű Astrát, és azóta is összesen 1db-ot láttam a sajátomon kívül. Annak a rendje és módja szerint hagytam átverni magamat vele.
Kabrió sportkocsi - gazdasági okokból
Egy Suzuki Swiftem volt előtte, de hát sokat evett, és kezdett megbízhatatlan lenni (váltógondok, stb), úgyhogy apámmal úgy döntöttünk, hogy valami gazdaságosabbra cseréljük le, annak az eladási árából. Így lett vászontetős sportkocsim.
Fontos megemlítenem, hogy külföldi előéletű autók jöhettek csak számításba! Itt had ne soroljam miért, de én úgy gondoltam, ott nem spóroltak ki sehonnét semmit, és ellenőrizhető előélet is garantált.
Nos, régóta vágytam egy Mercire és egyszer csak egy jó barátom felajánlotta az övét, mert vett egy újat. Nagyon jutányos áron jutottam hozzá. Jól le volt harcolva kívül belül de szeretettel és pénzzel elkezdtem kipofozni.
Ez a típus már rég rajta volt a bakancslistámon, egyszer teszt vezettem a Mazda Mirai-nál is, ill egyszer még jóval korábban megnéztem egy első szériás eladó gépet, de annak valami bibi volt a motorjával, össze-vissza járt, nem forgott le, azt ott is hagytam.
