- Bandi bácsi, mi ez a kis piros autó ezeken a régi képeken?

- Mutasd csak! Ja, az egy XR2-es.

- Mit jelent az, hogy XR2-es?

- Na, ez az, amit senki se tud, Lacika. A Ford, tudod, az a nagy amerikai autógyár, ami majdnem tönkre ment az évezred első nagy válságában, először a Cougarnál vetette be az XR-t. Valószínűleg azért, mert jól hangzott, más magyarázat nincs arra, hogy pont ezt a két betűt használták. Az XR7-es a Cougar optikai tuningos változata volt, egybepad helyett kagylóülésekkel, sporttükörrel meg fordulatszámmérővel. Tudod mi az a fordulatszámmérő, Lacika? Na mindegy. Hosszú csend után a legkeményebb Fiestánál került elő megint az XR, ezúttal egy kettessel. Aztán az Escortból, ami eggyel nagyobb volt, lett XR3, a Sierrából, ami még nagyobb volt, XR4, illetve XR8. Nagyjából ennyi XR-es Ford jut eszembe. De honnan is jött elő ez az XR2, Lacika?

- Találtam egy ősrégi vinyót a padláson, azon voltak ezek a képek erről a kis piros autóról. Bandi bá, a tiéd volt ez az XR2?

- Jaja, fiatal voltam és bohém. Amikor megvettem, már volt három autóm és egy motorom. Nem volt sok eszem, mi?

- Hát, nem tudom, mit lehet kezdeni négy autóval.

- Az is igaz, hogy a háromból kettő nem működött. Ez mondjuk inkább súlyosbító tényező, hiszen azokat kellett volna először rendbe tenni, mielőtt veszek még egyet. De micsoda egy őrült nap volt, amikor megvettem. Nem tehettem másképp, belehergeltek a kollégáim. Na meg én is saját magamat. Borzasztó olcsón vettem, és mindenki meg volt róla győződve, hogy vigyorogva fogok vele autózni, amíg el nem adom. Még én is.

- Akkor miért csak szerelős képek vannak róla?

- Hát ez az. Jól beszo... megjártam vele. Lapozzuk végig a képeket, Lacika, ha van kedved. Látod, így nézett ki, amikor megvettem. Mesebeli állapot. Lemattult piros fényezés, imádom. Minden eredeti rajta, kicsit fáradt már, de ettől igazán szép. Pont harminc éves volt. Nem is hibáztatom magamat, igazából most is megvenném. Emlékszem, úgy ömlött bele a benzin, hogy naponta kellett tankolni. Tudod, akkor sem volt már olcsó a benzin, de még mindenhová autóval jártunk. Élveztem a felelőtlen őrültséget, mert igazából már akkoriban sem voltam hebehurgya. Talán azt akartam bizonyítani magamnak ezzel a kis XR2-vel, hogy még nem vénültem meg teljesen. Hirtelen felindulásból vettem, és az első pár napot felszabadultan, önfeledt boldogságban töltöttem vele. Mutogattam a haveroknak, mindenki kész volt, hogy milyen bitang jó kis autó. Kicsit melegedett, de ez eleinte nem érdekelt. Biztos a termosztát, gondoltam, folyt a hűtő is, attól is melegedhet, de ezek mind csak apróságok. Legrosszabb esetben ki kell cserélni a hengerfejtömítést, az is pár órás munka, nem nagy ügy.

- Ez a hűtő, Bandi bá? Nem is olyan dzsuva.

- Itt már sokadszorra szedtem szét, és még mindig koszos volt a hűtővize. Lassan csúsztam bele a szerelési orgiába. Nem mintha nem a garázsban töltöttem volna már akkor is minden szabad délutánomat. Csak éppen nem a Fiestát kellett volna szerelnem, hanem Rozit, az 504-esemet, amit pár hónappal előtte vettem, vagy a 02-esemet. Tudod, a szürke kis kereklámpás BMW-t. Az is éppen szét volt szedve miszlikbe. Az XR2-esről mindenki azt hitte, egy hétvége alatt rendbe rakom, ami rossz rajta. Én kicsit szkeptikusabb voltam, két-három hét szabadidejét szántam rá, hogy rendesen használhatóvá tegyem, aztán gondoltam, autózok vele a nyáron, ősszel meg elpattintom. Végül az autózás kimaradt.

- Mi ez a rozsdás vasdarab a satupadon?

- Az a hengerfej, Lacika. Kétszer szedtem le, pedig egyszer sem akartam. Erről lehet megismerni az amatőr szerelőt. Sokat dolgozik a semmiért. Pedig nem voltam kezdő. Ma is megesküszöm, a legrutinosabb róka ugyanígy járt volna vele. A melegedés volt az, ami megkeserítette az életemet. Öreg autónál, főleg, ha sokat állt, általában ki kell cserélni a termosztátot. Én is ezzel kezdtem, filléres tétel. Ha nem múlik a melegedés, és folyik a hűtő, azon se gondolkodik sokat az ember. Először megforrasztottam, tudod, ebben még réz hűtő volt. Aztán találtam olcsón új hűtőt, gondoltam, azzal pontot teszek az ügy végére. Ugyanúgy melegedett, pedig már átmostam az egész hűtésrendszerét, tökéletesen feltöltöttem, és nem is nagyon fogyott belőle a víz. Viszont észrevettem, hogy melegen belebugyborékol a tartályba. Ez egyértelmű jele annak, hogy átfúj a hengerfejtömítésnél. Na, gondoltam, ezt még megcsinálom, aztán jó lesz.

- Nem azt mondtad az előbb, Bandi bá, hogy nem nagy ügy a hengerfejtömítés?

- Persze, persze. Ez is egy olyan dolog, amiről más beszélni, meg más csinálni. Szóban elmondva öt perc, végiggondolva pár óra, aztán a végén rámegy a nap. Egy harminc éves autónál, ha rendesen dolgozik az ember, elpucolja az alkatrészeket, mindennel törődik annyit, amennyit kell, el lehet pepecselni pár órát. De érdemes is, mert ettől leszel utána elégedett. Amikor a Fiestát csináltam, már nem ebből éltem, csak hobbi volt a szerelés. Kontraszt az irodai munkához. Kikapcsolódás. Ezt nem szabad stopperrel a kezedben csinálni, akkor nem élvezet. Meg akkor sem, ha a végén nem sikerül, amit tervezel. Ez történt az XR2-vel is. Gondosan megcsináltam a hengerfejet, ahogy kell, mégis tovább melegedett. Kezdett elfogyni a türelmem.

- Egyáltalán nem is mentél vele, végig csak szerelted?

- Majdnem. Amikor megvettem, eleinte azt gondoltam, valami apróság miatt melegszik. Mentem vele egy-kétszáz kilométert, azt rettenetesen élveztem, a bolondságot, hogy egy teljesen fölösleges autót vettem, ráadásul milyen jót. Büszke voltam magamra, hogy megléptem. Ezért talán megérte. Aztán ahogy szép lassan kiderült, milyen súlyos a baja, egyre jobban elment tőle a kedvem. Végül egy célom volt már csak, hogy elmenjek vele egy pályanapra, amit a céggel szerveztünk. Felújítottam a féket, megcsináltattam a váltót, kicseréltettem a szélvédőt, levizsgáztattam. Érzed, itt már izomból ment a szerelés, nem szórakozásból. Elkezdtem tudományosan méregetni, egyszer egész nap lézeres hőmérővel nézegettem a hőmérsékleteket, miután vagy ötödször mostam ki a hűtésrendszert, és még mindig jött belőle kosz. Novoth Tibi bácsiéknál indikátorfolyadékkal vizsgáltuk, tényleg égésterméket bugyborékol-e ki, eredmény nélkül. De még mindig reméltem, hogy egy második hengerfejlevétellel a végére járok a melegedésnek.

- Bandi bá, miért gondoltad, hogy másodszor jobban fog sikerülni?

- Jogos a kérdés, Lacika. Először meg voltam győződve arról, hogy a hengerfejtömítéssel van valami gond, ami ennyi idős autónál teljesen normális. Másodszorra viszont már tudtam, hogy valami aljas hibát kell keresni. Valamit, amire nem gondolnál, valami furfangos, szokatlan dolgot, és azt is eldöntöttem, hogy addig nem rakom össze, amíg meg nem találom. Egy kellemes kora őszi délután láttam neki, amikor a pályanapozás már elúszott. A tudományos érdeklődés hajtott, meg az, hogy jobban el tudom majd adni, ha normálisan működik. Leszedtem a hengerfejet, és minden szépnek, jónak látszott. A tömítésnél átfújásnak nyoma sem, a hengerfej és a blokk síkban. Kiszedtem a szelepeket, de repedést sehol nem találtam az öntöttvas fejben. Egyetlen lehetőség maradt, egy repedés a blokkban. Ami már elég nagy baj, mert annak a javításához, ha egyáltalán lehetséges, ki kell szerelni az egész motort. Vettem egy mély levegőt, és rábuktam a blokkra a szerelőlámpával. Hallottam már olyat, hogy nem fújták ki rendesen levegővel a hengerfejcsavarok zsákfuratait, és a meghúzásnál pattant meg a blokk. Hátha ilyesmiről van szó. Lepucoltam a blokktetőt, és milliméterről milliméterre végigsimogattam, talán csak a nyelvemmel nem mentem végig rajta. Semmi. Elkezdtem végignézni a hengerfalakat. Egy ennyi idős motornál már nem lehet makulátlan felületre számítani, egy-két rozsdafolt, karc nem a világ, attól még jól megy a motor. Igazából azt sem tudtam, mit keresek. Elsőre itt sem akadt semmilyen furcsaság. De amikor másodszor szedi le az ember a hengerfejet, és már nincs több tömítés a nagyker raktárában, addig kell keresni, amíg nem talál az ember valamit. Másodszor is megnéztem a hengerfejet, majd megint a hengerfalakra gúvasztottam a szemem. Átforgattam a motort, hogy mindig alsó holtpontra kerüljenek a dugattyúk. És akkor, több óra keresgélés után találtam valamit, ami talán egy repedés is lehet. Vízszintesen futott, az egyik hengerben egy hosszabb vonal, a másikban egy rövidebb, nagyon lent. Csak akkor kerültek elő, amikor a dugattyú leért az alsó holtpont környékére. Lefotóztam, körbeküldtem mindenkinek, aki eszembe jutott, Imi bácsinak meg is mutattam, mert éppen arra járt. Ő is azt mondta, valószínűleg ott lesz a baj. De biztosra akartam menni.

Másnap elvittem a hengerfejet bevizsgáltatni. A gépműhelyben ilyenkor a vízteret nyomás alá helyezik, és víz alatt figyelik, jönnek-e buborékok, mint egy defektes biciklibelsőnél. Természetesen semmi baja nem volt a hengerfejnek.

Ekkor lett egészen biztos, hogy a blokk repedt. Azok a furcsa vonalak bizony repedések voltak, és végül össze is állt a kép. Azért melegedett csak olyankor, amikor hajtottam, mert akkor volt az alsó holtpont környékén is akkora nyomás, hogy átfújjon a hűtésrendszerbe, de akkor nagyon. Arra tippeltem, a hűtőből elcsordogáló folyadékot csapvízzel pótolták, és ez egy hűvös hajnalon megfagyott. Ennek a nyamvadt Kent-blokknak a hátsó oldalán pedig nincsenek fagydugók, amik ilyenkor feláldozhatnák magukat, valaminek engednie kell. A hengerfal volt az.

Döntéshelyzetben voltam. Ha meg akarom javítani, megpróbálkozhatok egy hüvelyezéssel. Ilyenkor felfúrják az öntöttvas blokkot, és belepréselnek vékony falú hüvelyeket, amiket aztán a dugattyúkhoz illesztenek. Csak a gépműhelyben fizettem volna bő negyvenezret, ami közel a fele volt annak, amennyiért az autót vettem. És ha az ember szétszed egy harmincéves motort, sosem elég egy tömítéskészlet. Minimum új dugattyúgyűrűk kellenek, valószínűleg a főtengelycsapágyak sem hibátlanok, az apróságokról nem is beszélve. Ha két nap munkát számolok, nagyon optimista vagyok, az eredmény pedig bizonytalan. A gépműhelyben azt mondják, megcsinálják, de garancia nincs. Előfordul, hogy jó lesz, de általában megtalálja a víz az útját az olaj felé.

- Miért nem vettél bele egy másik motort?

- Mert akkoriban Magyarországon összesen talán egy tucat XR2 volt már csak. Keveset bontottak belőle, ahhoz túl ritka volt. Lehet, hogy tudtam volna szerezni hozzá motort, ha nagyon körbekérdezek, de biztosan nem olcsón. És az is ki tudja, milyen. Be kell építeni. Le kell papírozni. Körülményes, hosszadalmas. Ha meg akartam volna tartani, simán megcsinálom, de már csak azt a napot vártam, mikor viszik végre el.

Annak még utána jártam, hogy nem lehetne-e szerezni hozzá egy másik blokkot. A mendemondák szerint ez az angol Ford ősi Kent-blokkja, amit még Crossflow-nak is szoktak hívni. De ahogy az lenni szokott, ez csak féligazság. Az alapkonstrukció valóban megegyezik a Ford oldalvezérelt motorjaival, amiket a hatvanas évek Cortináitól a kétezres évek Fiestáiig minden vacakba szereltek, csak az XR2-ben pont egy spéci blokk van. Hosszában rövidebb, mint a hátsókerekes, hosszmotoros autókba pakolt Kentek, magasságában viszont nagyobb, mint az 1,3-asok, a hosszú löket miatt. Vagyis csak egy XR2-ből bontott blokkot tudtam volna felhasználni.

Még pontosan emlékszem a pillanatra, amikor álltam a csepeli garázsban egész napos szerelés után, kissé megtépázott idegekkel a Fiesta félig kibelezett motorháza fölött, egy igen gyenge elhatározással, hogy kirántom a blokkot. Rápróbáltam a kiemelőt, elkezdtem lecsupaszítani, majd néhány halvány próbálkozás után rádöbbentem, hogy nem jön ki, csak a váltóval együtt. Ami azt jelentette, hogy a fél futóművet is le kellett volna bontani. A frissen lakatolt, csupasz lemezekkel didergő 02-esem meg kint állt a garázs előtt. Nem hagyhatom kint éjszakára. A Fiestát meg szétbombázni, majd megint kerékre rakni, hogy ki tudjam tolni, és az egészet megismételni egy későbbi napon nem volt kedvem.

Így dőlnek el a nagy dolgok az életben, apróságokon. Elhatároztam, összepakolom az XR2-est így, ahogy van. A hibát megtaláltam, nem fog életem végéig kísérteni. Aki pedig meg fogja venni, az úgyis nagy dolgokra készül, annak egy motorcsere nem fáj annyira, mint nekem, aki éppen el akarja engedni az XR2-est. Ha én vennék magamnak egy új projektautót, egy repedt blokk nem tántorítana vissza, az biztos.

- Így adtad el, hogy meg se javítottad? Szép dolog ez?

- Bizony, így adtam el. Úgy hirdettem meg, hogy már a szövegben leírtam, melegszik. Nem is jelentkeztek rá sokan, bár ez lehet, hogy csak a Budapest szócska hatása volt a németországi hirdetésben. De aki mégis írt, az tudta, mire számíthat. Egy finn srác nagyon körbeudvarolt, lábon akarta hazavinni, másik négy Mk1-es Fiestája mellé. De megelőzte egy Ford-klubos szlovák. Ő is restaurált már két Mk1-est, nem volt kezdő. Mellesleg Ford-alkatrészboltja volt.

Nem is ment vele próbakört. Mondjuk mindent el is mondtam neki, kellemes baráti beszélgetés volt az egész alkudozás. Német-angol halandzsában elmagyaráztam neki, mik a bajok, pontosan elmondtam a motor tüneteit is, tiszta a lelkiismeretem. Szerintem mindenki jól járt. Kevés ilyen XR2-es volt már akkor. Ő megpaskolta az autó oldalát, letette a foglalót, és boldog emberként távozott. Következő héten jött a tréler a vételárral, és elment a Fiesta. Jó helyre került, és ennek jobban örülök, mint annak, hogy kerestem rajta pár forintot.

A terv, amivel megvettem, végül félig bejött. Nem buktam rajta, sőt. Csak azt a pár boldog napot, amíg betyárkodtam vele a városban, beárnyékolta a több hetes tébolyító szerelőkálvária. Hiába, Lacika, az olcsó örömnek általában megvan a böjtje.

- Nem kellett volna inkább megtartani, Bandi bá? Nem ér ez ma többet, mint az 504-esed?

- De, sokkal. Akkor viszont szabadulni akartam a fölösleges autóktól, se helyem nem volt nekik, se pénzem, hogy fenntartsam őket, sem energiám, hogy törődni tudjak velük. Az 504-es éppen akkor állt össze, nagyon élveztem. Gyors, kicsi autónak pedig készült a 02-es. Ezt a kettőt gondoltam akkor nyerő párosnak.

- Bandi bá, a szomszéd Ferinél találtunk a fészerben egy kismotort, megnézed, lehet-e kezdeni vele valamit?

- Persze, Lacika, de mégis, milyen?

- Valami régi Sachs, nagyon lökött formája van.

- Sachs? Van rajta pedál?

- Nincs. Talán 125-ös. Olyan, mintha egy villanyoszlopot kidöntöttek volna egy motorral, aztán ez maradt belőle.

- Jézusom, az egy Madass lesz. Gyere, indítsuk be, de azonnal!