Épp csak összeraktuk a zseniális Nomadic standunkat az RCX-kiállításon, elhelyeztük a Dension logókat, szóróanyagokat, már indultunk is, hogy meglessük a sok Z-cart. A Motorsport Auto, egy kimondottan Z/ZX sorozatra specializálódott bolt szervezi minden évben az eseményt. Akkora szerencsénk van, hogy a SmartRacer bemutatására szervezett utunk időpontja egybe esik a Z-hepajjal, pár kilométer, pontosabban mérföld kocsikázás, és nyakig merülhetünk a Fairladyk közt.
Az előzetes infók szerint a móka már pénteken elkezdődik, és vasárnapig tart. Mivel szombaton és vasárnap a kiállításon kellett lennünk, maradtak az esték. Nem aggódtunk, Balázzsal megállapodtunk, hogy egy olyan buli, ami három napig tart, tuti, hogy este is érdekes. Tető le, irány Orange, a West Collins Ave, itt van a Motorsport Auto boltja, ahol az utcán tesznek egymás kedvére a Z rajongók.
Útközben kötelező gyorsétterem látogatás, WiFi csatlakozás, email lehúzás, cigi, majd a cél közelében elkezdtük meregetni a szemeinket. Kezdett sötétedni, de még mérföldes távolságról is kiszúrtunk volna egy 240Z-t, hát még egy csapatra valót. Sehol semmi. Vagy fél órát kóvályogtunk, de nihil. Ekkor célirányosan a bolt címére mentünk, ahol még a korábban tapasztalt semminél is nagyobb volt a semmi.
Álldogálunk a bolt előtt, a kirakat sötét, az utca kihalt. Nyoma sincs bármiféle hepajnak. Na, mindegy, itt is voltunk, talán majd holnap, menjünk vissza a hotelbe és aludjunk. Igen ám, de ez California, itt egy súlyos autóbuzi még a legreménytelenebb helyeken is valamilyen érdekességbe botlik. Rézmányi kiszúrt a túloldalon egy hot rod shopot. Megnézzük? Megnézzük.
Csodás relikviákkal és alkatrészekkel kitömött kirakat, bent hot rod-torzók. Mind a ketten, mint az ovisok karácsonykor a játékbolt kirakata előtt, levegő után kapkodva mutogattunk, hogy azt nézd, meg azt is! Miközben az orrunkkal maszatoltuk össze az üveget, felpattant az ajtó, egy rockabilly figura jött ki a boltból, és egy fehér vanbe pakolgatott. Gyorsan megkérdeztem, mit tud a Z-találkozóról. Ékes brit akcentussal magyarázta, hogy kurva jó, bődületes mennyiségű Datsun szokott parkolni ilyenkor az utcán, majd vasárnap lesz a fő attrakció.
Oké, most már tudjuk, jó helyen vagyunk. Rézmányi ennél a pontnál kezdte rugdosni a bokámat: - Sipi, én ezt a csávót ismerem. - Te? Őt? Honnan? – Van egy Cafe Raceres videó, az egyik kedvencem, és ő, meg a motorja… Innentől ez már egy másik sztori, maradjunk annyiban, hogy egy világhírű arcba botlottunk, akit még talán itthon is fogunk látni a tévében.
Szombaton megint csak este tudtunk elindulni, első a kiállítás. Murano CC-be behuppanás, tető hátra, kaliforniai naplemente, a rádión valami jó kis mexikói adó (errefelé annyi a mexikói, hogy a gyorséttermekben csak néha hallani angol szót), hadd ordítsanak a mariachik.
Irtózatosan vártuk a Fairlady túladagolást, legszívesebben már messziről integettem volna: helló zék, jövünk! Már az autópálya lehajtójánál, az egyik hotel parkolójában vagy tíz Datsun/Nissan kerül a szemünk elé.
Azonnal bekanyarodunk, és elkezdjük fotózni a több generációs felhozatalt. Vannak csinos 240-ek, 260-ak is, de az én fantáziámat két 300 ZX Twin Turbo ragadja meg. Ezek a kilencvenes évek elején Budapesten gyakori autók voltak, a ContiCar tele volt Amerikából szürkeimportált példányokkal. Tetszik Karotta Hangyásza is, de valahogy nekem ezek a targatetős Twin Turbók jönnek be az összes közül a legjobban. Volt még egy erősen homasitás kinézetű 280 is, ami állítólag a képregényhős Mach5 tiszteletére lett ilyen, amilyen. Maradjunk annyiban, az eredeti képregényhős autónak nem sok köze van a 280 ZX-hez, a gazdája kedves srác, akinek az ízlése köszönőviszonyban sincs az enyémmel.
Kiderült, a Z-s társaság elment valahová vacsorázni, meg gurulni, ők csak egy hátra maradt kis csapat. Mi azért elmentünk, megnéztük, mit találunk a bolt előtt. Ismét a semmi várt minket. Nagyon elkeseredtem, mert tudtam, vasárnap napközben kizárt, hogy ide egyen minket a fene. Pedig hogy szerettem volna pár fényképpel lelkesíteni Karottát, aki évek óta küzd a saját Z-jével. Franc.
Aki ismeri Karotta és az épülő 240Z sztoriját, azt is hihetné, a Hangyász átka miatt nem sikerült ezt a beszámolót összehozni. Az igazság azonban az, hogy a szerencse fiai voltunk az egész kaliforniai trip alatt, és erre ez a Z-találkozó az egyik legjobb példa. Mert a Z-ket nem láttuk élőben, ami fáj, hiszen állítólag az utca két oldalán, egymás mellett parkolva, egy mérföld (cirka 1,6 kilométer!) hosszan álltak a Nissan kupék, de találkoztunk Steve „Carpy” Carpenterrel, akit Balázs mutat be a kedves olvasóknak, valamint egy héttel később találkoztunk élőben a JapaneseNostalgicCar szerkesztőivel, akik rendelkezésünkre bocsájtottak pár képet, hogy mégis legyen valami fogalmunk a rendezvény minőségéről. Yee Chan képei a galéria javát adják, köszönjük srácok! Mégis csak beszámolunk a Z találkozóról, a Hangyász is rohamléptekkel készül – ezek szerint üres babona a Hangyász átka.
A JNC-vel még fogunk foglalkozni, a régi japán autók témaköre igazán izgalmas és tanulságos, még azoknak is, akiket kevésbé hoznak lázba a rizskályhák. Természetesen jövünk még a kaliforniai bolyongásunk további epizódjaival.
