Csikorgó fagy, a leheletünk mázsás lufitömbként fagy a szánkra, majd hangos reccsenéssel minduntalan letörik. Elfagyott láb a bakancsban, negyvennégy réteg ruha, és a Madarász Viktor utcai kórház buszmegállója előtt feltűnik valami fura. Valami házi tákolmány, ilyen bódé volt a nagyanyámék szomszédjában a csirkeól mellett. Turkálás a Nikon után, csak kapcsoljon be ebben a hidegben, remélem, autofókuszon van, remélem, P-n van, remélem, exponál. Csattan, lett valami kép.

Csak ez a hullámlemez bódé, hát ez bizony gurul. Az úton, rajta, e.

Egy Citroen HY, illetve azoknak, akik még emlékeznek rá: a Gázművek-Citroen. Legalább negyvenegynéhány éves, ha egyenesen nem ötven. Utoljára tíz éve, Érden, egy kertben láttam ilyen autót, lakóautónak átépítve, de akkor már forgalomból kivonva. Jegyzem meg, az is intenzíven idézte a gyerekkori csirkeólmelléki kalyiba-emléket.

Igen ám, de ez itt megy, szemlátomást kicsattan az egészségtől, hiszen a legnagyobb forgalomban veret déli tizenkettőkor a csúcsforgalmak legcsúcsabbikában a mínusz végtelen fokban. És ott van rajta a felirat: Nobilis. Ismerős név, márhogy így a cégcsoporton belül, nekünk biztosan. Budapest, Nobilis, egy német rendszám és a februári Szibéria a Váci úton. Érdekes a kombináció, szürreális a látvány, gyanúsak az egybeesések. De mit keres ez itt? Ha ez az a Nobilis, akire (pontosabban amire) gondolok, akkor egyszerűen nem értem - miért pont ez az autó?

Lehet, hogy valamit ki tudunk nyomozni a vállalati szálak mentén. Mihelyt akad hal a horogra, jelentkezünk.