Kora délután Mókus show-ját élvezhették a nézők. Én már nem először láttam, de ezt a fazont igen nehéz megunni. Alapvetően egy streetfighter show-ról van szó, ám Mókus sajátos humorával és stílusával megspékelve. Aki különösebben nem értékeli a motoros mutatványokat, az is fel-fel kacag egy-egy poén láttán. Nem tudom létezik-e olyan helyzet két keréken, ami Mókust zavarba hozná, én ismét meggyőződtem arról, hogy feltehetően nem. Mókus után két motorosrendőr demózott Harley-Davidsonokon. Én tudom, hogy ügyesek, meg nehezek azok a motorok, de egyrészt a motorok miatt, másrészt a tény miatt, hogy Mókus után következtek... Kicsit izé volt. „Legalább a villogót kapcsolnák be.” Mondta kiábrándult hangon egy nő. Hát valami ilyesmi hatása volt, igen.
Vasárnap estére elértük a csúcspontot. Estefelé kezdetét vette a bigfoot-show, ám számomra nem ez az imént említett csúcspont, és azt is elmondom miért nem. Annak idején, talán már közel tíz éve, Budapesten reklámozta magát egy autós kaszkadőr csapat, amelynek a plakátjain az Amerikából ismerős bigfootok ugráltak át autókon. Szóval azok az ötezer lóerős, rettenetes rémgépek. Úgy voltam vele, hogy mindegy, hogy mi a műsor, ilyen vadakat élőben látni már önmagában megéri a pénzt, ami igen sok volt, különösen úgy, hogy szerény informatikusi fizetésemből álltam, hogy hogy nem, négy jegyet. Hogy a sztorit hosszúra ne fogjam, volt egy kis autós ügyeskedés, aminek a végén jöttek a „bigfootok”. Idézőjelbe tettem, mert amikor meghallottam és megláttam, hogy valami teherautókra van szerelve nagy kerék, és ott öttel jöttek mentek, végtelen becsapottnak éreztem magam. Plakáton az amerikai show, erre számítottam, itt meg Zilek valami ráépített amerikai autókasztnival, traktorkerékkel felező egyben. Éppen ezért a Verdanapokon megjelenő bigfootokra már nem voltam különösebben beizgulva, sejtettem, hogy ezek sem az amerikai csodamasinák, hanem azok itthoni interpretációi. Nem tévedtem. Sértődés ne essék, nem bántom én őket, látványos meg minden, csak én már nem mozdulok rá, majd ha lesznek „igazi” bigfootok, akkor igen. Winkler bent ült az egyikben egyébként ha jól láttam, ő majd elmeséli milyen volt, én csak odaszaladtam egy fotó kedvéért.
Akkor mi volt a csúcspont? Kedves olvasóm, fellépett a Zenehadtest nevű formáció, amely olyan mértékben szárnyalta túl a várakozásaimat, hogy még mindig a produkció hatása alatt vagyok. Egy rockbanda, egy férfikórus és a vámosok fúvósbandája játszik örökzöldeket. Mindezekhez képzeljetek el nagyon kellemes humoros átkötéseket, remek hangszerelést és szólamokat. Máté Péter Zene nélkül mit érek énje, rezesekkel és férfikórussal a refrénekben, döbbenetesen hatásos volt. Egy élmény volt őket hallgatni, nem tudom mennyire ismertek, hol léptek fel eddig, de én mindenképpen szeretnék e sorokkal egy kis reklámot csinálni nekik. Remek műsort produkáltak. Fél kilenckor még jön a Hooligans, tizenegykor zárja kapuit a Statoil égisze alatt rendezett Verdanapok.
