Akkora levegőt vettem, mint a túlzsúfolt Velence-Expressz elé kötött MÁV-os Nohab a Dolomitok lábainál. Ezt a dolgot tél eleje óta halogattam, de most már halaszhatatlanná vált. A fóliáról van szó, ami az Alfa 75-ös jobb hátsó háromszög-ablakaként funkcionált a decemberi feltörés óta.

Több okom volt rá eddig, hogy ne álljak neki, és több okom lett mostanra, hogy mégis nekifogjak. Nem akartam megcsinálni az ablakot, mert a) fóliásan legalább minden autófeltörő látta, hogy megelőzték; b) mert a kisablak kivételéhez tudtam, hogy le kell fúrni egy hatalmas, gyári szegecset, amit utána csavarral kell pótolni buherátor-stílusban; c) igazából egyáltalán nem zavart az a kis fólia az autó használatában, ráadásul így jobban hallottam a kipufogó gyönyörű hangját. Mégis nekiálltam a hétvégén mert a) Takács Peti egri Belsőség-olvasónk, akitől a jobb egyes és a jobb hátsó háromszög-ablakot kaptam januárban, többször is érdeklődött, megcsináltam-e már, én meg égtem előtte, mint spanyol erdőtűz; b) a fólia rögzítését, egyszersmind a beltér eső elleni szigetelését végző spéci ragasztószalag, úgy is mint az autószerelő legjobb barátjaként számon tartott Duct Tape elkezdett rásülni a festékre és a műanyagra; c) fél éve nem mostam le az autót, pedig tisztán a legszebb.

Időm nem lévén (használós autó, elvileg nem nyúlok hozzá soha), éjjel tizenegykor vittem le az Alfát a garázsba, azt hittem, másfél óra alatt megleszek vele. Tévedtem. Pedig Takács Peti mélben el is küldte nekem a 75-ös ajtajának robbantott ábráját és szerelési leírását. Amikor átnéztem el is szállt rögtön az a szemernyi lelkesedésem, ami volt.

Még valami nyomta a lelkemet. Amikor ugyanis a kedves Autófeltörő Úr benyomta az üveget, a zárba is hullott néhány szilánk. Abba az ajtózárba, amelyik 22 éve nem látott kenést, tehát már eleve nem pattant olyan feszesen, mint legénykorában. Eredmény: egy darab, kinyithatatlan jobb hátsó ajtó. És mivel az ablak kicseréléséhez le kell venni az ajtókárpitot, amit persze nem lehet becsukott ajtónál, mert útban van minden, ezért már előre lilult a fejem. Kiszedtem a hátsó ülőlapot, a csavaros dolgokat (zárógomb, becsukófogantyú, ablaktekerő) kitekertem, majd óvatosan körbementem széles fejű csavarhúzóval a kárpiton, kiugrasztva a patenteket. Újabb nagy levegő, izgalmamban kicsit megállt a szívem, feszítés, és kicsit meggörbítve, de kirántottam a kárpitot. Banzai!

No de akármennyit néztem, mozgattam a rudakat az ajtóban, sehogyan sem akart kinyílni. Nosza, kicsavartam az egész külső kilincset, onnan jobban hozzáférni, gondoltam. Egy elég gyanús, sok-sok műanyag elemből felépülő zár látványa fogadott.

Mozgattam, kicsit feszegettem – semmi. Jó alaposan megfújtam hát WD-40-nel (az autós másik örök barátja), hogy legalább könnyen mozogjon minden, ha majd a végéhez közeleg a csata, és a megfordított csavarhúzót nekitámasztva egy kisebb kalapáccsal elkezdtem kocogtatni, püfölni, nyomva kocogtatni, húzva püfölni, bezárni, kinyitni – így ment ez két percig. Aztán jött egy kis törmeléklavina-hang – kinyílt, látják?

Levettem a belső fóliát, akkor láttam, hogy a hátsó vezetősínt csak a tetejénél levő, lefúrandó szegecs tartja, a másik két csavarnak nyoma sincs, csak egy oda való távtartót találtam az ajtó aljában. Linkség volt így összerakni. Mindegy, elővettem a nyolcezer forintos blekkendekkert, nekiálltam a szegecsnek. Végül a 10-es fúróhegy volt elég nagy, hogy le is szedje a fejét, így már ki tudtam kicsit húzni a pálcát.

Némi üvegtakarítás következett (de ezt az ajtót már nem pucoltam ki olyan szépen, mint az elsőt, mert a múltkori szedegetés utáni vérfürdő elvette a kedvemet), majd elővettem a Takács-féle háromszög-ablakot.

Az enyém nem ilyen, azon nincs körben gumikéder, jó lesz ez? – kaptam hirtelen frászt. Meghámoztam, mellépróbáltam az ajtónak, szemre illeszkedett. De sehogy sem fért be. Próbáltam ferdére kihúzott pálcával, egyenesen, de csak kicsit kihúzott pálcával, már előre a pálcába beleillesztett háromszög-ablakkal, az ajtó mélyébe tolt pálcával, de nem akart beférni. Ki kellett vennem a nagy ablakot, meg az egész pálcát. Ehhez le kellett szednem az egész kédert, meg a fém díszlécet is az első sínről. Fél egy volt már, a feleségem leszólt mobilon, hogy megy aludni. A hangulatom mélyrepülésben.

Ott álltam a kibelezett ajtóval, két, még ép üveggel, és egy, még egyenes vezetősínnel, amelyek összeadott mérete nagyobb volt, mint a rendelkezésre álló lyuk. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁRRRRRGGGGGGHHHHHH!!

Balta később jön, benzin és öngyújtó csak végszükség esetén, hiszen ahhoz ki kell menekíteni a családot a házból. Betettem a háromszöget. Eddig jó. Mellé a sínt – passzentos. Nézegettem, megpróbáltam belülről a nagy ablakrészt. Elakadt, innen nem megy. Kívülről – kicsi jobb, az ív kiadja, de megint elakadt. Mint állatorvos a bociszülésnél - véres alkarral, könyékig elmerülve turkáltam az ajtóban, próbáltam alulról kitapogatni, mi akad össze mivel. Sebek gyűltek, ablak mind jobban befeszült. Ajjaj, ebből baj lesz, az edzett üveg kiváltképp nem szereti a görbítgetést. Hajnali negyed kettőre elértem a "se ki, se be" képletet. Tetőfokára hágott a dráma, nem fotóztam, elnézést az illusztráció hiányáért. Inkább lelkesen anyáztam.

Aztán valahogy meglett az éppen jó szög, becsusszant az üveg. Már csak a rögzítéseket kellett kitalálni. Egy hosszú csavart túrtam a sín aljához (elnézést a sima hornyos fejért, csak ilyen volt megfelelő méretben), középre szabvány hatlapfej ment, felülre, a szegecs helyére próbáltam a saját popszegecshúzómmal betenni valamit, de ekkora szegecsem nem volt otthon. Csavar lett oda is a végén, aminek a fejét kicsit elköszörültem, ne sértse az ajtótömítést. Gondolom hajnali háromnegyed kettőkor a szomszédok örültek a sikító hangjának, de mellettem állnak akkor, biztosan egyetértenek velem: a csúcs előtt nem lehet abbahagyni a sikerszériát.

Szuper lett. Ablak csusszan föl, csusszan le, kis üveg vigyorog a helyén, az Alfa megint autónak néz ki.

Kicsit kék a háromszög-ablak és barna a régi, sajátja, de háromnegyedben, elölről egész jól mutat. Még a Duct Tape ráégett ragacsát is leszedtem valahogy. És az autón még mindig, minden működik, pedig tényleg hozzá se nyúltam egy éve. Sajnos a kuplung elkezdett csúszni egy ideje, az az egyetlen zavaró dolog. Majd odaérek ahhoz is.