Hétfőn a szerkesztőségi mélygarázsban csendesen leengedett a jobb első gumim. Mert gyatrák a lemezfelnik, egyidősek az autóval. A gumisnál kipofozták, de nyáron többet megy az autó, a nyári gumikhoz vennem kellett valami mást. Öreg az autó, meg itt-ott rozsdás is, de direktbe nem kéne lepukkantnak kinéznie. Az eredeti kerekek az autó méreteihez képest meglepően kicsik, 14-esek, de a nyári gumikat is ideje leváltani, így mindegy volt, mekkorát, de gyári Volvo felnit kerestem.

Két fazon tetszik igazán, a sokküllős és az eltolt szárú ötágú csillag. A csillag inkább sportos, amit az autóról nem lehet elmondani, a sokküllős meg elegáns, az jobban tetszett. De olcsóért csak ötküllős, 15-ös került. Egy haverom intézte, én csak a rendelést adtam le, tőle vettem a téligumikat is és rettenetesen jó pálinkájuk van, a disznóvágásaikról nem is beszélve. A zsír összeköt.

Péntek este nagy nehezen kitaláltam soroksáron túlra, ahol a sötét udvaron, egy leültetett Mi16 és a bontófélben lévő 760-as Turbo mellett néztük a felniket. Kopottak, de bajuk nincs, csak ez nem az a stílus. Ez teljesen más. Öööö, mi legyen, én nem ilyet akartam, de a garnitúra annyiba kerül, mint máshol egy darab, és még az is jó vételnek számítana, hát hülye vagyok, hogy ezen gyötrődök?

"Hat darab van belőle, elviszed azokat is? Vidd már el, odaadom ingyen, meg vannak kicsit padkázva, de menthetők."

Elviszem, persze, úgy kell két megpadkázott felni mint falat kenyér.

Csomagtartó híján a lenejlonozott hátsó ülésre rakjuk a hat felnit, persze a koszlott gumikkal együtt, tisztára mint valami lomtalanítás. Nem baj, hétfőig bírja ki, akkor lenyíratom a gumikat és mehetnek a spájzba, csak nehogy megint meghúzzam a derekam. Emberem nem jár le a garázsba, így megkíméli magát a látványtól, a felniket csak egy keresőben kitúrt képen mutatom meg neki, a félrement beszerzőnek és lapigazgatónk Tibornak, gyakorlatilag mindenkinek, aki akkor online volt. Jobbnak tartják az eltolt ötágúnál és a sokküllősnél is, négyezerért darabját pláne.