Ez az első generációs Bel Air, az ötvenes évek közepéről, teljesen természetesen viseli a buta színt, szürkében még odalenne a mesebelisége.
A Bel Airekek belső kárpitozása harmonizált a kasztnival, az autók egy- és kétszínű fényezéssel voltak rendelhetők, a színskálán olyan árnyalatokkal, amik mára teljesen kihaltak az autóiparból:
A babakék mellett ilyen az elefántcsont, vagy a sárgászöld is.