Van isten, a hátsó gumik csak az Akropolisz Rali utolsó szakaszán lehelték magukból ki az utolsó szisszenetet. Persze, nem versenyezni voltunk ott, nem is jártuk be az egész útvonalat, csak két, nagyjából 15-15 kilométeres részt, de most már azért van némi fogalmam arról, miért…

Történik, hogy az embert meghívják egy kicsit vadonatúj Porschét vezetgetni Marokkóba, egész pontosan Marrákesből (Marrakech, Marrakesh) indulva fel az Atlasz hegységbe, berber falvak között kanyarogni, szédítő mélységek fölött elporozni csúszós földutakon. Nem rossz…

Csendes kis rendezvénynek indult még tavaly az Oldtimer Premier árnyékában, annak társeseményeként a Retropartyzánok. A rendezők félig-meddig maguknak akarták csak bebizonyítani, hogy bele lehet túrni a magyar autós-motoros múltba ízléssel is, össze lehet hozni itthon is valami…

Az egésznek az okozója Lacus barátom, aki megdobott egy levéllel valamikor január végén. Mert mint minden, a végén beláthatatlan következményekkel járó projekt az életemben, ez is ilyen ártatlanul kezdődött, hadd idézzem: „ha már azért vettem motort, hogy együtt menjünk…

Mostanában, amióta Kati korábban jár dolgozni, mint régen, hetente általában háromszor, néha többször is én viszem a kölköket suliba. Sebaj, így legalább a Foltos is rendszeresen megtornáztatja a tagjait, mert a motor és a tesztautók miatt az utóbbi bő két hónapban nem ment…

2006. március 5-e, szakadó hóesés, végtelenbe nyúló tél, nyakig ülünk egy romos ház felújításában, Norbi három hónapja beteg, inog az Autó Magazinnál a szerkesztői állásom, csupa derű és vidámság az élet. Mit tesz ilyenkor az ember? Naná, autót vesz. Törött volt az…

Egy barátom sztorija, mellesleg két állólámpás Mercije és egy Fecskéje van. Alapvetően egy hétköznapi életben szupernormálisnak tűnő egyed, aki titokban Mercedes-harácsoló elmebeteg, orvos nem látta, Pontonja nem volt még. Mostanában épp lakást újít fel. Rövid a sztori.…

Amikor vasárnap reggel bekapcsolom a számítógépet, a család már tudja – kár reggelihez hívniuk engem, Apának ezen a hétvégén szerelős posztja van, leül a gép elé pizsamában, és estig nem lehet majd hozzászólni, mert egyik kézzel trollokkal szkanderezik, másikkal magyarázó…

Rendszám van rajta, lehet használni! Egy frászt. Köhög, tüsszög a motor, nem lehet újraindítani, ha meleg, ráadásul kábé húsz lóerős. Ezek a restaurálás igazi mélypontjai, amikor kész az autó, a légy nem tud rászállni, mert seggre esik a fényezésen, amin még hajszálkarc…

Ha tokiói szalon, akkor Daihatsu-stand, ezt lassan illik megjegyezni. A legérdekesebb megoldások általában ennél a márkánál vannak, a standjuk kihagyhatatlan. Talán érthető, hogy miután kétszer lezavartak a Toyota-standról, mert még/már/akkor épp nem lehetett fotózni, inkább…

Ebéd után összefutottunk Bandival a szalonon, megbeszéltük, hova és mikor megyünk majd este mászkálni, jót vacsorázni, de valahol ennek a traccsnak a közepén úgy bukott ki belőlünk szinte egyszerre, hogy – „te láttad azt a standot a Yamaha mellett?" – mintha megpillantottuk…

Egy Lexus és egy Toyota közé simán befért a Mini-stand meglátogatása, lévén, hogy utóbbi a kettő közé esett fizikailag. Ebben az új szériában már benne lesz a háromhengeres, egyfeles motor is, tudják, a száz lovas, ami elvileg négy és fél literrel eljár. 3,8 méteren túli…