Megígértem Pistának, hogy szombatra összekalapálok egy posztot azokból a képeimből, amiket nem tudtam elsütni sem a BMW 2-es bemutatóban, sem a hétfőn érkező 4-es kabrióban, a Vegas-Los Angeles útra kapott X5-ösről szóló tesztben, de még a BMW Designworks-üzemlátogatásomról készülő cikkben sem. Hát ez lesz az.
Szeretem a Vimeót. Talán a legjobb videomegosztó. Nem butítja le a minőséget, nem fagy le, nincs tele reklámmal, nincsenek letiltva a zenék a jogdíjak miatt. Emellett számomra külön öröm, mivel a léghűtéses Volkswagenekre gerjedek, hogy rengeteg a Low n' Slow típusú videó. Rozsdás Patinás öreg autók, csupán néhány centire az aszfalttól, szép képek, jó vágások.
Roaring Twenties, azaz a tomboló húszasok. Egy kifejezés, amit az első világháború vége és az 1929-es nagy gazdasági világválság közötti időszakra használnak. Ez a néhány év Amerikában és Európában is a gazdasági és technológiai fejlődésről szólt, a viszonylagos jólét és a befektetők túlzott optimizmusa pedig sok más mellett az autósportra is jó hatással volt. Az USA-ban ekkor már minden az döntött oválról szólt, míg itt, Európában a rohamosan fejlődő grand prix-versenyzésben épp csak ekkor kezdtek teret nyerni az efféle pályák.
Önök emlékeznek az első sebességgel kapcsolatos élményükre? Arra, amikor először irányítottak egy gépet, és mentek gyorsabban, mint arra két lábon képesek lettek volna? Jól tippelek, ha azt mondom, hogy ez egy biciklihez köthető? Van, aki megunja, és motorra ül, más autóba száll, aztán vannak, akik ezek mellett sem tudják letenni a bringájukat. Lehet szó racionális okokról, hiszen sokszor ez a leggyorsabb módja a közlekedésnek, de sokkal izgalmasabb, amikor a gép adrenalinforrássá válik, és most nem a mozgó villamosok közt verető barmokra gondolok.
Holnap (február 5.) lesz a Robotzsaru-remake premier előtti vetítése a Cinema City Aréna Plázában. Este 20.00-tól akár te is megnézheted másodmagaddal, hogyan sikerült gyermekkorom egyik kedvenc kult-filmjének mai feldolgozása. Nagyon ott lennék én is, de a kötelesség Párizsba szólít, a Citroen egyik érdekes raktárépületébe, így lemaradok e remek lehetőségről.
Viszont 25 olvasónknak sosem volt könnyebb dolga. Csak annyit kell tenni, hogy erre az e-mailcímre elküldi saját és partnere nevét, majd holnap elmegy a moziba és felveszi a jegyét. A névlista ott lesz.
Negyedik hónapja tart az 5 perc angol és a Totalcar Magazine együttműködése, melynek legújabb termése a képen látható újság, az 5 perc angol februári száma. Akinek a két lap közül valamelyik ne lenne ismerős: előbbi egy nagyon népszerű angol nyelvtanulást segítő havilap, utóbbi az angol nyelvű kiadványunk. November óta van két oldalunk az újságban, amit februárban a fedélzeti kamerás anyaguk feldolgozása tölt ki. A többi nyolcvan oldal sem rossz olvasmány, van benne például egy jó cikk Norvégiáról, a világ legnagyobb karneváljairól, különféle téli sportokról, és egy egész korrekt összefoglaló Schumacher balesetéről. Mindez angol nyelven, magyar nyelvű segédletekkel. Ára 750 forint, kb. minden újságosnál vagy áruházban kapható.
Goodwood 2012. St.Mary's Trophy. Mindig megnézem ezeket, havonta egyszer rámtör a vágy, hogy autóversenyt nézzek, ilyenkor törvényszerűen itt kötök ki. Aztán közben olyan hangosan üvöltök, hogy hirtelen azt veszem észre, hogy Stump Bandi és Csik is itt guggolnak a székem mellett és velem üvöltenek.
Ezt a konkrét futamot kétszer is megnéztük. Nem csak azért, mert a St. Mary's Trophy futamain jellemzően a nagyon-nagy és nagyon kicsi autók is egyenértékű ellenfelei egymásnak. Hanem több okból is:
- Reid csodásan tereli a hatalmas és erős Jaguart, külön megdöbbenés, hogy ott van minden beltéri elem, a faberakás, a bőrkárpit, beltéri világítás és keresztül rajtuk a bukócső. Csodásan autózik a virslikerekes szörnnyel, korának leggyorsabb limuzinjával, a határon, ahogy kell. - Robb Huff a kis Austinnal megmutatja, hogy nem véletlenül lett ő a WTCC legerősebb mezőnyében a bajnok. Huffyval beszélgettünk anno, akkor mesélte el, hogy minden alkalmat megragad a versenyzésre, van is egy szénszálas műanyagból épített MG B-je, azzal jár erre-arra. Ne meg amit itt művel a kis Austinnal... - Jackie Oliver, a kis 700-as BMW-vel az igazi csoda. A kéthengeres motorocska hengerűrtartalmát 20 százalékkal megnövelték (ezt megengedik a szabályok), így az eredetileg 30 lóerős autócskából - mindenféle tuning-trükkel -, akár ötvennél több lóerőt is kihozhattak. Ami az 560 kilós önsúllya párosítva már igen jó súly/lóerő arányt biztosít. - Az már csak hab a tortán, hogy a narancs-fekete 603-assal a remek harmadik sorból rajtoló Johnny Haugland is ott van, ő az, akinek a Skoda talán legnagyobb rali-sikereit köszönheti.
És ezek versenyeznek. Egész jót. Végig fogják nézni, nem lehet megállítani.
Apdételem, mert látom, hogy szeretitek. Ez a másik, amin hörögve zokogtunk a gyönyörtől. Külön érdemes megfigyelni, hogy - az amúgy jó pilóta hírében álló - Newey hibája után hová hozza vissza Brundle a leggyorsabb Lightweight E-Type-ot.
A kocsi formája szerintem időt állóan szép, bár ízlésről vitatkozni nem érdemes. Úgy szoktam mondani, hogy bárhová megyek vele, mindenütt megnézem. Magamnak vettem, nem a szomszédnak, nem hétvégi kocsinak, minden nap használom mindenre. Volt rajta egy hátsó szárny, amikor az "elkopott", vettem egy RS verziót, de úgy megtetszett a sima csomagtér ajtó, hogy így maradt.
Megvan az a film, amiben Jurij Orlov felvásárolja a korrupt tábornokok alól az exszovjet katonai raktárak készleteit, majd afrikai polgárháborúk nem kevésbé korrupt, brutális tábornokainak adja el? A Fegyvernepperben a helikoptertől a tankig visznek mindent, az ezernyi Kalasnyikov pedig sokszor csak aprópénz az üzletben. A sztori sajnos nem fikció, sok orosz és ukrán hadi raktár készlete csappant meg a Szovjetunió felbomlása után az erős nyugati valutára elcsábult katonai vezetőknek hála. Na, amiket a képeken látsz, azok például nem kerültek nepperkézre. Igaz, sok jó nekik sem jutott a békés pusztuláson túl.
Egy kellemes nyári napon négy rokonszenves ausztrál diák meglóg a suliból, bedobják a szörfdeszkát meg a gitárt Rudi kék VW-buszába, és a tanórákon ücsörgés unalma helyett az utazás kalandos szabadságát választják. Rokonszenves kölykök, afféle értelmiségi családból szalajtott poszt-szofthippik, másodpercek alatt megkedveljük őket. Amikor egy kerítésen át bemásznak egy gyönyörű tengerpartra a szörfdeszkával, már irigyeljük is őket.
Aztán hirtelen történik valami, amire tekintettel megkérünk mindenkit, hogy csak akkor kattintson rá a videóra, ha elmúlt 18 éves.
Aztán ha a néző magától nem jönne rá, a klip végén Az Életnek Tanulj, Ne Az Iskolának Alapítványtól megkapja a tanulságot is:
Ahogy már évek óta, idén is Spielwarenmesse Nürnberg. Most Rézmányi a tettestársam, igyekszem felkészíteni a helyszíni sokkra, de látom rajta, nem érti. Majd meglepődik a látványtól, nekem mindegy… Hajnali négyre terveztem az indulást, de persze még élesíteni kell egy angol posztot, mert menet közben már nem fog menni. úgyhogy kicsit megcsúszom. Mondjuk, ezen ember nincs, aki meglepődne, az időbeli megcsúszás nálam gyakorlatilag életforma. Mire megérkezem, Rézmányi már fejben posztot ír, amint lehuppan az ülésre, előkapja a laptopját, és hagyja, hogy a grafomán énje leteperje a halálfáradt és álmos énjét.
Sipos Zoltán
3:42 Megérkezem a szerkesztőségbe. A parkolóházba betárazom az Insignia-tesztautót. Sipi sehol. 4:00 Sipinek most kéne megérkeznie. Nem érkezik meg. 4:05 Sipinek már itt kéne lennie. Nincs itt. 4:10 Sipinek írok, hogy hol van. Nem válaszol. 4:12 Unalmamban megreggelizem.
Érdekes, de az eltelt Totalcaros évek alatt már nem egyszer előfordult, hogy hosszú-hosszú idő után derül ki a nagy CEMP-birodalmon belül egy-egy kollégáról, hogy valójában él-hal az autókért.
Erre általában tök véletlenül jövünk rá, vagy bukik ki belőlük. Mint például Eszterből, aki egyszer csak beállított egy halom fotóval a Vienna Auto Show 2014-ről. Mint kiderült, imádja az autókat és az autózást, azonnal szemére is vetettük, hogy ezidáig egyszer sem jött ki a rendezvényünkre és hitelét veszíti, ha legközelebb sem jön.
Fogadják szeretettel Eszter beszámolóját a Volkswagen-csoport bemutatójáról, amit Vienna Auto Show 2014-nek hívnak. (Vicc volt. Vagy nem.)
Rég jártam autókiállításon, így nem igazán voltam felkészülve arra, mi vár rám a 2014-es Vienna Autoshow-n. Budapest és Bécs között félúton aztán megtudtam a számokat (30.000 m², 40 autómárka, 400 modell, 35 osztrák premier), amiből a legnagyobbat valójában elképzelni sem tudtam. A helyszínen körülnézve nem tűnt olyan ijesztőnek az egész.. aztán elkezdtem (volna) fotózni.
A hivatalos sajtófotó jól visszaadja a terep nehézségét, de teher alatt nő a pálma - ugye. Ahogy az esemény lezárulta után kiderült, 150 ezren voltak kíváncsiak az idei négynapos autókiállításra, szerintem mindannyian velem egy időben. Ez persze nem panasz, nagyon élveztem minden kihívásával együtt az egészet és egészen biztos, hogy nem most volt az utolsó alkalom, hogy autókat fotóztam. A rendezvény weboldalán közzétett sajtóanyagból érdekességként kiemelném, hogy saját felméréseikre alapozva tartják januárban az átfogó kiállítást, ugyanis ez az az időpont, amikor a látogatók 33%-a konkrétan autóvásárlást tervez, hatoda pedig már gondolkodik rajta. A vásárt a rendezők sikeresnek ítélték, s ebből enyhe gazdasági, iparági fellendülésre következtetnek. A gazdaságos kisautók, a kényelmes családi autók, a mindenes terepjárók, a középosztályú járművek és az exkluzív sportautók közül a kiállítás saját felmérése alapján a legnépszerűbb márkák a BMW, az Audi, a VW, a Mercedes és a Skoda voltak. A hölgyek a látogatók negyedét tették ki, a közönség ötödét pedig a 41-50, illetve a 21-30 évesek adták
Ahogy tavaly ígérték, az új Skoda Fabia mérete nem változott, de a megjelenése frissült. Az új külsőt a látogatók életkorra való tekintet nélkül imádták..
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem