Lelövöm a poént, mert ettől még senki nem lesz okosabb: egy Kia Capitalt látnak. Még az sem visz senkit közelebb a megoldáshoz, ha elárulom: a Capital voltaképpen az 1982-87-es Mazda 626 levedlett gyártósorán készült Dél-Koreában 1987-től 1995-ig, tehát ez nagyjából az az autó, mint az én Ezeréves Sólymom volt nem sokkal az után, hogy az Autó Magazin után fixre felvettek a Totalcarhoz. Később készítettek belőle luxusváltozatot is, krómozott műanyag maszkkal, kissé gazdagabb felszereltséggel Concord (így, a végén e nélkül) néven. De nem ez az érdekes, ennek a kocsinak a magyar múltja izgalmas.
Magyarország és Dél-Korea között nem volt diplomáciai kapcsolat egészen a szocialista államrend felbomlásáig, hiszen országunk kormánya addig Észak-Koreát ismerte el legitim Koreaként, itt a hivatalos iromány is róla . A Hankook-gumigyár Hankukként szerepel benne, lol, ennyire ismertük a termékeiket anno. A nagykövetség 1989-ben jött létre, melynek következtében az akkor már igen erős dél-koreai gazdaság árucikkei özönleni kezdtek Magyarországra, de ismeretlenségük miatt mindenki gyanús termékeknek tartotta azokat.
Az autóipari kereskedelem is beindult, a forgalomban még ma is látni azokat a BOL-rendszámos Hyundai Pony-kat, amelyekből a Konsumex szép mennyiséget eladott 1990-ben. Ám a Daewoo és a Kia még évekig teljesen ismeretlen maradt. Ezekről csak az igazán csőlátású, nyirkos, hideg, ablaktalan szobákban lakó, szociofób autóbuzik tudtak. Igaz, sokan – tudtukon kívül – már azokban a korai szabad években, Pontiac Le Mans-ként hozzájutottak Daewoo Racerekhez, ám csak később (vagy soha) derült ki számukra, hogy azok nem valami szuper amcsi autók, csupán holmi Opel Kadettek voltak, amelyekkel rútul elbánt a koreai-GM-es csőtoll.
Talán épp az ismeretlenség szolgáltatott alapot ahhoz, hogy az akkori nemzetbiztonsági vezetőség úgy döntsön – Kiákat vet be titkosszolgálati autókként. Bár ez az információ városi legendaként is terjedt autóbuzi-körökben, nekem kicsit jobb forrásaim voltak: egy barátom akkoriban éppen az addigi formájában megszűnőfélben levő kémelhárításnál dolgozott, a személyijében, a munkahely rovatban ez szerepelt: gépkocsivezető, Minőségellenőrző Intézet. Ami persze, nem létezett, hiszen a magyar ipar nem is ismerte akkoriban a minőség szót.
A haverom mesélt arról, milyen kocsikat használtak korábban, volt köztük Fiat Uno Turbo, ha jól emlékszem, Renault Safrane is, sajnos nem ismerek módszert, amivel többet elő tudnék kaparni a memóriabitfazék aljáról, de elképesztően színes autóparkot képzeljenek el. Mesélt ezekről a Capitalekről is, amelyek 1990-91 táján érkeztek hozzájuk. Gondolom, nem üldözni (ahhoz vérszegények voltak), hanem afféle lopakodóautóknak vásárolták őket – a kém, ha észre is vette, fel se bírta írni a noteszébe, mi a franccal követi őt az akárhány per akárhányas magyar ügynök. Kicsit azért mellélőttek az autóválasztással, mert a 626-Capital rokonság túlságosan is közeli volt ahhoz, hogy egy „Mazda” feljegyzés némi jóindulattal ne fedje a valóságot, c'est la zsizny.
Persze, fenti okfejtésem egy része csak spekuláció, posztom célja az is, hogy 1) adjak némi utolsó méltóságot ennek a szegény, kimúlófélben levő öreg autónak; 2) hozzájussak esetleg valamivel pontosabb információkhoz a sztorijukról, amíg akad még valaki, aki emlékszik ezekre a Capitalekre.
Mindenesetre, a jelenlegi tulajdonos valószínűleg nem is sejti, milyen súlyos múltú autóban ül, ki tudja, talán pályaudvarok felrobbanását, százkilós heroinügyleteket, paksi atomtitkok kiszivárogtatását akadályozták meg a hős kis fehér Kiából még anno, erre már sose derül fény, de lehet sztorikat gyártani. Azért sem tudhatja pontosan a tulaj, milyen volt ez a szigorú előélet, mert nemhogy a titkosszolgák, de általában az összes minisztériumi és belügyes autónak a forgalmiját is tabula rasaként újrakezdték, amikor árveréseken átengedték őket a civil áruforgalomnak. De azért megnéznék egyszer egy ilyen Capitalt közelről – van-e vajon komoly rádióvevőre, titkos szirénára utaló kendácsolás a szerkezetben, látszik-e a pisztolytartó üggyel-bajjal befoltozott helye az öreg kárpitokon...
