Ilyen tényleg csak egyszer történik az emberrel, mindegy milyen hosszú az élete. Pedig az egész csak egy szokványos autó bemutatónak indult Saint-Tropez-ban.

Lütyő csendőr (Istenem, de utálom ezt a Lütyő nevet nekem csak Cruchot marad, én még feliratos videó kazettákat néztem rongyosra) városában jártam, tudják, a hely, ami valamikor egy álmos dél-francia kis halászfalu volt a Côte d'Azurön. Mióta Brigitte Bardot felfedezte magának, Saint-Tropez-ben nyaralnak a gazdagok és szépek. BB imádta a kis falut, mert csendes és kicsi, de akaratán kívül ő maga tette azzá a településsé, ami ma.

A Côte d'Azur kedvelt terepe az autógyáraknak, a csodás tájak és a szinte mindig napos idő meg persze a sok minőségi hotel az autóbemutatók ideális helyévé teszi. Ezért is zajlik itt az új Golf Sportsvan bemutatója és az első tesztvezetéseket is itt lehet megejteni. Pénteken kihasználtam a lehetőséget és az egyik autóval elmentem egy gyors körre a környező hegyekbe és közben megnéztem magamnak azt a kis falut, ahol vagy húsz éve két hétig nyaraltam. La Garde-Freinet még mindig gyönyörű, az odavezető úton pedig tényleg jókat lehet kanyarogni, tesztelni az autó futóművét.

Már visszafelé tartottam a hotelbe, mikor megálltam az út szélén, hogy egy régi táblát lefotózzak. A hátam mögött nyers, rendesen kiforgatott motor hangját hallottam meg. Nem volt nehéz, hangos volt, mint a fene. Reflexből megfordultam, hogy megnézzem mi az, és ezt láttam:

Nebazmeg! Ilyen nincs! Sűrű, kékesfekete füstöt és elégetetlen versenybenzin illatát húzva maga mögött eltűnt az egyik kanyarban. Azonnal a kocsihoz rohantam, és padlóig taposva a gázt üldözőbe vettem a hegy kék szellemét.

És igen! Sikerült utolérnem. A Bugatti hihetetlenül barátságos angol sofőrje megengedte, hogy néhány képet csináljak az autójáról.

Pár mondatot beszéltünk az öreg szupersportkocsi mellett, aztán hirtelen ez történt:

Ez persze nem a teljes sztori, kis türelmet kell kérjek, de még most is alig kapok levegőt, ha visszagondolok az egészre.